A gazdagok krumplija

június 10., csütörtök 16:07

Orbán Viktor gyerekes családoknak beígért adóajándéka visszamenőleg igazolja, hogy a miniszterelnök a járvány elleni védekezést - legkésőbb a második hullám tavaly őszi támadása óta - a Fidesz 2022-es választási eredményének rendelte alá.

A vírus első támadására gyorsan, határozottan, és mint az eredményekből is látható volt, eredményesen reagáló Orbán-kormány a második és harmadik hullám érkezése előtt első látásra megmagyarázhatatlan módon már teljesen másképpen lépett fel. Fél év elteltével hiába lehetett már sokkal többet tudni az ismeretlen vírusról, a második hullám 2020. őszi érkezése előtt direkte kicikizték azokat, akik a szigor elengedésének veszélyeire figyelmeztettek. A harmadik hullám idejére már végképp rengeteg tapasztalat gyűlt össze, a szakértők halálpontosan meg tudták jósolni a járvány lefutását és az áldozatok várható számát különböző ellenlépések esetén, Orbán mégis egy-másfél hónapot várt azokkal.

De miért tett így, ha korábban képes volt gatyázás nélkül lépni, ami amúgy is az önképe fontos része?

Már akkor felmerült egyesekben, hogy a miniszterelnök a védekezést a 2022-es választásokra optimalizálja. De ez akkor még inkább tűnt elfogult ellenzéki károgásnak.

Ha az ember megpróbált logikát keresni a magyar védekezésben, az kizárólag gazdasági, pontosabban gazdasági-politikai szempontból alkotott értelmezhető rendszert. Arról elég hamar konszenzus alakult ki a világban, hogy a járvány okozta elkerülhetetlen gazdasági visszaesést mégsem hosszú válság, hanem ellenkezőleg, gyors visszapattanás fogja követni, de addig mindenki szenvedni fog, a választók meg nyilván egyre inkább zúgolódni. Orbán speciális problémája az volt, hogy 2022 tavaszán választások lesznek, ráadásul olyan választások, ahol második korszakában először nem veheti tuti biztosra a győzelmet. Ha pedig zsugorodó gazdasággal megy neki, simán ki is kaphat.

A második és harmadik hullám kezelését, illetve azt látva, hogyan dobták be a gyeplőt 2020 nyarán a tombolva tömegbulizó fiatalok közé, miközben Európa szinte összes fejlett országában maradt a szigor, nem kellett sem hisztérikus Orbán-gyűlölőnek, sem alufóliasisakosnak lenni, hogy az emberben felmerüljön, ez nem véletlen. Nagyon úgy nézett ki, mintha Orbán minimum nem bánná, ha a vírus minél gyorsabban átsöpörne minél több magyaron, és esetleg kialakulna az akkoriban még valós lehetőségként elképzelt nyájimmunitás. Erről maga a miniszterelnök is nyíltan beszélt, például amikor azt nyilatkozta a köztévének, hogy

"Amire azonban elsősorban figyelnünk kell, az a járvány második hulláma idején nem a megbetegedések száma, hanem elsősorban a halálozások száma. Mert most másképpen védekezünk, és ennek a védekezésnek a következtében magasabb a fertőzöttek száma, de sikerülhet alacsonyan tartani a haláleseteknek a számát."

De miért engedett Orbán tudatosan több embert megfertőződni? Az egyetlen épkézláb magyarázatnak az tűnt, hogy minél hamarabb túl szeretne esni a járványon, hogy időben újraindíthassa ahhoz a gazdaságot, hogy 2022 április-májusára annyira érzékelhető legyen a gazdasági növekedés, hogy az szavazatokban is megmutatkozzon. A fő, sőt lényegében egyetlen szempont tehát az lett, hogy minél előbb nyitni lehessen. Mint a fenti idézetből is kiviláglik, a miniszterelnök a második hullám idején abban bízott, hogy ezt úgy tudja összehozni, hogy nem halnak bele vállalhatatlanul sokan.

Önmagában az, hogy egy miniszterelnök gazdasági szempontokat is mérlegel olyan döntéseknél, amik emberek halálával járnak, teljesen normális, sőt szükséges, bármilyen kegyetlennek hangozzon is esetleg. Ha semmi más nem szempont, csak minél több élet megóvása, hosszabb távon úgy tönkremehet a gazdaság, hogy annak jóval több áldozata is lehet, mint magának a vírusnak.

Csakhogy Orbán nem hosszú- hanem rövidtávú, és nem közhasznú, hanem kizárólag a Fidesznek fontos célokért hagyott megfertőződni jóval több embert. Úgy, hogy legkésőbb a harmadik hullám idejére már pontos adatai kellett, hogy legyenek arról, hogy a halálozások száma együtt mozog a fertőzésekével, vagyis a "sok fertőzésen átesett immunis + kevés halott" formula ebben a formában nem működik.

A gazdaság életképességének megőrzése nyilvánvalóan alapvető szempont, és ezért lehet és kell is áldozatokat hozni. De az, hogy újra tud-e indulni a magyar gazdaság, nem pár héten vagy hónapon múlik. A Fidesz győzelme viszont valószínűleg igen.

De az, hogy Orbánt tényleg ilyen szempontok mozgathatták a védekezés megszervezésében, csak most, utólag, ezzel az önleleplező választási ajándékkal derült ki ténylegesen.

A választások előtti, soha nem látott összegű adó-visszatérítés, vagyis inkább adóajándék - mint az Csurgó Dénes remek friss cikkéből is kiderül - közgazdaságilag értelmezhetetlen. Ez pont ugyanaz, mint a legszegényebb potenciális szavazóknak osztogatott krumpli, csak ezt a - hozzájuk képest - sokkal gazdagabbak kapják.

De miért kap az egyik krumplit, a másik meg fejenként 4-800 ezer forintot?

Azért, mert ennyi az értékük a választások szempontjából. A legszegényebbek, munkanélküliek és segélyekből élők jóval kevésbé hajlamosak elmenni szavazni, mint az állásban lévő keresők. Előbbiek miatt nem érdemes rengeteget kockáztatni, de a csucsorfélék legismertebb, olcsó földalatti gumója miatt méltán népszerű képviselőjéből pár száz tonna nem tétel. Utóbbiak, a családos, adót fizető munkavállalók annál értékesebb potenciális szavazók.

Az adóajándéknak nyilvánvalóan nincs semmiféle szociális célja, hiszen nem jövedelemhez kötött, sőt az kap kevesebbet, aki kevesebbet keres. Az ilyen típusú kampányajándékokat nemcsak Orbán Viktor kedveli, hanem sok kormányzat. Az adókedvezmények, -visszatérítések és hasonlók óriási előnye - mármint a számító politikusok szempontjából -, hogy eleve kizárják, hogy olyanoknak kelljen adni belőle, akik a választási matek szempontjából haszontalanok. Vagyis az igazán szegényeknek, cigányoknak és más lecsúszottaknak.

A gyerekeseknek adott ajándékpénz azért is praktikus eszköz a szavazatmaximalizálásra törőknek, mert az összes ember, így az összes választópolgár durván 80 százalékának születik gyereke az élete során, így rengeteg olyan választó is örül neki, aki amúgy nem is kapott belőle, de van vagy volt gyereke. És mivel ez talált pénz a szavazók szempontjából, talán az sem fog zúgolódni, aki sokkal kevesebbre jogosult, mint az egészre rá sem szoruló, de sokkal többet kapó gazdagabbak.

De miért van szükség egyáltalán erre a gigantikus pénzosztásra, ha egyszer nagyon úgy néz ki, hogy a választás idején már ettől függetlenül is komoly gazdasági növekedés lesz?

Valószínűleg azért, mert a fellendülés ahhoz azért túl későn jön Orbánnak, hogy a szavazók 2022 májusára elkezdjék a bőrükön érezni a gyümölcseit. Az ilyesmi azért elég jelentős spéttel szokott lecsorogni a tömegek szintjére. GDP-adattal viszont még soha senki nem nyert választást, legyen bármilyen magas ez az absztrakt szám.

Mi hoz többet Orbánnak: kiplakátolni egymillió példányban, hogy “5,5 SZÁZALÉK”, vagy kétmillió embernek kézbe adni átlagosan majdnem félmilliót? Hogy ez a 600 milliárd forint hiányozni fog valahonnan? Ha a választók megkenése eredményes, Orbánt ez valószínűleg cseppet sem fogja nyomasztani. Kérdés, hogy az mennyire nyomasztja, hogy a taktikázása révén a velünk lényegében azonos lakosságú, de végig szigorúan fellépő Ausztriában 11 ezren, míg nálunk majdnem háromszor ennyien haltak bele eddig a járványba.

Orbán nyilvánvalóan nem áldozott volna fel tudatosan embereket a választási győzelemért. De akkor sem módosított taktikát, amikor már látszott, hogy az eredmény olyan lehet, mintha direkt így tett volna.