Kevés a szakember Paks 2 terveinek engedélyezéséhez

Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) szokásos év eleji jelentéséből többek között azt lehet összerakni, hogy nincs elég ember Paks 2 engedélyezéséhez, vagy legalábbis meglehetősen nehéz a helyzet. A szöveg különböző oldalaira rakott részletekből ugyanis végső soron ez derül ki.

Paks 2 terveit tavaly június 30-án kapta meg a hivatal, aminek 15 hónapja van a létesítésiengedély-kérelem elbírálására (bár ha hiánypótlást kér, akkor ezt meghosszabbíthatja). Az új atomerőmű tényleges felépítése csak ennek az engedélynek a kiadása után kezdődhet meg - ez már így is jelentős csúszás az eredeti tervekhez képest, hiszen 2014 januárjában a magyar kormány még azt ígérte, hogy 2023-ra a két új blokkból az első már termelni fog. A mostani ütemezés szerint jó, ha 2022-ben egyáltalán maga az építkezés elkezdődik.

Az első néhány évben az Európai Bizottság vizsgálatai miatt csúszott a beruházás, majd amikor 2016 elejére megérkeztek a brüsszeli engedélyek, a Roszatom évekig nem tudta még benyújtani a terveket. Minden jel erre utalt, hogy a tervezett reaktorok EU-kompatibilis változata még nem volt készen, hiszen az OAH finn megfelelője sem kapta meg a terveket, pedig ott korábban indult egy ugyanilyen típusú erőmű előkészítése.

Létszámstop a legnehezebb és legnagyobb munka idején

A tervek tehát tavaly nyár közepén megjöttek, és mint az OAH jelentése fogalmaz:

"Ennek elbírálása a hivatal fennállásának legnagyobb volumenű eljárása, számos szakterületet érint, valamint maga a benyújtott dokumentáció is több tízezer oldal terjedelmű."

Ehhez képest 2019-ben az OAH "eredetileg tervezett létszámát közel tizedével csökkentették" áll a jelentés egy másik részében. Később így fogalmaznak:

"Mindez jelentős kihívások elé állítja a szervezetet, mivel munkaerő-felvételre csak a kilépő, nyugdíjba vonuló munkatársak pótlásakor kerülhet sor. Ezt a helyzetet nehezíti, hogy jelenleg hazánkban a teljes nukleáris iparnak jelentős a mérnökszükséglete."

Vagyis amikor 30 éves történetének legnagyobb feladatán dolgozik a hatóság, és két új atomerőművi blokk felépítését kellene engedélyeznie, ráadásul olyan típusét, amiből az EU-ban még egyetlen egy sem működik, akkor a kormányzat takarékossági okokból a tervezettnél kevesebb szakember felvételét engedélyezte, majd létszámstopot rendelt el.

Így lassítja a kormány az engedélyeztetést?

Megkérdeztük az OAH-t, hogy a létszámhiány okozhat-e csúszást Paks 2 terveinek elbírálásában. A hivatal válasza szerint "Nem zárható ki. Jelenleg csak belső átcsoportosítással tudjuk megoldani a feladatellátást."

Lehetséges, hogy ezzel a kormány célja az engedélyeztetés lassítása, hiszen a 2013-ban letárgyalt orosz - magyar szerződés feltételei egyáltalán nem tűnnek már előnyösnek. Annyira magas kamatot kérnek az oroszok, hogy a magyar fél eddig minden költséget előtörlesztett, általában egy másik hitellel kiváltva az orosz kormány kölcsönét. A járvány miatt azonban a magyar eladósodottság nő, a kormány bevételei csökkennek, és ez jelentősen nehezítené az előtörlesztést. Ugyanakkor egyre több kétely merül fel azzal kapcsolatban is, hogy Magyarország áramellátását két nagy atomerőművi blokkal kellene-e biztosítani a 30-as évektől.

A hivataltól megtudtuk, hogy az ITM-mel már 2018 óta egyeztetnek a létszám esetleges bővítéséről, és hogy kormánydöntésre volna szükség ahhoz, hogy több munkatársat alkalmazhassanak.

Gyanúsan hosszú szakasz a törvényben tiltott lehetőségről

A jelentés óvatosan rámutat arra is, hogy elvben a meglévő blokkok élettartamát is meg lehetne hosszabbítani. A témakört az OAH azzal vezeti fel, hogy "az üzemidő hosszabbítását a jogszabályok jelenleg nem teszik lehetővé". Ehhez képest utána egy hosszabb bekezdés foglalkozik a kérdéssel, mintegy jelezve, hogy ha lehetne, akkor volna mód ilyen megoldásra is.

A hosszabbítás kérdése már csak azért is aktuális lehet, mert a hazai áramtermelés mintegy ötödét adó Mátrai Erőművet hamarosan be kell zárni, és ha a paksi blokkok is sorra kiesnek, és az újak meg nem épülnek meg, akkor már csak a napelemek és a gázerőművek maradnak a hazai termelésben - és míg az előbbi termelése kiszámíthatatlan, az utóbbi meglehetősen drága.