Praxisbárók jelenhetnek meg a háziorvosoknál is

  • Fontos hiányosságra hívta fel a figyelmet a Magyar Orvosi Kamara, miszerint nem látnak biztosítékot arra, hogy a praxisközösségekbe belépő orvosok többségi tulajdonában marad az ellátás.
  • Ha törvényben nem írják elő, hogy csak háziorvos lehet a vállalkozásának tulajdonosa, akkor könnyen profitorientált üzletemberek vásárolhatják be magukat az alapellátásba, ami nem csak az orvosoknak, de a betegeknek is kedvezőtlen lenne.
  • Volt már erre példa a magyar orvoslás történetében: a fogorvosok és a gyógyszertárak esetében.

Rengeteg háziorvos aláírta a praxisközösségekhez való csatlakozást, de az eddig felmerült buktatókon kívül a Magyar Orvosi Kamara felhívta még egy lehetséges veszélyforrásra a figyelmet egy a háziorvosoknak kiküldött tájékoztatóban. Ez pedig nem más, mint a praxisközösségek tulajdonosi szerkezete, ugyanis jelenleg a kormányhatározat nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy egy vállalkozó, nem szakmabeli személy bevásárolja magát az alapellátásba, és a háziorvos azon kapja magát, hogy már nem ő a többségi tulajdonosa a vállalkozásának.

A jelenlegi kormányrendeletben nincs olyan biztonsági fék beépítve, ami megakadályozhatná, hogy óriási praxisközösségeket működtető láncok jöjjenek létre, ami nem csak a háziorvosoknak, de a betegeknek is nagyon rossz lenne. Ennek példáját ugyanis már láthattuk a fogorvoslásban és a gyógyszertárak üzemeltetésében, ahol már évek óta zajló tendencia, hogy nem a fogorvos vagy a gyógyszerész a vállalkozásának tulajdonosa, hanem hálózatok alakulnak ki, ahol a tulajdonosok általában orvosi végzettséggel nem rendelkező üzletemberek.

Praxisbárók uralják a fogorvos-piacot

Ahhoz, hogy lássuk pontosan hogyan történne az alapellátás átalakulása, érdemes közelebbről megnézni egy már élő példát, ahol kicsúszott az orvosok kezéből a tulajdonjog. 

A Válasz Online tavaly augusztusban foglalkozott egy nagy tényfeltáró cikkben azzal, hogy hogyan lehetséges, hogy egy fiatal, külföldről hazatérő fogorvos nem talál munkát annak ellenére, hogy országszerte hosszú listája van a betöltetlen praxisoknak.

A magyar fogorvoslás alapvetően egy fogorvos, egy praxis elven működik, a Válasz Online újságírója azonban mégis 9 nagy hálózatot talált, amelyek több tucat praxist üzemeltetnek. Elvben a tulajdonosnak a fogorvosnak kellene lennie, hogy így biztosítsa a minőségi ellátást, és csak a kórházakban, egyetemeken fordulhatna elő, hogy egyszerre több fogorvos tartozik egy szervezethez.

Csakhogy a nagy praxisgyűjtögető vállalkozók, úgynevezett praxisbárók, praxisok százait szerezték meg, úgy mintha magáncégként működnének, miközben bezsebelik a tb-támogatásokat. Az egyik legnagyobb ilyen fogorvosi hálózat az Adamantin Kft., akik 421 millió forint tb-támogatást szedtek ki a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőből (NEAK), aminél többet csak a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem fogorvosai kaptak. 

Hogyan csinálnak a praxisbárók a hálózatokból pénzt?

A praxisbárók fő fegyvere az ügyeleti rendszer, ami után duplán szedhetnek be pénzt, ugyanis jár rá támogatás az egészségbiztosítótól, de nem elegendő, ezért pluszban még az önkormányzattól is kérnek pénzt az ellátásra. 

Az ügyeleti rendszerben a kevesebb pénzért azonban kevesebb szolgáltatás is jár. Így fordulhat elő, hogy egyes településeken, ahol ugyan van fogorvosi rendelő, egyáltalán nincs mindig ügyelet. Például sürgős esetben a lakosok nem tudnak hétvégén fogorvoshoz menni, de még hétköznap is csak 4-6 órán keresztül van ügyeleti idő. 

Ezt az alapozza meg, hogy rengeteg betöltetlen fogorvosi praxis van. Ugyanis a fogorvoslás a lakosság számára széleskörű állami támogatása miatt a fogorvos nagyjából csak a porcelánkoronákért, hidakért kérhet pénzt a pácienstől, hogy a praxisfinanszírozásból származó nem túl magas jövedelmét kiegészítse.

A kis vidéki falvakban erre azonban nincs pénzük az embereknek, ezért a fogorvosok tönkremennek és elmennek egy nagyobb városba, a praxis pedig üresen marad. Ezeket a helyeket használják a praxisbárók, akik megegyeznek az önkormányzattal, hogy majd ők megoldják az ellátást azzal, hogy máshonnan helyettesítő fogorvost küldenek oda sokkal kevesebb óraszámban plusz pénzért cserébe. Ez ugyanis jó az önkormányzatnak, aminek nem kell bajlódnia az ellátás megszervezésével, jó az egészségbiztosítónak is, mert 30 óra helyett csak 15 órát kell fizetnie az ügyeleti rendszer működtetéséért, a betegeknek viszont sokkal kevésbé jó, mert csak csökkentett óraszámban tudnak csak fogorvoshoz fordulni.

A fogorvosoknak pedig gyakorlatilag nincs más választásuk, mert nem tudnának megélni egy praxisból, ezért ha elegendő helyettesítést vállalnak be (3-4 helyen is dolgoznak), akkor lesz elegendő keresetük. Ezt orvosolva hozta létre a kormány azt a támogatást, miszerint ha egy fogorvos olyan praxishelyet tölt be, ami már egy éve üres, akkor kap 12 millió forintot, ha pedig olyat, amit 5 éve nem töltöttek be, akkor 20 milliót.

Csakhogy ilyen betöltetlen praxisok csak elméletben léteznek, ugyanis a hálózatok már leszervezték a helyettesítést, és nem érdekük, hogy valaki ténylegesen betöltse a praxist.Ez egyébként nem kizárólag magyarországi jelenség, külföldön is küzdenek ezzel, éppen ezért az Európai Fogorvosok Tanácsa (CED) javaslatot dolgozott ki arra, hogy hogy kellene kinéznie a fogorvosi ellátásnak. A CED szerint szabályozni kellene, hogy „ne lehessen egy tulajdonlású kiterjedt láncolatokat létrehozni, és a fogászati vállalkozások tulajdonosai csak orvosok lehessenek.”

Profitorientálttá válhat az alapellátás

Ha nem módosítanak a háziorvosok praxisközösségeiről szóló kormányrendeleten, akkor könnyen előfordulhat, hogy az alapellátás is a fogorvoslás hibájába csúszik. Nagy Ákos, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke szerint az még cégjogilag teljesen törvényes is lenne, hogy egy kft.-ben lehet több tulajdonos és lehet többségi tulajdont szerezni, a baj akkor lesz, ha a többségi tulajdonos nem orvos. 

„Ha egy üzletember vásárolná be magát az alapellátásba, akkor eluralkodna a túlzott menedzsmentszemlélet, az egész túl profitorientált lenne” - mondja.

Nagy Ákos úgy látja, hogy ez rossz lenne a háziorvosoknak, mert a tulajdonos olyan munkánkra és olyan munkamennyiségre kényszeríthetné őket, amilyet az orvosok nem feltétlen szeretnének elvállalni. A betegek szempontjából pedig azért hátrány a profitorientáltság, mert például a túlkezelés veszélyét rejti magában, tehát olyan beavatkozást is javasolhatnak a páciensnek, amire nem feltétlen van szüksége, de a kft.-nek pénze lenne belőle.

Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy ha nem szakemberek lennének a tulajdonosok, akkor az ellenőrzés is kicsúszna a Magyar Orvosi Kamara kezéből, ugyanis nem orvossal szemben például nem tudnának etikai vizsgálatot és eljárást indítani.

Annyi biztonsági fék azért van az új rendszerben, hogy a tartósan helyettesített körzetekért nem lehet a praxisközösségi bértámogatásokat lehívni, így ezt a kártyát nehezebb lesz kijátszani.

Nagy Ákos szerint nagy szükség lenne rá, hogy jobban szabályozzák a háziorvosok illetve fogorvosok közös céggé olvadását, és mondják ki a rendeletben, hogy nem szakmabeli ne lehessen többségi tulajdonos.

A patikaláncok átvették az uralmat

Nem a fogorvoslás az egyetlen terület, ahol az látszik, hogy baj van, ha monopol helyzetben lévő hálózatok alakulnak ki: ez történt a gyógyszertárak esetében is.

A Magyar Gyógyszerészi Kamara 2010-ben írt arról, hogy patikaláncok hódítják meg a piacot, elvéve a lehetőséget a kis, magánkézben lévő gyógyszertáraktól. Mindezt a 2007-es gyógyszer-gazdaságossági törvény, a patikaliberalizáció tette lehetővé, ami többek között az is kimondja, hogy ne csak gyógyszerész végzettségűek nyithassanak gyógyszertárat, hanem bárki és kizárólag piaci szempontok érvényesüljenek.  

Ennek pedig az lett a következménye, hogy a nagykereskedők felosztották maguk között a piacot, a patikusok pedig kiszolgáltatottá váltak a gyakran külföldi tőkének.

Így történhetett meg az, hogy a 2010-es állapot szerint a 3 legnagyobb magyar gyógyszer-nagykereskedő a Hungaropharma 40 százalékos piaci részesedéssel bírt, a Phoenix Pharma 30 százalékkal, a Teva pedig 15 százalék. 

Ennek a törvénynek épp az volt a buktatója, mint ami a mostani kormányrendeletnek is lehet: nincs meghatározva benne, hogy hány százalékos lehet a gyógyszerész részesedése. Ha pedig nagyobb részben tulajdonos egy nem hozzáértő személy, akit csak a piaci érdekek motiválnak, akkor könnyen előfordulhat például olyan, hogy tulajdonosi utasításra vényköteles gyógyszert adnak ki, vagy csak gyógyszerész asszisztensek vannak a patikában. Azt azonban egyelőre még csak találgatni lehet, hogy ez a háziorvosi rendszerre lefordítva pontosan hogyan nézne ki.

Címlapkép: Botos Tamás