Éjszakánként csoportosan erőszakoltak ujgur nőket a kínai átnevelőtáborokban

Újabb sokkoló részletek derültek ki a kínai átnevelőtáborokról, ahova az ujgur és más muszlim kisebbségeket zárják a kínai hatóságok, hogy a kínai nyelv, a hagyományok és a kultúra elsajátítására kényszerítsék őket. A BBC ismét több áldozattal és a tábori dolgozóval készített interjút arról, hogy hogyan bántalmazták szexuálisan az ujgur nőket a kínai rendőrök a táborban. 

2019 őszén kínai hivatalnokok szivárogtattak ki dokumentumokat arról, hogy hogyan hozott létre a kínai vezetés átnevelőtábor-hálózatot Hszincsiang tartományban, ahová becslések szerint milliós számban zártak be muszlim kisebbségeket, elsősorban ujgurokat. Az internáló táborokban a hivatalos központi propaganda szerint továbbképzési programokat tartanak a tartományban élő ujguroknak és kazahoknak, a nyugati sajtó és emberi jogi szervezetek szerint valójában viszont internálják, bántalmazzák és munkára kényszerítik őket. A kínai kormány a vádakat következetesen tagadja, miközben egyre több korábban fogvatartott nyilatkozik a nyugati sajtónak a táborok szörnyűségeiről.

Eleinte nem értette, hova viszik a cellatársait

Tursunay Ziawudun, egy 42 éves ujgur nő 2018 decemberében szabadult a hszincsiangi internáló táborból, ahol 9 hónapig tartották fogva. Ziawudun már korábban is nyilatkozott a médiának, miután elmenekült Kínából. Először Kazahsztánba ment, de ott állandóan attól rettegett, hogy visszaküldik, ezért egészen az Egyesült Államokig menekült. Szerinte azok után, hogy beszámol a külföldi sajtónak a vele történt szexuális abúzusról, még súlyosabb büntetés várna rá Kínában, ha visszatérne.

Ziawudun kazah férjével együtt öt évig Kazahsztánban élt, 2016-ban költöztek vissza a Hszincsiang régióba. Visszatérésük után néhány hónappal rendőrök keresték meg Ziawudunt, hogy több ujgurral és kazahhal együtt menjen el egy találkozóra, ahol végül mindenkit letartóztattak. 

A nőt egy hónapig tartották fogva, és állítása szerint ekkor még tisztességesen bántak vele, kapott rendesen ételt és a telefonjához is hozzáfért. Végül egy hónap után azért engedték el, mert gyomorfekélye lett. Szabadulásakor a férje Kazahsztánban dolgozott, ezért ő is utána szeretett volna menni, de a hatóságok Hszincsiangban tartották. Miközben a férje még mindig Kazahsztánban volt, Ziawudunt 2018 márciusában berendelték a rendőrkapitányságra, ahol azt mondták neki, hogy „több nevelésre” van szüksége. 

Ziawudunt ekkor deportálták abba az átnevelőtáborba, ahol korábban is fogva tartották, de a nő szerint ekkor már teljesen máshogy nézett ki a tábor, a buszok pedig állandó jelleggel szállították oda az embereket. A táborban lévő őrök állandóan maszkot viseltek, pedig akkor még nem is volt járvány. 

Amikor Ziawudun megérkezett több nővel együtt, elkobozták az ékszereiket, Ziawudun fülbevalóját úgy tépték ki, hogy vérzett a füle. Az őrök a nőkön lévő fejkendőket is letépték, miközben kiabáltak velük, amiért a muszlim vallásnak megfelelően talpig érő ruhát viseltek. Ziawudun beszámolója szerint egy idős nőről minden ruhát leszedtek, egyedül fehérnemű maradt rajta, miközben a testét a kezeivel próbálta eltakarni. Ziawudun úgy emlékszik vissza, hogy végig zokogott, miközben nézte, ahogy az idős asszonyt megalázzák.

Miután minden ruhájukat átadták az őröknek, cellákkal teli sorházakba kísérték őket.

Az ujgur nő szerint az első egy-két hónapban nem történt sok minden, kínai propaganda filmeket nézettek velük a celláikban, és erőszakot alkalmazva rövidre vágták a hajukat.Két hónappal később az őrök megpróbálták kihallgatni Ziawudunt, akinek a kazah férjéről akartak többet tudni, amikor pedig a nő ellenállt, akkor hasba rúgták.

„Az őrök csizmája nagyon kemény és nehéz volt. Ezért először azt hittem, hogy valami tárggyal vernek, de aztán rájöttem, hogy a hasamon taposnak. Majdnem elájultam, éreztem, hogy hőhullám járta át a testem” - mondja.

Miután visszavitték a cellájába, a cellatársai jelezték az őröknek, hogy a nő vérzik, de azok nem törődtek vele, azt válaszolták, hogy „normális, hogy a nők vérzenek”.

Ziawudun beszámolója szerint egy cellában összesen 14 nő aludt emeletes ágyakon, egy mosdókagyló és egy vécé is volt a cellában, az ablakon pedig rács.

Az ujgur nő eleinte nem értette, hogy miért visznek ki valakit időnként az őrök a cellából az éjszaka közepén, azt feltételezte, hogy máshova költöztetik őket.Aztán egy májusi éjszakán egy maszkos férfi jött érte és a 20 év körüli cellatársáért. A cellatársát egy szobába vitték, amit fekete szobának hívtak, mert ott nem voltak térfigyelő kamerák felszerelve. A helyiségből kihallatszódott a cellatárs sikoltása. Ziawudun azt hitte, hogy megkínozzák a fiatal lányt, az eszébe sem jutott, hogy valójában megerőszakolják. 

A nő, aki az ujgurukat kísérte a fekete szobába, elmondta az egyik őrnek, hogy Ziawudun nemrég vérzett, mire a maszkos utasította, hogy kísérje őt is a szobába. 

„A bent lévők kezében volt egy elektromos bot, amiről nem tudtam pontosan, hogy micsoda. Azt feltolták a vaginámba és áramütésekkel kínoztak” - mondja.

Elmondása szerint három alkalommal kínozták meg, aztán csoportosan, két-három férfi megerőszakolta. A testét többször súlyosan összeharapdálták.

A megerőszakolt nőket a kínzások után megfenyegették, hogy ne mondjanak semmit a cellatársaiknak arról, ami történt. Az a cellatársa, akit előtte vitték be a fekete szobába, a cellába visszatérve többé nem beszélt senkivel, csak csendben ült, mintha transzba esett volna. Ziawudun állítása szerint sok nő tért ilyen állapotban vissza a cellákba.

A BBC egy kazah nővel, Gulzira Auelkhannal is készített interjút, aki 18 hónapot töltött az átnevelőtáborokban, és az volt a feladata, hogy levetkőztesse és megbilincselje az ujgur nőket, mielőtt magukra hagyta őket a kínai férfiakkal a fekete szobában, amit később neki kellett kitakarítania.

„Az volt a feladatom, hogy derék felett levegyem a ruháikat, és megbilincseljem őket úgy, hogy ne tudjanak mozdulni. Aztán otthagytam őket a szobában, ahova bement egy kínai férfi. Némán ültem az ajtó mellett, és amikor a férfi elhagyta a szobát, a nőket zuhanyozni vittem” - meséli Auelkhan, aki kénytelen volt engedelmeskedni az őröknek, különben őt is megbüntették volna.

A kazah nő szerint a kínai férfiak még fizettek is azért, hogy a legszebb nőket válasszák ki nekik. 

A nemi erőszak kultúrává vált

A fogvatartottak a cellájuk mellett egy tanteremben is sok időt töltöttek, ahol a kínai nyelvre és kultúrára tanították őket.

A BBC-nek nyilatkozott egy üzbég nő, Qelbinur Sedik, akit arra kényszerítettek, hogy tanítsa a fogvatartottakat. Sedik a táborban töltött idő során sok pletykát hallott a nemi erőszakról, ezért egyszer megkérdezte a tábor egyik rendőrnőjét, hogy igaz-e, amit hallott. A rendőrnő az mondta neki, hogy csak az ebédszünet alatt beszélhetnek az udvaron, ahol Sedik kérdésre azt felelte:

„Igen, a nemi erőszak kultúrává vált. Csoportos nemi erőszak történik, de a kínai rendőrség nemcsak megerőszakolja a nőket, hanem áramütéssel is kínozzák őket. Borzalmas kínzásnak vannak kitéve" - mondta.

Sedik összesen négyféle elektromos kínzási módszerről szerzett tudomást: a kínai rendőrök használtak elektromos széket, sisakot, kesztyűt, és botot, amivel szexuálisan bántalmazták a nőket. A tanárnő arról számolt be, hogy az épület folyamatosan visszhangzott a nők sikolyaitól.

Egy másik tábori tanár, Sayragul Sauytbay is beszámolt arról, hogy ő maga is szemtanúja volt annak, hogy egy 20 év körüli nőt úgy próbáltak rávenni a vallomástételre, hogy mintegy 100 fogvatartott előtt nyilvánosan, csoportoson megerőszakolták, aki pedig elfordította a fejét vagy lehunyta a szemét, azt megbüntették.

Szintén általános volt, hogy az ujgur nőknek gyógyszereket és injekciót adtak, és többeket, köztük egy 20 éves nőt is, kényszersterilizáltak, amit a kínai kormány tagadott a BBC-nek.Az orvosi beavatkozások mellett Ziawudun arról számolt be, hogy a táborában a fogvatartottak órákon át hazafias kínai dalokat énekeltek és tévéműsorokat néztek Hszi Csinping kínai elnökről.

„Elfelejtettem a táboron kívüli életemet. Nem tudom, hogy átmosták-e az agyam, vagy ez az injekciók és tabletták mellékhatása volt, de nem gondoltam másra csak arra, hogy azt szeretném, ha tele lenne a gyomrom, annyira súlyosan éheztettek minket” - mondta. 

Az élelemmegvonást büntetésként alkalmazták például olyan esetekben, mint amikor valaki nem tudott fejből néhány szövegrészt a Hszi Csinpingről szóló könyvből. Azok, akik a vizsgán egyszer vagy netán többször is megbuktak, színkódokat kaptak a ruháikra, amik jelezték az őrök felé, hogy milyen büntetés és mennyi ételmegvonást kell kapniuk. 

Egy, a táborban dolgozó névtelenséget kérő őr vallomása szerint semmit nem tudott a nemi erőszakról, de azt beismerte, hogy használtak elektorsokkolókat, hogy ezzel bírják rá a foglyokat a vallomástételre.

Adrian Zenz, a Hszincsiang régió vezető szakértője szerint a nők beszámolói a legszörnyűbb bizonyítékok, amiket valaha hallott, mióta kiderültek az átnevelőtáborokban történt atrocitások.

„Ezek a vallomások hiteles és részletes bizonyítékai egy olyan szintű szexuális bántalmazásnak és kínzásnak, amit korábban nem feltételeztünk” - mondja Zenz.

A BBC megkereste a kínai kormányt, hogy de ők tagadták, hogy léteznének átnevelőtáborok, szerintük ezek pusztán szakképzési centrumok. 

„A kínai kormány minden etnikai kisebbség jogait és érdekeit egyformán védi. A kormány nagy jelentőséget tulajdonít a nők jogainak védelmének” - mondta a kormány szóvivője.