Ha Németh Szilárd a Holdra száll egy pacalos vájdlingban, az se izgatta volna fel annyira a közönséget, mint a Szabó Tünde államtitkár hétvégi horgászós propagandaposztjához mellékelt fotója. Ez:
Ez az a kép, amin politikai meggyőződéstől vagy annak hiányától függetlenül szinte minden szemlélője azonnal röhögni kezdett. De miért?
A legviccesebb az, hogy a fotón nagyjából az egyetlen nem feltétlenül kamu elem pont az, amin a legtöbben elsőként fennakadnak. Mármint hogy Szabóék wake board pályán “horgásznak”. Budapest északi peremén ugyanis két, egymástól 500 méterre eső tavon is lehet működő wakeboardpálya mellett pecázni: a Gerendai Károly-féle Lupán és az Omszkin.
Jó, azt persze tudjuk, hogy az éjszakai horgászat engedélyezését ragyogó napfényben ünneplő felvétel kizárásos alapon csakis valamelyik sarkkörön túli skandináv horgászvizen készülhetett, éppen azért dupla telitalálat, hogy Szabó államtitkár a horgászok szinte egyenruhaszerűen kötelező öltözetét, az ujjatlan, fekete koktélruhát viseli.
Istenem, ha az én „kis feketém” mesélni tudna! Miket éltünk át együtt holtágak, kopolyák, folyók és tavak partján, sárban caplatva, sisnyásokon áttörve! Micsoda kommandózások mentek a Tisza-tó dzsungelében, amikor a csontkukacos dobozt és a harcsának szánt rohasztott májas zacskót jobb híján a szűkített derékvonalig engedtem le a magasan záródó dekoltázsomon keresztül, mert mindkét kezem felszerelésekkel volt tele! És azok az úszós dunai paducozások, amikor ruhaaljig a folyóba gázolva, tűsarkaimat tövig a kavicságyba fúrva fogdostam egymás után a Herman Ottó által csak tintafosóként emlegetett nyúlánk keszegféléket!
Ma is elpárosodik a tekintetem, ha eszembe jut, ahogy édesanyám szelíden biztat, hogy “Nyisd ki, Lacikám”, én meg a kilencévesek lendületével, remegő kézzel tépem fel a selyempapír csomagolást és pillantom meg életem első igazi horgászruháját, egy derékban finoman húzott, nyersselyem hatású Coco Channel Catfisht. Napokig abban aludtam!
A legrosszindulatúbb károgók szerint a gyerekek pecabotjainak gyűrűin nincs is damil átfűzve, de ez tényleg károgás: a jelenséget a sarkkörön túli napsütés lapos beesési szöge okozhatja, a valóságban minden bizonnyal volt ott damil, csak a fényképen nem látszódik.
Művészettörténeti szempontból a kép erényei közé tartozik, hogy a három családtag a maga szűk lehetőségeiből gazdálkodva bravúrosan igyekszik eljátszani az egyik legismertebb barokk festményt, a Breda átadását Velázqueztől.
A két gyerek horgászat közben ritka, de a kora újkori lándzsás harcászatban annál megszokottabb módon tartja párhuzamosan a botját. Az nem világos, hogy Szabó államtitkár kit személyesít meg a szereplők közül.
De akkor mire föl ez a röhögcsélés?
Az emberek irigyek, nem mindenkinek telik ilyen szintű horgászruhára és a hatodik dévér után is ilyen pompásan leomló horgászfrizurára, ennyi.
És annak is lehet kis szerepe a dologban, hogy Szabó Tünde mulatságos módon nem mérte fel, hogy az éjszakai horgászat engedélyezése pont hogy nem sikertörténet, aminek a fényében sütkérezhetne, hanem egy olyan elbaltázott húzás volt, ami egy rakás pecást és a nemhorgászt is feldühített. Utóbbiakat olyan alapon, hogy mire föl nem vonatkozik a horgászokra a kijárási tilalom. Előbbieket meg azért, mert az éjfél és hajnali öt közötti éjszakai pecát logikátlan módon csak a védettségi igazolvánnyal rendelkező horgászoknak engedélyezte, olyan abszurd helyzetet eredményezve, hogy egy nem igazolványos horgász nyugodtan ott horgászhat a Balaton partján 19 órán keresztül az oltottak között, de pont a legjobb süllőző időben 5 órára abba kell hagynia a pecát és hazamenni.