„Ha most megkapom az oltást, lehet, hogy van hátra jó öt évem, ha viszont megfertőződöm, akkor van hátra két rossz hónapom”

Újabb, a frontvonalban dolgozó ápolót szólaltatott meg a Blikk. Tegnap Papné Huszár Erika, a Szent László és Szent István kórház Covidrészlegének vezető ápolója beszélt a lapnak arról, milyen az élet az osztályon, ma pedig Szűtsné Bárdos Gyöngyvér telephelyi vezető ápoló mondta el, milyen volt megszervezni a járvány alatt is a hatalmas kórház ápolóinak munkáját.

A járvány miatt 70-80 főt rendeltek át hozzájuk más kórházakból, ezért nagyon hálásak voltak. Hozzátette, volt olyan kolléga, aki a kivezénylés után is szívesen maradt volna segíteni, de olyan is, aki nem bírta a nyomást.

„Aki a szülészeten dolgozott világéletében, annak nagyon nehéz beállni egy olyan belgyógyászati osztályra, ahol oxigénen lévő betegeket ápol, és lehet, hogy a műszakja alatt kettő beteget veszít el. Ő az élet másik oldalán van. Ez így nagyon nehéz”

- mondta az ápoló a lapnak. „Ha valaki nem tudta ezt a munkát felvállalni, azt megpróbáltuk visszaengedni, vagy olyan osztályra helyezni, ahol nem terhelte a felelősség vagy a félelem”.

Az oltással kapcsolatban neki is voltak félelmei, de a kollégái, akikben megbízik, végül meggyőzték, hogy adassa be.

„Azt mondták, gondoljak arra: ha most megkapom az oltást és nem fertőződöm meg, lehet, hogy van hátra jó öt évem. Ha viszont megfertőződöm, akkor van hátra két rossz hónapom. Innentől nincs miről beszélgetni az oltással kapcsolatban.

Ha nincs lehetőség másképp megszabadulni a vírustól (márpedig szabály ide, szigorítás oda, a vírus sajnos jött) akkor nem marad más, csak az oltás”.