Újabb megrázó bizonyíték került elő arról, milyen embertelen elnyomást szenvednek el a Kínában élő muszlim kisebbség tagjai, az ujgurok. Merdan Ghappar, egy 31 éves ujgur modell lassan fél éve nem adott hírt magáról, utoljára a kínai közösségimédia-appon, a WeChaten küldött üzenetet a családjának. Akkor készítette azt a 4 perc 38 másodperces videót, amelynek egy vágott verziója kedden megjelent a BBC-n.

Ezen az látható, amint Ghappar az ágyhoz bilincselve, rácsos ablakok és piszkos falak közt ülve videózza magát szabad kezével, miközben odakintről beszűrődnek a hangosbeszélő monoton tájékoztató szövegei. „Hszincsiang sosem volt Kelet-Turkesztán” - hangzik el kínai és ujgur nyelven is. „Szeparatista erők itthon és külföldön politikaivá tették ezt a földrajzi kifejezést, és egyesülésre hívták fel a török nyelveket beszélő, iszlámban hívő embereket.” (Szakértők szerint elsősorban ez a háttérzaj támasztja alá a videó hitelességét.)

A videót ide kattintva lehet megnézni:

Tavaly néhány hónapon belül kétszer is dokumentumok szivárogtak ki arról, hogyan hozott létre a kínai vezetés átnevelőtábor-hálózatot Hszincsiang tartományban, ahová becslések szerint sok százezres, akár egymilliós számban zártak be embereket, elsősorban ujgurokat. Ezek voltak az első írásos bizonyítékai annak, miként zajlik a rendszerszintű agymosás ezekben a szigorúan őrzött táborokban.

Ghappar videóját és üzeneteit a családja juttatta el a BBC-nek, tudva, hogy ez a lépés akár még nagyobb bajba sodorhatja a férfit. „Az sem fog segíteni, ha csendben maradunk” - mondta Amszterdamban élő nagybátyja, aki gyakran részt vesz a kínai emberijog-sértések ellen szervezett tiltakozásokon. Mivel már odahaza, Urumcsiban is tünetésekre felhívó szórólapokat osztogatott, így a rendszer ellenségének számított, biztos benne, hogy unokaöccsét is azért zárták be, mert tartották egymással a kapcsolatot.

Csoda, hogy egyáltalán hírt adott magáról

Ghappar 2009-ben hagyta el Hszincsiang tartományt, hogy Kína keleti, gazdagabb régiójában keressen boldogulást. Azelőtt táncosnak tanult egy művészeti egyetemen, majd Foshan városában, az ország másik felében kezdett modellkedni. Barátai szerint álomszerű fizetése volt, ha nem ujgur származású lett volna, akár a kínai gazdasági felemelkedés reklámarcává is válhatott volna.

Rokonai szerint már ekkor világossá tették számára, hogy jobban tenné, ha a nyilvánosság előtt inkább „fél-európai” származásával indokolná a megszokottól eltérő arcvonásait. Hiába vásárolt lakást, azt is csak többségi származású, han kínai barátja nevére tudta bejegyezni.

2018-ban még mindig Foshanban élt, amikor augusztusban letartóztatták, és másfél évre börtönbe zárták marihuána-terjesztésért, ami barátai szerint alaptalan vád volt. Ekkor már túl voltunk a 2013-as és 2014-es brutális utcai támadásokon, amiket a kínai hatalom az ujgur szeparatisták számlájára írt, és amire hivatkozva bekeményíthettek a kisebbség tagjaival szemben.

Ghappart tavaly novemberben engedték ki, de alig telt el egy hónap, amikor a rendőrök ismét kopogtattak az ajtaján azzal, hogy Hszincsiangba kell utaznia egy rutinszerű regisztráció elvégzése miatt. A BBC cikke szerint bizonyíték van rá, hogy ekkor nem gyanúsították újabb bűncselekmény elkövetésével, mindössze azt mondták, talán tanulással kell majd töltenie néhány napot a helyi közösségben.

Barátai és családtagjai idén január 15-én találkozhattak vele utoljára a reptéren. Egy hónappal később kiderült, valahogy sikerült hozzáférnie a telefonjához, és így kapcsolatba lépnie a külvilággal.

Ezekből a csetüzenetekből derült ki, mi történt vele, miután feltették a repülőre. Elmondása szerint először egy kucsai (szintén Hszincsiang tartománybeli) börtönbe vitték, ahol 50-60 embert zártak kicsi, 50 négyzetméternél nem nagyobb zárkákba, ahol lefeküdni sem volt hely. Mindenkinek fekete zsákot húztak a fejére, és kezeiket, lábaikat is összekötözték.

Azt írta, egyszer felhúzta a zsákot a fején, és szólt az őrnek, hogy túlságosan szorítja a bilincs a csuklóját, mire az arcába üvöltöttek, hogy ha még egyszer eltávolítja a zsákot, halálra fogják verni. Üzenetei szerint folyon sikoltozás hallatszott más helyiségekből, talán a kihallgatószobákból, miközben cellatársai tetvektől szenvedtek. Január végén, a koronavírus-járvány kirobbanása után a karanténszabályok megsértőit is odavitték. Két fiatal fiúról számolt be, akiket azért gyűjtöttek be, mert baseball-szerű játékot játszottak az utcán.

Amikor Ghappar testhőmérséklete magasabb volt a normálisnál, egy másik helyiségbe vitték, ahol éjszakára nyitva hagyták az ablakot, így képtelen volt aludni a hidegtől. Állítása szerint onnan még élesebben hallotta a sikoltozást.

Nem sokkal később kisbuszokra tették, és ismeretlen helyre szállították őket. Mivel Ghappar fázott és folyt az orra, elkülönítették a többiektől. Ekkor került abba a szobába, ahol a videó készült. Itt legalább már egymaga lehetett - leszámítva a két őrt -, és egy ideig biztosan nem vették észre azt sem, hogy nála van a telefonja. Néhány nap elteltével azonban nem érkezett több üzenet, azóta senki sem tudja, mi van vele, hivatalos értesítés nem érkezett a hollétéről.

A kínai hatóságok semmilyen választ nem adtak a BBC kérdéseire. Nemrég szintén a BBC műsorvezetője szembesítette a londoni kínai nagykövetet egy drónfelvétellel, amelyen kopaszra nyírt, bekötött szemű ujgurokat lehetett látni.