A járvány után különösen fontos lenne, hogy a gyerekek újra elkezdjenek a szabadban játszani

március 17., szerda 8:23

A járványnak az oltások terjedésével párhuzamosan hamarosan egy sor országban vége lehet, de lehetnek olyan hosszútávú hatásai, melyek sokáig velünk maradnak, és fontos lenne ezekkel is kezdeni valamit. Az egyik ilyen hatás a bezártságnak a gyerekek mentális egészségére gyakorolt hatása lehet. Két kutató, a glasgow-i University of Strathclyde közegészségügyi professzora, John J Reilly és az ottawai orvosi egyetem gyerekgyógyász professzora, Mark S Tremblay közös cikket írt arról, hogy fontos, hogy a járvány vége után a gyerekek minél többet játsszanak kinn a természetben.

Fotó: TIINA & GEIR/Cultura Creative via AFP

A közelmúltban készült kutatásaik alapján ugyanis úgy látják, hogy a brit gyerekek például jóval kevesebb időt töltöttek a szabadban az elmúlt 12 hónapban, jóval kevesebbet mozogtak, és sokkal több időt töltöttek a képernyők előtt. Épp ezért feltételezhető, hogy a mostani gyerekgeneráció a legkevésbé fitt az ország történetében.

A kutatók attól tartanak, hogy a gyerekek között vannak, akik egyszerűen elszoktak attól, hogy odakinn játszanak a barátaikkal, így amikor erre újra lehetőség nyílik, akkor sem fognak élni ezzel. Pedig számtalan kutatás igazolta már, hogy a szabadban eltöltött játék mennyire jó a gyerekek egészsége, jólléte és fejlődése szempontjából is.

Reilly és Tremblay közös cikkében hangsúlyozza, hogy a szabadban eltöltött játék visszaszorulása már a járvány előtt megkezdődött, és ezek a folyamatok csak felgyorsultak a lezárásokkal. Pedig a kinti játék nemcsak azért hasznos, mert fizikai tevékenység, hanem mert fejleszti a képzelőerőt, a kreativitást, a problémamegoldó képességeket, illetve arra sarkallja a gyerekeket, hogy másokkal is kapcsolatba lépjenek.

Különösen hasznos a szabad játék odakinn, azaz amikor a felnőttek nem felügyelik szigorúan a történéseket, nem adnak előre meg egy keretet a játéknak, hanem hagyják, hogy a gyerekek azt csinálják, amit akarnak.

Pont a járvány előtt kevéssel jelent meg egy kutatásuk a skót gyerekek életéről, és ebből például az derült ki, hogy a skót általános iskolás gyerekeknek csupán harmada játszik rendszeresen a szabadban, kétharmaduknál meg sem jelent ez a szokás. 2018-ban hasonló kutatást végeztek 20 országból, ugyanerre jutó eredményekkel. És szerintük ha a szabadban való játék ennyire visszaszorulóban volt már a járvány előtt is, akkor most már lehetnek helyek, ahol egyenesen a kihalás veszélyezteti.

A kinti játék visszaszorulása mögött számos ok áll,, a kutatók is összetett folyamatokról írnak, de az biztos, hogy szerepet kapott, ahogy a szülők a korábbi generációkhoz képest jobban aggódnak amiatt, hogy gyerekeik megsérülnek, hogy koszosak lesznek, vagy hogy idegenekkel állnak szóba. Ezek a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak pedig oda vezetnek, hogy sok szülő biztonságosabbnak ítéli meg, ha gyereke otthon, képernyők előtt tölti idejét.

Ugyanakkor a skót kutatásból kiderült az is, hogy a gyerekek többsége könnyedén eljárhatna olyan szabadtéri helyekre, ahol tudnának kinn játszani, és ami biztonságosnak számít. A fejlett országokban végzett kutatásokból is azt látni, hogy a kinti környezet ezekben az országokban jellemzően biztonságos, míg a benti környezet sokszor jóval kevésbé biztonságos, mint amit a szülők gondolnak. Nemcsak az online leselkedő veszélyekről van szó, hanem az olyan hosszabb távú hatásokról is, mint amit a kevesebb mozgás vagy az otthontöltött idő alatt történő egészségtelen étkezések okoznak. És gyakran még a levegő minősége is rosszabb a bezárt lakásban, mint odakinn.

(Korábban egy könyv nyomán már írtam azokról a kutatásokról, mely szerint az új típusú játszótereket túl biztonságosra tervezik, megfosztva ezzel a gyerekeket a kalandozás és a felfedezés lehetőségétől, miközben nem nagyon akadnak adatok, amik azt igazolnák, hogy ezek a játszóterek bármivel biztonságosabbak lennének, mint a régi, kívülről kaotikusabbnak tűnő terek.)

A kutatók felidézik, hogy a járvány előtt végzett kanadai vizsgálat is hasonló eredményekre jutott: ugyan a kinti környezet sok helyen tökéletesen alkalmas volt a játékra, kevés gyerek élt ezzel, elsősorban azért, mert nem voltak ehhez hozzászokva.

Szerintük épp ezért lenne fontos, hogy a koronavírus-járvány utáni időszakban nagyobb hangsúlyt kapjon a szabadtéri játék. Ez szerintük egyben a gyerekkor újravadonosítását is jelentené: arra lenne szükség, hogy a családok többet járjanak a természetbe, és a gyerekek szabadon tehessenek ott, ami eszükbe jut. Egy idő után ez ismét szokássá válhat, főleg, ha mindezt közben más gyerekekkel tehetik együtt.