A fiatalok és a kisvállalkozók szenvedték meg leginkább a válságot
Kevés olyan vitathatatlan állítást lehet tenni 2020-ról, mint azt, hogy a koronavírus-járvány nagyon rég nem látott gazdasági válságot okozott az egészségügyi válságon kívül. Arról viszont még mindig nincs teljesen tiszta képünk, hogy pontosan mekkora is (volt) ez a gazdasági válság, kit érintett a leginkább és ki úszta meg viszonylag könnyedén. A közgazdászok, statisztikusok jó része pedig már most is azzal van elfoglalva, hogy ezt kisilabizálja azokból az adatokból, amelyeknek egy része csak nemrég lett elérhető vagy még csak a jövőben lesz az. Köllő János és Reizer Balázs közgazdászok nemrég bemutatott kutatásai is arra keresik a választ, hogy mennyire volt súlyos a talán még most is tartó válság.
A valaha a Magyar Tudományos Akadémiához, ma már az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózathoz tartozó Közgazdasági- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének két kutatója, Köllő János és Reizer Balázs annak jártak utána, hogy a KSH aggregált adatainak kicsit mögé nézve mi derül ki arról, hogy mekkora is volt a válság 2020 első felében. Elemzésükből az látszik, hogy a
leginkább a kisvállalkozók, a pályakezdő fiatalok és a kevesebb diplomás dolgozót alkalmazó cégek szenvedték meg legjobban a válságot. Az is valószínű, hogy a munkanélküliségi statisztikák alulbecslik azt, hogy milyen súlyos problémákat okozott a koronavírus-járvány a munkaerőpiacon, és hogy sok kkv, amelyek tavasszal eltűntek a statisztikákból, már sosem térnek vissza.
Nem elég a munkanélküliséget nézni
A KSH oldalán gyorsan elérhető aggregált foglalkoztatási statisztikák alapján a járvány első hulláma a következő számokkal írható le: a második negyedévben, vagyis április elejéről június végéig (vagyis az első három hónapos időszakban, amiben végig érvényben voltak valamilyen formában a koronavírus miatti intézkedések) a foglalkoztatottak aránya 1 százalékponttal csökkent, a munkanélküliek aránya az aktív népességen belül pedig 1,2 százalékkal nőtt. Ehhez érdemes még hozzátenni a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatait, amelyek szerint ugyanebben az időszakban 35 százalékkal nőtt a regisztrált munkanélküliek száma.
Köllő János szerint viszont bár ezek is elég súlyos számok, ezek az adatok nem adnak teljes képet válság hatásait. A kutató a KSH munkaerő-felmérése (MEF) alapján elemezte a válság hatásait a Munkaerőpiaci Tükörben megjelent tanulmányában. Ez egy “gördülő panel”, vagyis kiválasztott háztartásokat követ végig hat negyedéven át. Ebben az adatbázisban az szerepel munkanélküliként, aki a lekérdezés előtti héten legalább egy óra jövedelemtermelő munkát végzett, vagy egy órát sem dolgozott, de csak átmenetileg volt távol a munkahelyétől.
Köllő szerint “békeidőben” nem lenne különösebb jelentősége ezeknek a kitételeknek, a járvány alatt viszont nagyon is fontosak ahhoz, hogy a válság hatását és természetét megértsük és felmérjük. Amikor ugyanis a dolgozók a járványhelyzet miatt nem tudnak bejárni a munkahelyükre, vagy a foglalkoztatójuk egyszerűen nem tud nekik értelmes munkát adni, mert nincs vendég vagy leállt a termelés, akkor sokan lehetnek, akik hosszú ideig nem dolgoznak, miközben nem számítanak munkanélkülinek. Emellett olyanok is sokan lehetnek, akik elvesztették ugyan a munkájukat, de arra számítva, hogy a járvány elmúltával visszavehetik őket, nem kezdtek el állást keresni, vagyis nem számítanak regisztrált munkanélkülinek. Végül azokat sem mutatja ez a munkanélküliségi adat, akik nem voltak bejelentve a munkahelyükön, ami a leginkább érintett vendéglátásra és turizmusra elég jellemző. Őket viszont egyáltalán nem lehet látni az adatokban, míg a másik két csoportba tartozókat igen.
2020 második negyedévében a dolgozók 7 százaléka úgy volt foglalkoztatott, hogy egy órát sem dolgozott, pedig 2010 óta a munkaerő-felmérésben ez általában 2 százalék alatt volt.
A MEF alapján 2020 áprilisa és júniusa között a dolgozók 31 százaléka jelezte, hogy kevesebbet dolgozott, mint általában szokott, január-februárban ez 9 százalék volt. A foglalkoztatottak aránya 2,8 százalékponttal esett vissza a január-februárban mérthez képest, a legalább egy órát dolgozók száma pedig 5,7 százalékponttal, ami Köllő szerint közel 9 százalékos visszaesést jelent. Mint Köllő János írja, “az elbocsátások és munkaidő-csökkentések együttes hatására a legalább egy órát dolgozó foglalkoztatottak száma 7,6 százalékkal, a teljes munkaidős egyenértékesben mért foglalkoztatás 9 százalékkal volt alacsonyabb a második negyedévben, mint január–februárban.”
A munkanélküliség is sokkal nagyobb, ha beleszámítjuk azokat, akik ugyan nem számítanak hivatalosan munkanélkülinek, de gyakorlatilag nem dolgoznak. Az olyanok száma, akik aktívan munkát keresnek és ha találnának, rögtön munkába is tudnának állni, a MEF-ben a második negyedévben 0,6 százalékponttal emelkedett a korlátozások előtti hónapokhoz képest, a regisztrált munkanélkülieké pedig 1 százalékponttal. Viszont 5,7 százalékponttal többen voltak azok, akik egy órát sem dolgoztak az interjú előtti héten.
Az adatbázisban az is látszik, hogy mennyivel többen tudtak távmunkára átállni. Január-februárban rendszeresen vagy alkalmilag a dolgozók 2,6 százaléka dolgozott távmunkában, ez április-júniusra 16,5 százalékra ugrott.
A válság legrosszabbul a pályakezdőket érintette, az ő foglalkoztatási rátájuk 32,4 százalékponttal esett vissza. A 15-19 évesek foglalkoztatási rátája 19,9, a 20-29 éveseké 9,2 százalékponttal esett vissza. Ha a pályakezdőket képzettség szerint nézzük, a legnagyobb visszaesés a gimnáziumot végzettek között volt, 11,9 százalékpont, ezt a szakközépiskolát (6 százalékpont) és főiskolát végzettek követik (4 százalékpont), míg az egyetemről kikerültek foglalkoztatása 1,9 százalékponttal romlott.
Az állásvesztés esélye 2020-ban ötször akkora volt, mint a megelőző évben. Legnagyobb arányban a kisvállalkozók estek ki a foglalkoztatásból: a vezető állásúak állásvesztési rátája 12,2 százalékos volt a második negyedévben az év első két hónapjához képest, akiknek a nagy része kisvállalkozó volt. A kisvállalkozók után a gépkezelők és összeszerelők, vagyis az iparban dolgozók vesztették el legnagyobb mértékben a munkájukat, náluk 7,3 százalékos volt a visszaesés. Ez nem véletlen, mert ha ágazatok szintjén nézzük ugyanezt, a legnagyobb, 12,3 százalékos állásvesztést a gépjárműgyártásban volt, ezt követte csak a szolgáltatásokban tapasztalt 9,3 százalék.
A nagy cégeknek gyorsabban fájt, a kis cégeknek tovább
Reizer Balázs a szintén a KSH által összeállított negyedéves és havi ipari teljesítménystatisztikai adatbázisban található adatok alapján elemezte, hogy milyen hatása is volt a cégekre a járvány. Ebben az adatbázisban a vállalatok kibocsátását és árbevételét figyeli a KSH, kifejezetten az iparban, más szektorok nem szerepelnek benne. De ebből is jól látszik, hogy mekkora különbség volt abban, ahogy multicégek és kisvállalkozások átvészelték a válságot.
Az első, ami az adatokat elemezve feltűnt a kutatónak, az az, hogy a járvány okozta válság kezdete után elég sok cég egyszerűen eltűnt az adatbázisból. Az normális, hogy van az adatbázisban lemorzsolódás, cégek megszűnnek, nem adják le időben az adataikat, elbújnak, de általában a lemorzsolódás aránya nem több másfél-két százaléknál. 2020 nyarán viszont 5 százalék körülire ugrott, ha pedig az adatokat úgy súlyozta Reizer, hogy reprezentálja a kkv-k valós létszámát, a lemorzsolódás már a cégek 9 százaléka eltűnt a mintából.
Ennek két oka lehet. Egyrészt a kormány tavasszal kitolta a cégekre vonatkozó jelentési és válaszadási határidőket, ami miatt sok cég egyszerűen nem válaszolt a KSH kérdéseire. A másik ok viszont az lehet, ha egy cég megszűnik, csődbe megy és nem tud semmilyen árbevételről beszámolni. Sajnos nem lehet egyelőre tudni, hogy az adatbázisból kieső cégek közül mennyi ment csődbe, viszont amikor a nyáron feloldották ezeket az intézkedéseket, vagyis a cégeknek megint jelenteniük kellett az eredményeiket, a tavasszal az adatbázisból kieső cégek nem jelentek meg újra.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a kieső cégeknek egy része képtelen visszatérni, vagyis csődbe ment. 2020-ban egy hónap alatt több cég esett így ki az adatbázisból, mint a 2008-2009-es válság idején egy év alatt. Ez is arra utalhat, hogy a mostani válság sokkal gyorsabb és mélyebb volt, mint az előző.
Ha azt nézzük, hogy hogyan esett vissza az ipari vállalatok árbevétele, azt láthatjuk, hogy a járvány elején a nagy, exportra termelő, külföldi tulajdonú cégek árbevétele meredekebben zuhant, mint a kisvállalatoké.
A külföldi tulajdonú és több munkást alkalmazó cégek árbevétele a járvány első hónapjaiban, amikor világszerte leállt az ipari termelés, 50 százalékkal visszaesett. A kisebb, belföldi ipari cégeknél fele ekkora volt a visszaesés. Viszont míg a multik bevétele nyárra valamelyest helyre állt - ami még mindig azt jelenti, hogy 15 százalékkal alacsonyabb volt, mint februárban - a kisvállalkozásoknál még ekkora korrekció sem volt.
A kutatásból az is kiderült, hogy sokkal nagyobbat esett vissza azoknak a cégeknek az árbevétele, amelyeknél a dolgozóknak fizikailag is jelen kell lenniük a munkahelyükön és nem tudtak átállni távmunkára. Szintén ennek lehet egy jele az, hogy a kutatás szerint azok a cégek vészelték át jobban a válságot, legalábbis annak első hullámát, amelyek több diplomás dolgozót alkalmaztak. Bár ez önmagában nem túl meglepő, hiszen távmunkában lehetett folytatni a munkát, amikor a munkahelyekre nem lehetett bejárni, azt is jelenti, hogy
a válság sokkal durvábban érintette a kevésbé képzett dolgozókat, ezzel tovább mélyítve a gazdasági egyenlőtlenségeket. És mint arról korábban részletesen írtunk, a magyar kormány igazán fukarul bánt a munkahelyek megóvására és munkanélküliek megsegítésére szánt programokkal, ezzel valószínűleg csak tovább mélyítve a válságot, és a költségvetési hiányt.
Ahhoz persze, hogy teljes képet kapjunk a válság hatásáról, még több időnek kell eltelnie és több adatnak kell rendelkezésre állnia (sok adat persze Reizer Balázs szerint az állam számára már rendelkezésre áll és állt eddig is, amire lehet vagy lehetne döntéseket alapozni). Ezek a kutatások addig is segítenek jobban megérteni, hogy mi is történt és mi is történik a járvány alatt a magyar gazdasággal.