Hat évnyi huzavona után ítélték el gyilkosát, de még mindig kérdés, miért kellett Juditnak meghalnia

Hiába húzódott hat éven át a darnózseli hentes ügye, még hónapokkal a Kúria ítélete után is számos kérdés maradt megválaszolatlan. A férfit korábban kétszer is felmentették, majd másodfokon halált okozó testi sértésért 7 év börtönre ítélték. Ezt a döntést írta felül a Kúria tavaly októberben hozott ítélete, ahol szándékos emberölésért 21 év fegyházat kapott. Az ítélet szerint bizonyos, hogy N. János előre eltervezte, hogy feleségét megöli, holttestétől pedig kegyeletsértő módon szabadul meg. Erre az ítéletre az áldozat családjának hat évet kellett várni.

Az áldozat édesanyja és testvére az ítélethirdetéskor a Kúrián, október 13-án.Fotó: Halász Júlia

Az ügy azért is keltett felháborodást sokakban, mert bár nem volt holttest, minden bizonyíték arra mutatott, hogy a férj tüntette el a feleségét, akivel rossz viszonyban, válófélben volt. Judit eltűnéséről, és mindarról, ami a Kúria ítéletéig vezetett, mi is sokat írtunk, a másodfokú ítélet előtt pedig videót is forgattunk.

De az elmarasztaló ítélettel még nincs vége a történetnek:rengeteg kérdés maradt nyitva, a győri főügyész, dr. Mészáros Tamás is elismerte a közelmúltban egy interjúban, hogy „sok tanulsága van az ügynek”.

Judit és férje válófélben voltak, és bár egy ideig még közös háztartásban éltek, N. János egyre erőszakosabbá vált, és végül bántalmazta feleségét. Emiatt 2011 szeptemberében büntetőeljárás indult ellene, bűnösnek is találták, de csak próbaidőre bocsátották. A gyermekelhelyezési és vagyonmegosztási viták miatt a válás húzódott, és Judit, tartva attól, hogy férje újra bántani fogja, 2014-ben Győrbe költözött. De mivel a gyerekekről hosszú ideig nem született döntés, úgy határozott, a végleges ítéletig visszaköltözik Darnózselibe, a családi házba. Erre már nem került sor, néhány nappal azután, hogy döntéséről tájékoztatta családját, nyoma veszett.

Szilárd, Judit testvére az első pillanattól fogva érezte, hogy baj van. Húga eltűnését azonnal jelentette a rendőrségen, ahol elmondta azt is, hogy milyen konfliktusok feszültek a családban.

Néhány nappal később azután, hogy Judit utoljára életjelet adott magáról, jelentkezett egy helybéli, aki szólt egy rendőr ismerősének, hogy látta, hogy N. János valamit kiszórt egy mezőre. A rendőrök ki is vonultak a helyszínre, de nem találtak semmit. A tanú látta, hogy rossz helyen keresgéltek, szólt is nekik, mire néhány nappal később visszatértek. Ekkor találták meg azokat az összeégett emberi maradványokat, melyeket, mint később kiderült, N. János egy zsákból szórt a földre. Köztudomású volt, hogy a hentes végzettségű férfi egy húsfeldolgozót rendezett be háza alagsorában, ezt akkor mégsem kutatták át, a házkutatásra több mint 30 nappal Judit eltűnése után került csak sor.

A Kúria ítéletével szinte minden jelentős sajtótermék foglalkozott, a cikkekben, riportokban kitértek arra is, vajon hány dolog hányszor ment félre a nyomozás során. Hónapokkal az ítélet után, január elején azonban megjelent egy cikk a Zsaru magazinban, ami kimondottan a nyomozás folyamatával foglalkozik, „Egy daraboló gyilkosság háttere” címmel. Az írást szinte az összes kormányközeli lap és portál, és természetesen a police.hu is szemlézte.

A cikkben Vidákovich Gábor alezredes és Lóth András őrnagy nyilatkozik az ügyről, és valóban sok olyan részlet derül ki belőle, melyek a legtöbb érintett számára eddig ismeretlenek vagy zavarosak voltak. A mezőn talált emberi maradványokról itt mondja ki először Vidákovich Gábor, hogy már ott rájött, hogy valószínűleg Judit maradványaira bukkantak. 

„Én először nem hittem, hogy emberi maradványokat találtunk. Aztán néztük, néztük, olyan volt, mintha égett töpörtyű lett volna a fűben. Ami nagyon megmaradt bennem, az, ahogy az egyik kis darabot a kezembe fogtam. Azonnal felismertem, hogy egy emberi bőrmaradványt tartok a kezemben. Judit ujjbegyének a bőrét” 

- idézi fel a több mint hat évvel ezelőtti napot Vidákovich.

A nyomozó arról is mesél, hogy ezután azonnal bevitték kihallgatásra N. Jánost, aki - bár rettenetesen izzadt - tagadta, hogy köze lenne felesége eltűnéséhez. Utólag összerakva az eseményeket, N. János valószínűleg azután próbált megszabadulni felesége maradványaitól, hogy a rendőrök először felkeresték Judit ügyében. Ezután még mindig rengeteg ideje maradt, hogy a húsfeldolgozóban eltüntessen minden nyomot, amit valószínűleg meg is tett. Erről Lóth András beszél a cikkben: „(...) kis feldolgozóhelyiségében volt egy házi szerkesztésű húsdarálója, aminek csak a motor részét találtuk meg. Maga a daráló a tölcsérrel nyomtalanul eltűnt”.

„A munkahelyénél megvárta a feleségét. A mit sem sejtő nő a rendelőt 8 óra 4 perckor bezárta. Ekkorra N. János a gépkocsijával már behajtott az udvarra, Judit autójára tolatott. A járművek takarásában várta a nőt. Amikor Judit kilépett az udvarra, szembetalálta magát a férjével, aki ezt követően megölte őt. Majd az asszony testét és táskáját a saját gépkocsija csomagtartójába tette. A két ember telefonja ezek után végig a darnózseli házig ugyanakkor, ugyanott volt. A férfit a fia hívta többször a vacsorával kapcsolatban, majd egyik barátnője is, aki hallotta a jellegzetes zajokat, ahogy hazaért és leparkolt otthon. A tanúvallomások alapján az a kép állt össze, hogy hazaért. Este 9 felé megetette a fiát, tévét nézett. Miután elaludt a gyerek, kezdte eltüntetni, feldolgozni a felesége holttestét, majd takarítani” - mondja az alezredes. 

Az, hogy a két telefon - N. Jánosé és Judité - úgymond „együtt mozgott” a gyilkosság után, már önmagában fontos mozzanat, ugyanakkor az első eljárásban ezt ugyanúgy nem vették igazán figyelembe, mint a védett tanúk vallomásait. Szilárd, Judit testvére úgy véli, nem jó a hazai gyakorlat, mivel nem elég széleskörű a távközlési vállalatok adatközlési kötelezettsége, ezért ügyvédjével törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be. A jelenlegi szabályozás szerint a cégek a hatóságok kérésére olyan alapadatokat nyújtanak át, mint hogy az ügyfél mikor telefonált, mikor fogadott vagy nem fogadott hívást, kinek küldött SMS-t. Judit esetében, a szakértő tanúvallomása alapján a bíró úgy ítélte meg, hogy egyértelműen kikövetkeztethető, hogy a két személy ugyanazon az útvonalon, ugyanakkor mozgott, de ha több adatot kapnak a szolgáltatótól, akkor mérlegelésre sem lett volna szükség, az adatok feketén-fehéren mutatják, ki merre járt a kritikus órákban, percekben.

Szintén kérdéses, hogy az egyik tanú vallomását, melyben N. János apjáról beszélt, miért nem vették az elejétől komolyan. Ez a tanú ugyanis azt mondta, hogy N. János hazaérkezése után néhány órával, éjfél körül kiment a házból, és szokásával ellentétben tolatva állt be kocsijával, közel a füstölőhöz. Ezután kivett valamit a csomagtartóból, mint azt ma már tudjuk, Judit holttestét, és bevitte a húsfeldolgozóba. Apja, aki a szomszédban lakott, a tanú elmondása szerint éjjel fél kettőkor azt kérdezte fiától, minden rendben ment-e, „sikerült-e”. A férfit ennek ellenére csupán egyszer, N. János letartóztatása után hallgatták meg tanúként.

A sértetti oldal, Judit testvére és ügyvédje a Kúria ítélete után feljelentést tett N. János nővére ellen is hamis tanúzásért. 

A nő ugyanis vallomásában azt mondta, a gyilkosság idején a férfi az ő otthonában volt. Mint később kiderült, ez biztosan nem volt igaz.

Judit meggyilkolása ismét ráirányította a figyelmet arra, milyen gyakori a nők elleni erőszak hazánkban, és milyen kevés lehetőségük van ezeknek a nőknek megvédeniük magukat. Judit mindent megtett, amit tehetett élete védelmében, a bántalmazást követően feljelentést tett, távoltartást is kért férje ellen, amit egyszer el is rendeltek. A férj erőszakos, fenyegető viselkedése bizonyított volt, mégis, az ideiglenes gyermekelhelyezési ügyben másodfokon a Győri Törvényszéken hozott döntés alapján a férjnél helyezték el a gyerekeket. Ha nem így történik, Judit soha nem határoz úgy, hogy átmenetileg visszaköltözik férjéhez, és ha nem kényszerül erre a döntésre, talán ma is élne.