Forradalmi ógörög-angol szótár: 180 év után vége a szépelgésnek, így a λαικάζω az mostantól szopás
“Szó szerint sírtam az örömtől” - idézte fel James Diggle cambridge-i professzor, hogy mit érzett, amikor 15 évnyi folyamatos szótárírás után leadta a kész kéziratot a nyomdába, hogy összesen 23 év elkészítés után elkészülhessen a modern kor első ógörög-angol szótára.
Az ógörög nyelv és kultúra iránt érdeklődő britek többsége majdnem kétszáz éve nyúl ugyanahhoz a szótárhoz, ha egy szó jelentésére kíváncsi. 1843-ban adták ugyanis ki az utolsó ógörög-angol szótárat Nagy-Britanniában, amit a HG Liddell-Robert Scott szerzőpáros 1889-ben rövidített formára sűrített Intermediate Greek-English Lexicon címen.
John Chadwick 1997-ben vetette fel, hogy az elavult definíciók és a néha már értelemzavaróan prűd viktoriánus megfogalmazások miatt ideje lenne a ráncfelvarrásnak. Végül is addigra szinte az egész XX. század új görög szótár nélkül pergett le. Chadwick ötévesre becsülte a végül jó 23 évesnek bizonyuló munkát.
Az egész azért tartott ilyen sokáig, mert a szótárszerkesztő bizottság elég hamar rájött, hogy a Liddell-Scott menthetetlenül elavult, de nemcsak a szócikkek megfogalmazása, hanem az egész szemlélete és szerkezete miatt is. Ezért úgy döntöttek, hogy először az első betűtől az utolsóig újraolvassák a szótár alapjául szolgáló szinte összes eredeti irodalmi művet Homérosztól a második századi szerzőkig, majd mindent újraírnak.
Az új mű a Cambridge Greek Lexicon címen fut, kétkötetes, 1500 oldalas és 37 ezer szót tartalmaz 90 ógörög szerzőtől.
Mivel a cél a közérthetőség és az élő angol nyelv használata volt, nem finomkodtak az ógörög szerzők által előszeretettel használt szexuális jelentésű vagy direkte trágár szavak esetében sem. Illetve az olyanoknál, amik ma már nem igazán számítanak illetlenségnek, de a viktoriánus illemkódex szerint leírhatatlan szavak voltak. A Liddell és Scott által még “könnyít magán, elvégzi a dolgát”-ként definált χέζω ige az új szótárban már "székel, szarik" formában szerepel. A βίνέω a “tiltott érintkezésre lép” helyett az új kiadásban már “baszik”. A λαικάζω igét Liddell és Scott még a “to wench” igével írta le, ami a korabeli angolban nagyjából “buja nőszemélyekkel hetyeg” jelentésű volt, az új szótár szerzői azonban elárulják a két évszázada csúnyán megvezetett brit tudósoknak, hogy ez valójában annyit tesz, fellációt végrehajtani, amit a kortárs cambridge-i professzorok a “faszt szopni” formában is leírnak a nehezebb fejű ógörög szakosok kedvéért.
Modernizálták a simán csak elavult definíciókat is, a βλαύτη például “a gigerlik által viselt papucsfélé”-ből “egyszerű lábbeli, papucs” lett.
Az új szótár abban is szakít az előddel, hogy a szócikkeket nem az adott szó első irodalmi előfordulásával, hanem a szó eredeti jelentésével kezdik. “Vegyük például a πόλις szót, ami sokaknak “polisz” formában ismerős” - magyarázta Diggle. “A szócikkünk bemutatja, hogy hány jelentésárnyalata van a szónak. Az eredeti jelentése “fellegvár, akropolisz” volt, hogy később az általánosabb “város, település” illetve “vidék, földterület” értelemben is használják, a klasszikus korban pedig specifikusan a “város mint politikai entitás, városállam”, illetve a városlakókra utalva a “polgárok közössége” értelemben.
Amikor a Guardian újságírója kissé provokatívan megkérdezte Diggle-t, hogy tervez-e másik szótárat írni, egymás után ötször mondta, hogy “nem”, majd így fejezte be: “Elképesztően nagy megkönnyebbülés és öröm volt befejezni. Az elmúlt 15 évben nem csináltam semmi mást, tényleg ez uralta az életemet.”