Posztban magyarázza a 39 éves, egészséges magyar edző, hogy miért használta ki a kiskaput és oltatta be magát soron kívül

március 17., szerda 6:52

Sok magyar aktuális problémáját fogalmazta meg remekül megírt posztjában egy meg nem nevezett sportágban dolgozó, 39 éves, egészséges magyar edző, aki kedden, ismerősei révén sikeresen adatott be magának egy Szputnyik vakcinát.

A “Beoltottak. Feladtam a tisztességem?” című írás kiindulópontja az, hogy a szerzőnek lelkiismeretfurdalása van, úgyis mint

“Beelőztem idősebbeket, pedagógusokat, közel 8.7 millió embert Magyarországon. Beelőztem a saját 74 éves apámat és 67 éves anyámat.”

Pedig nem így tervezte. Sőt.

“Sokáig úgy gondoltam, kivárom a sorom, hadd kapják meg előbb az egészségügyiek, a krónikus betegek, az idősek és a pedagógusok. Aztán felgyorsultak az események.”

A döntésben három dolog befolyásolta az edzőt.

  1. Egyrészt elfogadta az oltási rendet, miszerint az egészségügyi dolgozók, a krónikus betegek és az idősek a legveszélyeztetettebb rétegek.
  2. Másfelől aktív versenysport edző, aki, 50 játékost edz hetente sokszor, vagyis minden óvintézkedés ellenére alapvetően egy lehetséges fertőzésgócban dolgozik.
  3. “Harmadrészt, és engem ez lendített át a tű fokán, lószar van jelenleg Magyarországon, nem oltási rend.”

A szerzőt klasszikus dilemma feszíti: legyen-e tisztességes azon az áron, hogy ezzel csak magát szívatja. Vagy ahogy ő fogalmaz:

“A környezetem terméke vagyok. Nem tagadhatom le. Hiába tartom magam tisztességesnek, a rendszer minden rezdülése körülöttem azt mondja, hogy egy barom vagyok.”

A lelkiismeretétől gyötört szerző ezután felsorolja, hogy milyen csapások érték egymás után az ellenállását:

“Először akkor lepődtem meg némileg, amikor felmértük, hogy a játékosok hogy állnak oltás tekintetében. Mint kiderült, az 50-ből már hat játékost beoltottak. Négynek egészségügyes rokon intézte, ketten az ominózus hétvégi AstraZeneca káoszban szereztek oltást. Utána szembejöttek a posztok social medián, hogy ki mindenki kapott már oltást. Aztán láttam, hogy a labdarúgó bírók megkapták a Pfizert. Illetve, hogy az optikusok is valamiért egészségügyi dolgozók, szóval ők is. Amikor megtudtam, hogy informális listák vannak a beugró helyekre, már meg se lepődtem.”

Ezek után leírja, hogyan juthatott egyáltalán oltáshoz. A dolog gyökere szerinte az, hogy az illetékesek nem gondoltak arra, hogy sokan lesznek, akik, hiába kaptak időpontot, nem mennek el a Sputnik V/AstraZeneca/Sinopharm beadatására. Mivel “ismert okokból semelyik sem szenved a túlzott népszerűségtől”, végül sokan nem mennek el.

“Jelenleg nincs hivatalos rendszer vagy eljárás a beugrók behívására. Orvosok körül szerveződnek informális hálózatok, akik szállítják a neveket. Én is egy ilyen hálózaton keresztül jutottam oltáshoz. Egy fillérembe nem került, csak ismeretségembe. Ismertem valakit, aki ismert valakit.”

A tépelődő írás ezzel zárul:

“Magyarország egy túlélő ország. Túléltünk török megszállást, a Habsburg uralmat, fasisztákat és a kommunistákat. A túléléshez viszont nem árt az ismeretség, ami nem mindenkinek van. Nekem ebben az esetben volt, és rosszul érzem magam miatta. Elvettem valaki elől a helyet. Egy olyan világban biztosan, ahol megtervezték és szervezték rendesen az oltások rendjét. Magyarország miért nem lehet ilyen világ?”