Az Orbán-rendszer igazi természetét nem a kritikusai szokták feltárni független lapokban. A tisztánlátás pillanatai akkor jönnek el, amikor a NER valamelyik oszlopát vagy közkatonáját váratlanul elkapja egy-egy megmagyarázhatalan őszinteségroham a saját közegében. Ilyen emlékezetes eset volt például, amikor Lánczi András, a Századvég Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Corvinus Egyetem rektora egy Magyar Nemzet-interjúban egyszer csak kimondta, hogy

„amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.

Ehhez nagyon hasonló, de sokkal viccesebb őszinteségi rohama volt most Fricz Tamás politológusnak, a CÖF szóvivőjének focitémában. Fricz, aki civilben Újpest-szurkoló, a Magyar Nemzetben vezetett blogján hisztérikus, tomboló, átkozódó, nagyrészt nyilvánvalóan igazságtalan kirohanást intézett az Újpest belga tulajdonosa, Roderick Duchâtelet ellen.

Ezzel nincs semmi baj a világon.

Ilyen a foci: a szurkolók szenvedélyesek és szeretik átkozni a klubjuk tulajdonosát, igen gyakran igazságtalanul, de ez a móka része, akkor is, ha az érintetteknek nyilván rosszul is esik.

Fricz a gyalázkodásözön közben eljut odáig, hogy a Duchâtelet-jelenség szerinte túlmutat önmagán. Hogy miért?

„Személyében reinkarnálódik az a, már régóta nem kívánatos »nyugati« »befektető« típusa, amelyik jellegzetesen a rendszerváltás első éveiben, a spontán privatizációnak nevezett szabadrablás idején érkezett csapatostul Magyarországra, hogy az állami tulajdonú cégeket felvásárolja, majd vagy drága pénzért, óriási haszonnal továbbadja, vagy, kivéve belőle az értékeket, odadobja ebek harmincadjára.”

Még nem ez a poén, annak ellenére sem, hogy a valóság Fricz állításával szemben az, hogy Duchâtelet egy olyan konkrét magyar gazdasági bűnöző kezéből mentette meg a klubot, akit jogerősen elítéltek egy bank milliárdokkal való megkárosítása miatt. Duchâtelet azóta is ő finanszírozza a működést, a saját kockázatára, a saját vagyonából, anélkül, hogy akár óriási haszonnal, akár veszteséggel, de továbbadta volna.

Az igazi poén a következő bekezdés.

Amiben az Orbán-féle, állami támogatásokra, TAO-közpénzekre és politikai patrónusokra épülő focimodell rajongója rácsodálkozik arra, hogy hogy működik a normális futball, piaci alapon álló tulajdonosokkal:

„Roderick Duchâtelet valami hasonlót csinál Újpest FC-vel: kiszed belőle minden pénzt, ami csak lehetséges, már hosszú évek óta gátlástalanul »pénzáteresztő gépezetnek« használja a klubot, olcsón vesz iszonyatosan jelentéktelen külföldi játékosokat, majd jóval magasabb áron adja tovább őket, miután valamelyest összeszedik magukat az Újpestben, illetve némileg ismertebbé válnak.”

Ez aztán a durva! Sőt: világbotrány!!! Ahelyett, hogy ellopna több tízmilliárd forint közpénzt TAO címén és a közvagyont megcsapolva, állami cégek pénzén futtaná a klubját, mint a rendes, becsületes magyar fociklubtulajdonosok. Vesz, fejleszt és elad. Szent Bácsi Sándor, légy velünk!

Teljes joggal fejezi be azzal Fricz, hogy:

„Mert ez már régen nem az Újpest ügye, hanem a magyar önbecsülés és magyar nemzeti identitás ügye.”

Valóban. Szégyenteljes anomália, hogy már a 11. éve uralkodik a Második Magyar Állampárt, és az NB1 12 csapata között még mindig van 1 egész darab, ami nem nevezhető NER-csapatnak. Oké, talán a Budafok is ide sorolható, de ők jó eséllyel úgyis hamar ki fognak esni.