Háborút hirdettek a kínai közösségi oldalakon a feministák ellen

május 8., szombat 9:15

Április elején a kínai kormány törölte a feminista csoportokat a Doubanról, ami egy Reddithez hasonló közösségi oldal. A csoportok egy része a 6B4T-mozgalomhoz tartozott, úgyhogy a 6B4T címke használatát is betiltották gyorsan. Sőt, azt a felhasználók meg sem említhetik kommentjeikben, semmilyen kontextusban.

A Douban csak funkcióiban hasonlatos a Reddithez, sokak számára a szólásszabadság utolsó mentsvára volt. Megregulázása nem most kezdődött, már 2019 végén elkezdték korlátozni azokat a funkcióit, melyek segítségével bárki a kínai vezetés narratívájától eltérő álláspontot fogalmazhatott meg, esetleg az LMBTQ-közösség vagy a nők jogai mellett állt ki. A Quartz akkor arról írt, a sima mozis oldalként indult Doubanon idővel több százezer fórum alakult ki, ezeknek több száz, több ezer tagjuk volt. Az oldal egyik legnépszerűbb sarka egy „szülőellenes” fórum volt, ahol az emberek szabadon beszélgethettek arról, hogy nyomorult gyerekkoruk volt. Erre már jóval 2019 előtt lecsaptak, mondván, olyan értékeket népszerűsít, melyek egyáltalán nincsenek összhangban a kínai kommunista párt ideológiájával.

A kínai vezetés nem csupán tiltással próbálkozott, párhuzamosan elkezdtek olyan propaganda-csoportokat indítani, melyekben az általuk preferált családképet népszerűsítették, amibe persze nem fértek bele a melegek vagy a gyermekvállalást nem tervező, vagy a patriarchátus ellen küzdő feministák.

Idén tavasszal a cenzúra nemcsak a szélsőségesnek tartott feministákat tiltotta ki a Doubanról és sok más kedvelt közösségi oldalról, hanem minden olyan feministát, akinek a szavára túl sokan figyeltek. A legveszélyesebbnek azonban minden bizonnyal a 6B4T mozgalmat tartják. Erről egy kanadai feminista oldal, a Feminist Current azt írja, a mozgalom arra biztatja a nőket, hogy ne szexeljenek férfiakkal, ne is randizzanak velük, és ne is házasodjanak össze velük.

A 6B4T eredetileg Dél-Koreából indult, ahol a mozgalom tagjai úgy küzdenek jogaikért, hogy semmilyen kapcsolatot nem tartanak a férfiakkal és a patriarchális intézményekkel. A 6B arra a hat dologra utal, amire nemet mondanak: nem szexelnek, nem házasodnak, nem randiznak férfiakkal, nem vállalnak tőlük gyereket, nem vásárolnak olyan márkáktól, melyek a nőgyűlöletet támogatják, és nem működnek együtt házas nőkkel. A 4T egy korai szóból, a „tal”-ból jön, ami eltávolítást, leválást jelent, ahogy az a dél-koreai „tal corset” kifejezésben is szerepel, és ami a nőkre kényszerített megfelelési kényszer levetkőzésére utal. Ebbe beletartozik, hogy nem sminkelnek, elutasítják a férfiközpontú vallásokat, és nem foglalkoznak olyan, nőgyűlöletre alapozott kulturális jelenségekkel, mint például az anime vagy a fiúzenekarok idealizálása.

A tiltás után jelentős nemzetközi támogatást kaptak a törölt csoportok az interneten, de tény, néhány Twitter-threaddel nem sokra mennek. A New York Times szerzője, Sui-Lee Wee érdekes cikket írt arról, hogyan győzik le a trollok a kínai nőket (is) az interneten.

Bár a feministák rendszeresen kapják a gyűlölködő megjegyzéseket, nem ritkán halálos fenyegetéseket, a rendszer nem zaklatójukat, hanem őket bünteti. A szerző arról ír, az elmúlt hetekben számos ismert feminista nő fiókját törölték egy másik nagyon népszerű kínai közösségi oldalról, a Weibóról, miután nagyon sok panasz érkezett ellenük. A feministáknak volt elég bajuk természetes ellenségeikkel is, de mióta a kínai kormány rájuk engedte trollseregét, nagyjából esélytelenek a sok feljelentgetéssel szemben.

Egy ismert kínai feminista, Xiao Meli márciusban egy étteremben arra kért többször is egy férfit, hogy ne dohányozzon (ami amúgy is tilos volt odabent), mire a felbőszült férfi egy csésze forró folyadékot öntött a nőre és barátaira. Az esetről készült videót Xiao feltöltötte Weibóra, aminek a következménye egy váratlanul heves gyűlöletáradat lett. Feltúrtak egy 2014-es képet is, amin a nő egy „Imádkozz Hongkongért” feliratú posztert tart a kezében. A fotó felbukkanása után a felhasználói fiókját befagyasztották.

A kínai nők helyzete ha lehet, csak rosszabb lett az elmúlt években. A rájuk kényszerített szerepeken túl sokan konkrétan rabszolgaszerepbe kényszerülnek. Kína egykepolitikája hosszú távon oda vezetett, hogy nincs elég nő az országban, így még jobban röghöz akarják kötni őket, és még jobban virágzik az emberkereskedelem. Egészen 2016-ig csak egy gyereket vállalhattak a kínai párok, és a patriarchális berendezkedésnek köszönhetően mindenki inkább fiút akart. Ez rengeteg abortuszhoz, csecsemőgyilkossághoz vezetett, és sok lánygyerek végezte árvaházban.

A feleség-alapanyag felértékelődött, ami megint csak nem a nők helyzetének javulását hozta. Ráadásul januárban egy új törvény lépett életbe, mellyel tovább nehezítik a válást a nők számára. A törvény előírja, hogy ki kell várni egy 30 napos időszakot, mielőtt valóban be lehet adni a válópert. Ez különösen azoknak a nőknek nehezíti meg a dolgát, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, ami egyáltalán nem ritka. A rendvédelmi szervek segítségére nemigen lehet számítani, és a társadalom is eltűri, ha egy férj veri, megalázza a feleségét, így egy házasságból is jóval nehezebb kiszállni.

Esküvő előtti fotózás Pekingben 2020. augusztus 30-án. Fotó: NOEL CELIS/AFP

Kínába a szomszédos, szegény országokból is érkeznek nők, hogy kielégítsék a férfiak vágyait, vagy hogy gyerekeket szüljenek nekik. Rendes emberkereskedelem folyik, a nőkért 3 ezer és 13 ezer dollár körüli összeget is fizetnek, és gyakorlatilag fogolyként kezelik őket. Sokuk sem tudja, mi vár rá, jó munka, könnyebb élet ígéretével csábítják őket Kínába, sokszor kiskorúakat is.

A Human Rights Watch 2019-es jelentése szerint elsősorban Mianmarból, Észak-Koreából, Vietnámból és Pakisztánból visznek nőket Kínába, hogy aztán kínai férfihez adják feleségül őket. A kínai vezetés nagyrészt szemet huny a bűncselekmények felett, azzal a ki nem mondott indokkal, hogy szükség van a születésszámok növekedésére. Közben a kínai propaganda igyekszik úgy beállítani ezeket a kikényszerített házasságokat, mintha ezekkel valójában semmi baj nem lenne. A Human Rights Watch mianmari aktivistája részt vett egy kínai tanulmányúton, ahol egy ponton egy professzor azt magyarázta a látogatóknak, hogy a probléma nem az emberkereskedelem, hanem hogy a mianmari nők nem ismerik a kínai kultúrát. Azt mondta, amint megtanulják a nyelvet és megismerik a kultúrát, a házasságuk jó lesz. A professzor arra kérte a résztvevőket, mondják el odahaza, hogy a kínai kormány jól bánik a mianmari nőkkel.

Ugyanakkor Kínában sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy rabolt és vásárolt menyasszonyok pótolják a kínai feleségeket. A helyi sajtóban nem esik erről szó, és a kínai vezetés mindent megtesz, hogy elhallgattassa az aktivistákat. Ahogy most is tette.