Egy órán át jobbak voltunk, mint a jóval esélyesebb lengyelek, a világ legjobb csatára helyzetbe se tudott kerülni ellenünk, aztán jött a leolvadás, majd a feltámadás, majd Lewandowski. Nagyjából így foglalható össze a remek meccset hozó első vb-selejtezőnk.

A magyar válogatott váratlanul stabilan kezdett, sőt a hatodik percben Fiola pompás passzával Sallai kilépett és szép gólt lőtt. A papírforma szerint innentől jött volna a félelmetes lengyel támadógépezet a világ legjobb csatára, Lewandowski vezetésével, de a magyar válogatott olyan jól játszott, hogy a hatvanadik percig lényegében tökéletesen sikerült megölni a lengyelek játékát, akik az első félidőben egyszer sem találták el a kaput. Mi ezzel szemben többször is veszélyesen indultunk meg, és ha ziccerünk nem is volt, Lovrencsics és Szalai Ádám is lőhetett volna gólt. Szalai ezt a második félidő elején, az 53. percben a Sallai blokkolt lövését követő kavarodás után meg is tette, így már 2-0 volt ide. De az azért ekkor is érződött, hogy a lengyelek sokkal erősebbek, mint ahogy játszanak.

Egy óránál jártunk, amikor az előzményekhez képest megdöbbentő jelenetsor zajlott a pályán. Az eddig csendes Sousa mester kettőt cserélt, bejött Piatek és Jozwiak. Előbbi pár pillanat múlva az első labdaérintéséből bevágott egy beadást, majd 50 másodperc múlva Jozwiak is lőtt egyet az egyébként lelkes Lovrencsics szerencsétlenkedése után.

Ez a perc a nagy magyar leolvadásokat idézte, a lengyelek láthatólag erőre kaptak, csúnya ruha nézett ki, de ekkor meglepőbb dolog történt az első hatvan perc eseményeinél is: a magyar csapat nemhogy nem roppant meg, de szépen összeszedte magát, hogy a meccs egyik magyar hőse, Szalai Ádám beadása után Orbán újra nekünk szerezze meg a vezetést a 78. percben.

És amikor már én is elhittem, hogy ez meglehet, megtörtént az, aminek papírforma szerint jóval korábban meg kellett volna: a világ legjobb csatára egy pillanatra életre kelt, pont akkor, amikor a darabra meglévő magyar védők megmagyarázhatatlan módon levegőt hagytak neki, Lewandowski pedig belőtte a védhetetlen egyenlítő gólt.

Jó meccs volt, Magyarország sokkal jobb csapatnak bizonyult mint a játékosainak összege, de a szokatlanul intenzív koncentráció idővel 3 nagy védekezési hibához vezetett. Fura dolog, hogy az eredmény közvetlenül a meccs után szinte csalódásnak is tűnhet, pedig ez valójában nemcsak számszerű bravúr, de játékban is egészen életerősek voltunk egy minőségi ellenféllel szemben, a 2-0 utáni 2-2-t követő visszatérés pedig kifejezetten nagy fegyvertény volt.