Ez a három férfi akar Angela Merkel cipőjébe lépni

Többszöri halasztás után szombaton szavaz a CDU 1001 küldöttje a párt következő elnökéről, akinek a szeptemberi német parlamenti választáson vezetnie kell majd Németország legnagyobb pártját. Azt a CDU-t, amelyik a 70-es évek és az ezredforduló kivételével mindig kormányon volt a második világháború óta (19 német kormány alakult 1949 óta, ezek közül 13-ban a CDU adta a kancellárt). 2005 óta különböző koalíciós rendszerekben megszakítás nélkül a CDU a legnagyobb kormánypárt, Angela Merkel vezetésével.

Ám Angela Merkel a 2017-es választás után már csak nagyon nehezen, fél évig tartó alkudozás után tudott kormányt alakítani, és akkor bejelentette, hogy utoljára vállalta a feladatot. Előbb a CDU elnöki posztjáról mondott le, majd azt is kijelentette, hogy a 2021-es választáson már nem kíván indulni.

Ám a CDU 2018-ban megválasztott új elnöke, a Merkel támogatását is élvező Annegret Kramp-Karrenbauer nem tudta megállítani a párt népszerűségvesztését. A 2019-es EP-választáson a párt 28,9 százalékkal ugyan győzött, de a 30 százalék alatti eredmény csalódást okozott. Már akkor felmerült, hogy másik elnökkel kellene felkészülni a 21-es választásra, és amikor 2020 februárjában Thüringiában a helyi CDU titokban összejátszott a szélsőjobboldali AfD-vel a tartományi miniszterelnök megválasztásakor, elérkezett az alkalom, hogy Kramp-Karrenbauer lemondjon. Az utódját azonban a járvány miatt nem tudták megválasztani, kétszer is el kellett halasztani a pártkongresszust, és most is csak online tudják megtartani.

Azonban igencsak megváltozott a helyzet Kramp-Karrenbauer lemondása óta. A járvány ugyanis hiába okozott jelentős (GDP-arányosan 5 százalékos) gazdasági visszaesést, a németek közül sokan úgy érzik, hogy a kormány jól kezelte a helyzetet. A CDU népszerűsége már május óta stabilan 35 százalék felett van, és Angela Merkel személyes támogatottsága is a legszebb éveit idézi. A pártot jobbról támadó, és 2017-ben még félelmetesnek tűnő AfD 10 százalék alá esett, és a legutóbbi választás után elképesztően gyorsan erősödő Zöldek is megtorpantak, most 19 százalékkal számítanak a második legnépszerűbbnek, messze lemaradva a CDU-tól. A tisztújítást tehát egy ideges, útkereső időszakban hirdették meg, de végül egy sikeres pillanatban tudják megtartani.

Három hasonló jelölt

A pártelnöki pozícióra hárman jelentkeztek. A tévévitájukat a német sajtó feltűnően unalmasnak minősítette, mert a fő kérdésekben egyetértettek, és amiben nem, ott sem támadták egymást élesen.

A jelöltek 55, 60 és 65 évesek, mind fiatalon léptek be a CDU-ba, mindegyikük Észak-Rajna-Vesztfáliában született, mind jogászok, mindhárman katolikusok az egyébként protestáns többségű országban, mindegyiküknek három gyereke van, és mindhárman 1994-ben lettek először képviselői a német szövetségi parlamentnek.

Amikor Angela Merkel lett a CDU elnöke, akkor csak 46 éves volt, és szinte egész életében Kelet-Berlinben élt, nincs gyereke, az apja evangélikus lelkész volt, és persze nőként szerezte meg a tisztséget.

Laschet, a leginkább merkelista

A három jelölt közül Armin Laschet hangoztatja leginkább, hogy a merkeli politika örököse akar lenni, és a kancellár illetve a körülötte lévő befolyásos vezetők is őt támogatják. Laschet Aachenben született, ahol Nagy Károly udvara is volt, amit azért érdemes megjegyezni, mert a testvére azt állítja, hogy Arminnal egyenesági leszármazottai a koraközépkori frank uralkodónak.

Laschet ősei mindkét ágról belgiumi vallonok voltak, akik a 19.-20. században költöztek át Németországba, de a hagyományaikat megőrizték, így még Laschet is anyanyelvi szinten beszél franciául. A politikai karrierjét 1989-ben az aacheni önkormányzatban kezdte, 1994-ben már a város parlamenti képviselője volt, 1999 és 2005 között pedig EP-képviselő. Aachen olyan közel van Brüsszelhez, hogy az ülések után hazajárt.

A brüsszeli kitérő után a tartományi kormányban volt miniszter, többek között hozzá tartozott a bevándorlásügy is, és jobboldali kritikusai "Török Árminnak" gúnyolták liberális politikája miatt. 2010-ben indult a tartományi CDU elnöki székéért, de kikapott Norbert Röttgentől, akivel most megint szembe került, (nemsokára róla is lesz szó). 2012-ben a CDU kikapott a tartományi választáson, Röttgen lemondott, és Laschet lett a főnök, sőt, a CDU egyik országos alelnökének is megválasztották abban az évben - egy másik akkor megválasztott alelnök Ursula von der Leyen volt, aki azóta az Európai Bizottság elnöke.

Laschet vezetésével 2017-ben a CDU megnyerte a tartományi választást, azóta Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, és koalícióban kormányoz a jobboldali-liberális FDP-vel. Különösen jók a francia kapcsolatai, Macron elnökkel többször is találkozott az utóbbi években, és hangos támogatója, hogy a német kormány áldozzon nagyvonalúan az eurózóna eladósodott országainak megmentésére.

A 2015-ös menekültválság idején támogatta Merkelt a Magyarországon rekedtek tömeges befogadásában, de ellenezte a meleg-házasság bevezetését. Alelnök-jelöltje a mostani választáskor ugyanakkor az a Jens Spahn (a német kormány egészségügyi minisztere), aki ahogy engedélyezték a lehetőséget, összeházasodott egy férfival.

Laschet a német nagyipar támogatója is, és néhány látványos környezetvédelmi vitában inkább a cégek mellett állt ki. A német ipar támogatásában és az európai integráció erősítésében látja a fejlődés zálogát.

Röttgen, a legzöldebb

Norbert Röttgen ugyan öt évvel fiatalabb Laschetnél, de előbb volt vesztfáliai CDU-elnök nála. Egymást váltották a tisztségben mint láttuk, jól ismerik egymást, régi riválisok. Röttgen még gimnazistaként kezdett politizálni, a CDU ifjúsági szervezetének (Junge Union) tartományi elnöke is volt a nyolcvanas években, és ugyanúgy 1994-ben választották először képviselőnek, mint Laschetet.

Képviselőként egyre fontosabb területeket bíztak rá, és a 2009-ben alakult második Merkel-kormányban környezetvédelmi miniszter lett, így ő jelentette be, hogy a fukusimai katasztrófából okulva bezárják az összes németországi atomerőművet.

2012-ben a vezetésével súlyos vereséget szenvedett a CDU a vesztfáliai választáson, a szociáldemokraták vették át a tartomány kormányzását. Lemondott a helyi CDU vezetéséről, és hamarosan Merkel a kormányból is kirakta, szintén a választási kudarca miatt. A frakcióban azonban továbbra is befolyásos maradt, és már hét éve ő a német parlament külügyi bizottságának elnöke, ennek köszönhetően egyre komolyabb nemzetközi kapcsolatokkal.

Röttgen külpolitikai ügyekben értékelvűbb módszereket szokott javasolni, mint amit a külügyi tárcát irányító szociáldemokraták visznek a mostani német kormányban. Hangos kritikusa az orosz, a kínai és a török kormányoknak, és Orbán Viktor politikáját is többször elítélte az utóbbi években. Az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítését sem támogatta, továbbá szót emelt a Szaúd-Arábiába irányuló német fegyverexport ellen is. A zöld témák leghangosabb támogatója a CDU-ban, és szerinte tech- és IT vonalon kellene erősíteni a német gazdaságot, mert úgyis ez a jövő. Röttgen szerint a CDU akkor maradhat Németország meghatározó pártja, ha képes nyitni a fiatalok felé, akik leginkább a Zöldek felé húznak mostanában.

Merz, a jobbra húzó

A harmadik jelölt Friedrich Merz, aki szintén középiskolásként csatlakozott a párthoz, még 1972-ben. Laschethez hasonlóan az ő ősei is nyugatról érkeztek Vesztfáliába, csak az ő felmenői között nem vallonok, hanem (anyai ágon) francia hugenották vannak. Az apja bíró volt, az anyai nagyapja pedig annak a kisvárosnak volt a polgármestere, ahol Merz is született. Az egész család generációkra visszamenőleg fontos közéleti szerepeket vitt.

Laschethez hasonlóan Merz is volt EP-képviselő, csak korábban, 1989-1994 között, utána pedig 2009-ig a német parlamentben volt mandátuma.

2000-ben, amikor a CDU ellenzékben volt, őt választották meg frakcióvezetőnek. A 2002-es választáskor Edmund Stoiber neki ígérte a pénzügyminiszteri posztot, de a CDU-CSU szövetség akkor vereséget szenvedett, és Angela Merkel leszámolt a párt régi elitjéhez tartozó vezetőkkel. Többek között Merzet is háttérbe szorította, és átvette tőle a frakcióvezetői posztot. Merz a régi, Helmut Kohlhoz kötődő csapat befolyásos embere volt, és szemben a később pénzügyminiszterré majd házelnökké kinevezett Wolfgang Schäublevel, ő évekkel később sem békült ki Merkellel.

Ettől kezdve egyre többet dolgozott jogászként, és 2007-ben bejelentette, hogy a következő ciklusban már nem indul el a választáson. Tanácsadóként - fizetés nélkül - segítette ugyan Röttgen 2012-es, és Laschet 2017-es vesztfáliai kampányát is, de az országos politikától 2018-ig jórészt távol tartotta magát.

Merz céges jogászként viszont elképesztő karriert futott be, számos óriásvállalat felügyelőbizottságának volt tagja a 2000-es években (Axa, Bosch, Stadler, stb.) míg a világ legnagyobb alapkezelőjének, a BlackRock német leányának az elnöke is volt. Üzletemberként dúsgazdag lett, ha sietnie kell valahová, akkor két magángépe közül választhatja ki például a megfelelőt.

Merz két éve sokakat meglepett, amikor bejelentette, hogy indul a CDU elnöki posztjáért, és nem sokkal maradt le a 2018-as választáson Kramp-Karrenbauer mögött. Amikor tavaly februárban újra megüresedett a pártelnöki poszt, rögtön szólt, hogy ismét megpróbálja.

Merzet tartják a legkarakteresebbnek a három jelölt közül a CDU ügyeiről rendszeresen beszámoló lapok, elsősorban azért, mert a politikai közép felé húzó két kihívójával szemben ő egy kicsit jobbra vinné a CDU-t. Mivel köztudott róla, hogy az ezredforduló idején megsértődött Merkelre, eleve úgy állítják be, mint a CDU belső ellenzékének a jelöltjét, aki visszatéríti Merkel liberális-balos elhajlása után a pártot kereszténydemokrata - konzervatív irányba.

Merz az AfD felé húzó választókat szerezné vissza, és nem a Zöldeket vagy a Szociáldemokratákat tartja a fő riválisoknak. Sokszor elmondta, hogy szerinte 2015-ben nem lett volna szabad olyan sok menekültet befogadnia Németországnak, és valamivel többet beszél keresztény értékekről és a kulturális identitás fontosságáról, mint a másik két jelölt.

Az alacsony adók és a piac önszabályozásának híve, és szerinte óvatosabban kellene a többi EU-s országot a német adófizetők pénzével támogatni. Közben elkötelezett híve egy közös európai hadsereg felállításának.

Szerinte túl sokat foglalkoztak a német politikusok az utóbbi években a konszenzus keresésével, és a sok vacakolás az érdemi haladás béklyójává vált.

Merz köztük a legnépszerűbb, de Söder még népszerűbb

A három jelölt közül a CDU szavazói szemében minden felmérés szerint Merz a legnépszerűbb, és valószínűleg magabiztosan győzne akkor is, ha a párt összes tagja szavazhatna. Azonban az 1001 küldött között sokan vannak a párt legfelsőbb vezetéséből, akik inkább támogathatják a két mérsékeltebbnek tartott jelöltet. Az is nagy kérdés, hogy ha első körben egyikük sem szerzi meg a szavazatok több mint felét, akkor a második forduló előtt az egyik kieső beáll-e Merz állva maradó ellenfele mögé.

Akárki is nyer, nem biztos, hogy ő lesz a CDU-kancellárjelöltje idén. Ugyanis a három aspiráns közül egyelőre egyikük sem igazán népszerű országos szinten. Egész pontosan van egy náluk sokkal népszerűbb politikus a jobbközép oldalon, mégpedig Markus Söder, a CSU elnöke, Bajorország miniszterelnöke. A CDU és a CSU mindig együtt indulnak, és közös kancellárt jelölnek, de a bajor testvérpárt még sosem adhatott kormányfőt - az is csak összesen kétszer fordult elő, hogy a CSU embere volt a közös kancellár-jelölt.