A Covid-19 fertőzés nemcsak fizikai szövődményekkel és hónapokig tartó lábadozással járhat, hanem mentálisan is súlyos gondokat okozhat: szorongást, depressziót, és, amiről most bővebben szó lesz, poszttraumás stressz-zavart (PTSD).

Már a járvány első hullámában figyelmeztettek arra szakemberek, hogy a felgyógyulók közt nőni fog a mentális zavarokkal küzdők száma, és ezt azóta egyre több tanulmány igazolni látszik. (Arról, hogy az emberek lelki egészségére általában hogyan hat a járványhelyzet, a 444 Pozitív podcastjának hatodik adásában beszélt Mogyorósy-Révész Zsuzsanna tanácsadó szakpszichológus.)

Azért sem lehetett légből kapott a figyelmeztetés, mert korábbi epidemiológiai kutatások (pl. SARS, MERS, Ebola, HIV/AIDS járványokat vizsgálva) egyértelműen kimutatták a mentális zavarok az adott vírussal összefüggő emelkedését. A SARS-fertőzésből felgyógyultak közt például a PTSD volt a leggyakrabban előforduló, hosszú távon fennmaradó pszichés kórkép, a páciensek 47,8 százalékánál - de 25,5 százalékuknál még 30 hónappal később is fennálltak bizonyos tünetek.

Az is ismert, hogy az elhúzódó kezelés az intenzív osztályon, és azon belül különösen az intubálás nagy arányban járul hozzá a PTSD-hez: azoknak a 35 százaléka, akik megjárták az intenzívet, még két évvel később is jelentős klinikai tüneteket mutattak.

Népességszinten romló mentális egészség

2021 február elején a londoni Imperial College és a Southampton-i egyetem kutatói tettek közzé egy friss, közös tanulmányt arról, hogy milyen pszichés utóhatásokat észleltek koronavíruson átesett betegeken. A kérdőívükre 13 000 olyan ember válaszolt, akiknél közepes vagy súlyos lefolyású volt a fertőzés, tehát ez volt a legnagyobb minta az összes, a témában eddig publikált tanulmány közül.

A statisztika szerint Nagy-Britanniában azok közül, akik lélegeztetőgépre kerültek, az emberek 35 százalékánál alakultak ki a poszttraumás stressz-zavar tünetei, míg akiket csak simán kórházban kezeltek koronavírussal, 18 százaléknál.Akiket otthon láttak el a mentők, azoknak a 16 százaléka észlelt PTSD tüneteket, és azoknak a 11 százaléka is, akik nem kaptak orvosi segítséget, de otthonukban, betegen tapasztaltak légzési nehézségeket.

A lélegeztetőgépre került betegek 35 százaléka a kérdőívben felsorolt tíz tünet mindegyikét észlelte, az összes résztvevőnek pedig a 41 százaléka vett észre magán legalább egy tünetet extrém súlyos mértékben. A southamptoni egyetem professzora, Sam Chamberlain elmondta:

„Ez a tanulmány újabb bizonyíték arra, hogy igenis van kapcsolat a Covid-19 és a népességszinten romló mentális egészségi állapot között.”

De vizsgálták már a koronavírus következményeként jelentkező PTSD-t az Törökországban, Kínában, Olaszországban, és más helyeken is - nagyon úgy tűnik, hogy ez világszerte gondot okoz. (Magyar adatokat feldolgozó publikációt egyelőre nem találtunk a covid és a poszttraumás stressz-zavar összefüggéseiről.) Mielőtt azonban rátérnénk a speciálisabb részletekre, tegyük tisztába magát a PTSD fogalmát.

Nem csak az exkatonáké, sőt

A poszttraumás stressz-zavart eleinte csak veteránokkal kapcsolatban emlegették, mivel a körükben figyelték meg először a jelenséget (gránát-sokknak is hívták), de később rájöttek a pszichiáterek, hogy a háborún kívül sokféle trauma előidézheti. Normális körülmények között a nők 10%-a és a férfiak 6%-a tapasztalja meg valamilyen mértékben a poszttraumás stressz tüneteit élete során.

Az ezeket kiváltó trauma lehet egyszeri esemény, például közlekedési baleset vagy természeti katasztrófa (az ilyet átélők kb. 10 százalékánál alakul ki PTSD). De a traumát okozhatja tartósan fennálló helyzet is, mint amilyen a verbális és fizikai abúzus, a háborús helyzet, vagy egy komoly betegség. A háborús övezetben élők 18 százalékánál, fizikai erőszakot vagy háborús helyzetet átélők 30 százalékánál, nemi erőszak és kínzás áldozatainak pedig akár 50 százalékánál is kialakulhat poszttraumás stressz-zavar.

Ezekben a helyzetekben az a közös, hogy az egyén fenyegetve, vagy egyenesen életveszélyben érzi magát, és ha ő magát nem is éri baj, de tanúja annak, ahogy körülötte sokan megbetegednek, megsérülnek, vagy meg is halnak.

A PTSD tünetei: a trauma újraélése képek, hangok vagy (rém-)álmok formájában; nagyfokú feszültség, szorongás; a traumával kapcsolatos gondolatok, helyzetek elkerülése; az érdeklődés és társas kapcsolatok beszűkülése; túlzott éberség, ijedékenység. Gyakori az inadekvát bűntudat, az ingerlékenység, az alvási nehézségek is, és a kognitív funkciók károsodása (például koncentráció- és memóriazavar, döntésképtelenség).Ha a tünetek egy hónapnál tovább fennállnak, nagy valószínűséggel beszélhetünk poszttraumás stressz-zavarról - már ekkor érdemes szakemberhez fordulni, de ma még fél év után sem szűnnek meg, akkor mindenképpen.

Gyógyszeres kezeléssel is jó eredményeket lehet elérni, de mellette fontos a terápia. Többnyire a kognitív viselkedésterápia különféle típusai válnak be PTSD-s pácienseknél. Átlagosan 36 hónap kell ahhoz, hogy megszűnjenek vagy mérséklődjenek a tünetek, ha valaki szakszerű segítséget kap. Ha viszont nem kezelik, akkor a zavar évekig, sőt akár évtizedekig is megkeserítheti az ember életét, és okozhatja azt, hogy az ettől szenvedők megrekednek az életükben, akár teljesen munkaképtelenné válnak, elszigetelődnek, és más mentális zavarok is kialakulnak náluk. Sőt, utóbbiaknál az öngyilkossági gondolatok és kísérletek aránya is magasabb, mint az átlag népességben.

Kísért az intenzív osztály

A koronavírussal járó testi panaszok és folyamatok jelentős része okozhat traumát, például a nehézlégzés, a légzési elégtelenség, a légcsőmetszés vagy épp az inkontinencia. A BBC Future a koronavírus kollektív trauma jellegével foglalkozó cikkében idézi Metin Basoglut, aki a londoni King's College trauma tanszékének alapítója:

„Légszomjjal küzdeni az egyik létező legtraumatikusabb helyzet. Ha nem kapunk levegőt, az a tehetetlenség legelemibb példája.” Basoglu szerint ez az a mozzanat, ami miatt a stressz gyakran traumává alakul.

De az intenzív osztályon nagyon gyakori az is, hogy a légzési nehézségek és a gyógyszerek együttes hatására módosult tudatállapotba kerülnek a betegek, ez okozhat delíriumos, - olykor nagyon erőszakos - hallucinációkkal terhelt állapotot (ezt a lélegeztetőgépre kerülők 80 százalékánál tapasztalták), miközben a halálfélelmet is tartósan átélhetik.

Azt, hogy a poszttraumás stressz-zavar kinél milyen mértékben jelentkezik, számos tényező befolyásolja azon túl is, hogy az illető átesett-e a fertőzésen és az milyen súlyos lefolyású volt. A nők, az idősek, a gyerekek, az alacsonyabban iskolázottak és az alacsonyabb jövedelműek általában fokozottabban ki vannak téve annak, hogy kialakul náluk a szindróma.

Korábbi mentális és szomatikus zavarok, traumák szintén nagyobb kockázati tényezőt jelentenek, ahogy a társas kapcsolatok és támogatás hiánya is.Valamint az is negatívan befolyásolhatja a pszichés állapotot, ha valaki az átlagnál lassabban épül fel fizikailag a koronavírusból, esetleg szövődményei lesznek.

A PTSD tünetei jelentkezhetnek azonnal, például amikor kiengedik az illetőt a kórházból, de jellemzően legkésőbb 6 hónappal a traumatikus esemény után felszínre törnek. A betegek tudatába a trauma következményeként betüremkedő (intruzív) emlékek szólhatnak az intenzív osztályon tapasztalt képekről, hangokról, szagokról, érzésekről: a koronavírus esetén tehát a védőfelszerelést viselő kórházi személyzetről, a fényekről, a kórterem plafonjáról, a csövek okozta fájdalomról, a gépek hangjairól, a többi szenvedő betegről, a félelemről. És nagyon sok esetben a légszomjról, amit ugyanúgy, fizikailag éreznek, amikor később eszükbe jut, mint a kórházban, ahogy az imént felsoroltak is nagyon élénken villanhatnak be.

Vannak olyan feltételezések is, miszerint maga a vírus okoz olyan elváltozásokat az agyban, amelyek aztán a poszttraumás stressz tüneteinek fokozódását eredményezik, de ezeket még vizsgálják. Mindenesetre Erin Kaseda és Andrew Levine neuropszichológusok azt az érzést (valójában kognitív zavart) is a PTSD jelei közé sorolják, amit úgy lehet leírni, hogy „ködös az agyunk” - ez nem ritkán jelentkezik koronavírusból való felépülés során.

Túl korán van még az átfogó következtetésekhez

Egyelőre több okból is nehéz pontosan megmondani, hogy valójában mennyi embert érint a koronavíruson átesett betegek közül a poszttraumás stressz-zavar. Az idáig közzétett tanulmányok többsége ugyanis az első hullám alatt vette fel az adatokat, márpedig sok országban a második hullám még súlyosabb volt, mint az első, a harmadikról pedig végképp korai beszélni, van, ahova még el sem ért a világon.

De korlátozza a tisztánlátást az is, hogy hányféle PTSD tünetre és mentális zavarra kérdezett rá egy-egy kutatás, illetve hogy a tünetek diagnózison vagy önbevalláson alapultak, hogy mennyire volt reprezentatív vagy épp szűk a mintavétel, hogy csak betegeket vizsgáltak, vagy egészségügyi dolgozókat is, esetleg hozzátartozókat is (utóbbi a legritkább). A számos különböző eredményt szisztematikusan felülvizsgáló és összegző tanulmányra valószínűleg csak egy-két év múlva számíthatunk.

Addig is, néhány adat:

• Egy kínai, önbevalláson alapuló kutatásban 714 főből 96,2 százalékuk számolt be szignifikáns, coviddal összefüggő PTSD tünetekről.
  
• Ezzel szemben egy wuhani, 675 résztvevővel készült, reprezentatívnak tekinthető kutatás a másik végletről közölt eredményt: a kórházból kiengedett koronavírusos betegek mindössze 12,4 százaléka számolt be klinikailag szignifikáns PTSD tünetekről. Érdekes, hogy kiemelt rizikófaktorként jelent meg a korábban említettek mellett az, ha gyerekekkel éltek együtt, valamint az attól való félelem, hogy diszkriminálni fogják őket a koronavírus miatt.
  
• Egy olasz, önbevalláson alapuló felmérés szerint 402 covidon átesett ember 28 százalékánál voltak olyan mértékűek a tünetek, amik már pszichopatológiás kategóriába esnek.
  
• Egy másik, önbevalláson alapuló, de nemcsak fertőzött olasz populációt vizsgáló kutatás azt mutatta, hogy 2286 főnek a 29,5 százaléka tapasztalta magán a PTSD tünetek nagy részét.
  
• Egy Isztambulban végzett tanulmány 284, nem kritikus állapotú covid-pácienst kérdezett meg: 25,4 százalékuk számolt be közepestől súlyosig terjedő PTSD tünetekről, 18,3 százalék enyhébbekről. Az arány viszont 35,6 százalékra ugrott azoknál, akiknél a koronavírus elhúzódó felépüléssel járt.
  

A másik kiemelten veszélyeztetett csoport

Ha már itt tartunk, muszáj kihangsúlyozni, hogy nem kell ahhoz elkapni a koronavírust, hogy valakinél poszttraumás stressz-zavar alakuljon ki. Ez betegek hozzátartozóinál is előfordulhat, vagy olyanoknál, akik rendkívüli módon félnek a járványtól. És sajnos, de teljesen érthető módon kiemelkedő a mentális terhelés a fertőzötteket ellátó orvosokon, ápolókon és kisegítő személyzeten. (Külön erről a témáról a Qubit is írt 2020 áprilisában Az egészségügyi dolgozókra olyan poszttraumás stressz várhat, mint a háborús veteránokra című cikkében.)

Számos kutatócsoport publikált az egészségügyi dolgozókra vonatkozó adatokat az utóbbi fél évben is, most csak hármat emelnénk ki.

• Milánói kórházak 330 alkalmazottja közül 36,7 százalékuk számolt be poszttraumás stressz tüneteiről.
  
• Észak-olaszországi idősotthonokban és gondozóházakban dolgozók 43 százalékánál találták azt, hogy közepes vagy súlyos mértékben érte őket a generalizált szorongás és/vagy PTSD (nem választották szét) - de akik pszichoszociális vagy pszichoterápiás segítséget kaptak, azoknak kevésbé voltak súlyosak a tüneteik.
• Egy alig egy hónapja közzétett brit tanulmány pedig több mint 700 intenzív osztályokon dolgozó egészségügyi dolgozót kérdezett meg: mintegy 40 százalékuknál valószínűsíthető a PTSD.
  

A helyzet megoldását nem segíti, hogy a járvány miatti korlátozó intézkedések bevezetésével az EU-ban a pszichiátriai rendelések 75 százaléka telemedicina formájában valósult meg az Európai Pszichiátriai Társaság adatai szerint (hazánkban is ezt szorgalmazzák), ami nem minden páciensnek ideális és/vagy elérhető.

Magyarországon azonban, ahol a pszichiátriai ellátás még az eleve kínlódó egészségügyön belül is egy mostohán kezelt terület, sem a betegek, sem az egészségügyi dolgozók nem számíthatnak központilag célzott, támogató programokra.

A diagnózist ugyanakkor bármilyen pszichiáter fel tudja állítani, 2020 júliusában pedig átalakult a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének szakambulanciája, és már Traumaközpontként is működik, ahova szakorvosi beutalóval lehet fordulni.

Frissítés: a Debreceni Egyetem Klinikai Központja Post-Covid Szakambulancia Hálózatot hoz létre, márciustól várják a betegeket. A szakambulanciákon dolgozni fog infektológus, gyermekgyógyász, kardiológus, tüdőgyógyász, reumatológus és neurológus mellett pszichiáter és szakpszichológusok is.