Moszkvában az EU megalázásával mutatták be, milyen világot szeretnének Trump után

Ritka, hogy egy csúcsdiplomatát annyira megalázzanak, hogy egy blogpostban kényszerüljön a bizonyítvány magyarázására. A hétvégén viszont éppen ez történt a spanyol Josep Borrellel, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével. Borrellel úgy felmosták a padlót Moszkvában, ahogy azt ilyen magas szinten nem nagyon szokták.

Az egykori spanyol külügyminiszter Borrell pénteken azért utazott Moszkvába, hogy négy év mosolyszünet után az EU és Oroszország ismét a lehető legmagasabb külügyi szinten tárgyaljanak egymással. A téma a különböző stratégiai geopolitikai és gazdasági ügyek mellett a frissen bebörtönzött Alekszej Navalnij ügye lett volna – legalábbis ezt remélte az európai fél.

Brüsszelből nézve azonban a találkozó gyorsan félresiklott. Az oroszok már Borrell érkezése előtt jelezték, hogy az EU fődiplomatája nem fog tudni találkozni azokkal az orosz tisztségviselőkkel, akikkel szeretne. Ezek után Borrell azt is hiába kérte Szergej Lavrov orosz külügyminsztertől, hogy találkozhasson Navalnijjal, tárgyalópartnere ezt azzal rázta le, hogy ezt a hivatalos csatornákon keresztül, az orosz bíróságoknál kell kérvényeznie.

A diplomácia tojáshéjakon tipegő világában már ezek a visszautasítások is kemény sértésnek számítanak, de ez semmi volt ahhoz képest, amit Borrell a Lavrovval közös sajtótájékoztatóján kapott az orosz külügyminisztertől.

Borrell ezen ismét felhozta Navalnijt, félszegen arról beszélt, hogy „a Navalnij-ügy a mélypont a kapcsolatunkban, de a nézeteltéréseink ellenére nem építhetjük fel a hallgatás falát”, és leszögezte, hogy nincsen szó újabb oroszellenes EU-szankciókról. Amire válaszul Lavrov kétségbe vonta, hogy Navalnijt egyáltalán megmérgezték volna, és arról beszélt, hogy az EU vezetői „kulturálisan arrogánsak”, és „teljesen el vannak tévedve”, amiért azzal vádolják az oroszokat, hogy megpróbálták meggyilkolni Navalnijt.

A legmegalázóbb része a sajtótájékoztatónak az volt, amikor Lavrov arról szónokolhatott Borrell mellett, hogy az EU „megbízhatatlan partner”, amit a legmagasabb rangú európai diplomata egyszerűen szó nélkül hagyott.

Borrellnek arra viszont volt ideje, hogy dicsérje azt a Szputnyik V vakcinát, aminek használatát az európai szakhatóságok még nem is engedélyezték. Végül pedig az oroszoknak fontos Kuba-ellenes embargó kapcsán arról beszélt, hogy abban mennyire nem volt igaza azoknak az amerikaiaknak, akik elvileg az EU legszorosabb partnerei. Borrell ezt a Sputnik orosz propagandaadó kérdésére válaszolta, és egészen úgy tűnt, mintha ez egy trükkös orosz csőbehúzás lenne, mert Lavrov utána egyből arról kezdett beszélni, hogy a Kuba elleni szankciók amerikai imperialista módszerek, amiket az EU másol Oroszország ellen.

A sajtótájékoztató önmagában is rendkívül megalázó lett volna, de az oroszok a kegyelemdöfést azzal adták meg az európai félnek, hogy azzal egyidőben kiutasítottak egy lengyel, egy svéd és egy német diplomatát. Ezt azzal indokolták, hogy a három diplomata január 23-án részt vett a Navalnij melletti szimpátiatüntetéseken. Hogy a kiutasításukra mégis éppen két héttel később, Borrell látogatása alatt került sor, azt nyilvánvalóan a minél látványosabb megalázás szándéka vezette.

Az Európai Unió nyilvános megszégyenítése nem maradt visszhang nélkül. Különösen az Oroszországgal hagyományosan is bizalmatlan politikusoknak esett rosszul Borrell szereplése, egy észt jobbközép képviselő levelet is írt Ursula von der Leyennek, hogy ha a fődiplomata nem mond le magától, akkor az Európai Bizottság vezetője intézkedjen.

A politikusok, diplomaták, és az EU-ügyekkel foglalkozó újságírók különösen éles kritikái nyilván Borrellhez is eljutottak, aki egy vasárnapi blogpostjában igyekezte megmagyarázni egy olyan találkozó bizonyítványát, ami szerinte „nagyon bonyolult” volt.

„A párbeszéd orosz kollégámmal időnként kifejezetten feszült volt, amikor azt kértem, hogy Navalnijt azonnal és feltétel nélkül engedjék szabadon, és hogy vizsgálják ki az ellene végrehajtott gyilkossági kísérletet. (...) Egy agresszíven lebonyolított sajtótájékoztató és három diplomata kiutasítása azt jelzik, hogy az orosz hatóságok nem akarták megragadni a lehetőséget, hogy konstruktív párbeszédet folytassanak az EU-val. Bár ez nem volt teljesen váratlan, de sajnálatos, ha mondhatom, orosz stratégiai szempontból is. (...) Le kell vonnunk a következtetéseket.”

Hogy milyen következtetéseket von le az EU, az erősen kérdéses annak fényében, hogy pénteken Angela Merkel és Emmanuel Macron is arról beszéltek, hogy továbbra is kitartanak a Nord Stream 2 gázvezeték megépítése mellett. A német kancellártól különösen sokat mondó volt, hogy azután tett hitet ismét az orosz gazdasági érdekek szempontjából kulcsfontosságú gázvezeték mellett, hogy Moszkvából kiutasítottak egy német diplomatát. Az üzenet egyértelmű: a két legfontosabb EU-s tagország, a németek és a franciák nem hagyják, hogy egy ellenzéki aktivista bebörtönzése vagy egy EU-diplomata megalázása hátráltassa a gazdasági együttműködést.

Ahogy Tóth-Czifra András Oroszország-szakértő fogalmazott, akárcsak eddig, az oroszok most sem veszik komolyan az Európai Uniót. Pontosan tudják, hogy az EU diplomáciai gépezete, élén Borrellel, olyan gyenge intézmény, ami ellen könnyű meccset nyerni.

A BNE Intellinews elemzője viszont arról írt, hogy Borrell tulajdonképpen csak egy eszköz volt, amivel látványosan be lehetett mutatni, hogy az oroszok hogyan képzelik el a Donald Trump elnöksége utáni világot. Trump alatt ugyanis a világban a klasszikus diplomácia visszaszorult, és helyére a kapkodás és az eseti megoldások kerültek, bármiféle stratégiai szemlélet és következetesség nélkül.

Moszkva most Lavrov performanszával azt üzente meg, hogy Oroszország milyen pozíciót foglal el most, hogy újra megerősödhet a diplomácia szerepe. Tesznek a kulturált kapcsolatra, semmiféle beavatkozást nem tolerálnak a belügyeikbe (és Belaruszt is belügynek tekintik), és semmiféle szankciót nem fogadnak el, amit ilyen ügyekhez kötnek. Ha pedig a nyugati hatalmak bármilyen közös célért együtt szeretnének dolgozni Moszkvával, akkor lesznek szívesek elfogadni az oroszok feltételeit.

Hasonló következtetésre jutott Dimitrij Trenin, a moszkvai Carnegie Központ vezetője, Oroszország és külpolitikája egyik legnagyobb tudású és tapasztalatú elemzője. Szerinte az EU és Oroszország teljesen eltávolodtak egymástól, az EU szankciói nem működnek, az oroszok pedig nem félnek minden kritikára a lehető legkeményebben válaszolni. Ilyen helyzetben pedig csak a közös érdekek mentén lehet együttműködni, olyan szomszédi kapcsolatban, amelyben egyik fél sem avatkozik bele a másik és érdekszférája életébe. Ternin szerint a jó hír, hogy ez az oroszoknak is megfelelhet így.