• Egy 22 fős, fókuszcsoportos kutatás szerint a 20 és a 35 év közötti nők támogatják a mesterséges megtermékenyítést Magyarországon, de meglepő módon a 20 évesek inkább vállalnák be az életük során, mint a 30 fölöttiek.
• A megkérdezettek kevésbé támogatók azzal kapcsolatban, hogy egyedülálló nők vagy meleg párok is igénybe vehetik ezt a szolgáltatást.
• A kutatásban szereplő huszonévesek viszont nem úgy gondolnak a mesterséges megtermékenyítésre, mint ami elsősorban a meddőség problémáit oldja meg, hanem mint ami megnöveli a termékenységük hosszát.

Szalma Ivett készített nem reprezentatív, fókuszcsoportos kutatást Mesterséges megtermékenyítési eljárásokkal kapcsolatos attitűdök a fiatal gyermektelen nők körében Magyarországon címmel, ami a socio.hu-n jelent meg. A 22 főt bevonó, csoportos kutatásban azt vizsgálta, hogy a mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó magyar szabályozások mennyire vannak összhangban a 18 és 35 év közötti gyermektelen nők elvárásaival és attitűdjeivel.

A mesterséges megtermékenyítés Magyarországon

A KSH 2017-es felmérése szerint Magyarországon az utóbbi években növekedett a gyermektelen fiatal nők száma, a 25 és 35 év közötti nők 56 százaléka volt gyermektelen 2016-ban. A növekedés azért meglepő, mert a többi EU-s országhoz képest, ahol a férfiak 6 százaléka és a nők 4 százaléka választja tudatosan a gyermektelenséget, a kelet-európai országokban ez az arány 3 százalék alatt maradt a 2011-es Eurobarometer adatai alapján. Ráadásul a 2008-as European Values Study adatai szerint a magyar felnőtt lakosság 86 százaléka egyetért azzal, hogy csak gyerekkel lehet teljes életet élni.

Az Orbán-kormány 2010 óta kifejezetten pronatalista családpolitikát folytat, vagyis az a célja, hogy a magyarok minél több gyereket vállaljanak, ennek érdekében pedig Magyarország a GDP mintegy 4,8 százalékát költi a családtámogatási rendszerre, ami Európában a legmagasabbak közé sorolható. A kormány családpolitikája elsősorban a nők gyermekvállalási kedvének megnövelésére koncentrál, ami egy 2018-as Kossuth rádiós Orbán-interjúból is jól látszik:

„Szeretnék egy átfogó megállapodást kötni a magyar nőkkel, mert a demográfia végül is rajtuk áll vagy bukik, az ő döntésükön. Fontosnak tartom, hogy mondják el, mi pedig pontosan értsük meg, hogy mit akarnak, mert a gyerekvállalás a legszemélyesebb ügy, de a közösség számára ugyanakkor egy fontos ügy. Tehát egy személyes ügy, ami a közösségnek is fontos ügy, azt is mondhatom, hogy a legszemélyesebb közügy, és ezt csak a hölgyek tudják eldönteni.”

A retorikai ösztönzés mellett számos intézkedést hozott a kormány, amelyekkel növelni szerették volna a gyermekvállalási kedvet, ide tartozik például az SZJA-mentesség, a CSOK, a gépjárművásárlási kedvezmények. Ennek az ösztönző csomagnak a részeként 2020-ban egy kormányhatározattal állami tulajdonba vettek hat mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó magánkórházat, a központi költségvetésből pedig jelentős összeget csoportosítottak át támogatási célra, hogy mindenki részére hozzáférhetővé tegyék a meddőségi kezeléseket. Emellett szintén ingyenessé tették a meddőségi vizsgálatokat a nők és a férfiak számára is, és a meddőségi kezelés során használt gyógyszerek is ingyenessé váltak.

A katolikus egyház kevésbé örült a kormányzati lépésnek, Veres András püspök egyenesen bűnnek nevezte a mesterséges megtermékenyítést a Magyar Hírlapban:

„Ezt [a lombik programot] teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból, súlyos bűnöket követünk el vele! Az emberi élet továbbadása nem technológia kérdése, hanem két ember, egy férfi és egy nő szeretetkapcsolatát feltételezi, nagyon komoly lelki vonatkozásokkal a háttérben”.

A protestánsok viszont jóval megengedőbbek a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban, ugyanis ők a meddő párok lombikprogramját támogatják, azt viszont nem, amikor ebbe egy, a páron kívülálló fél is bevonódik.

A katolikus egyház kritikus hangja ellenére azonban a kormány határozottan kiállt a mesterséges megtermékenyítési programok mellett, és bár elsősorban hetero meddő párokkal tudták elképzelni, hogy valaki igénybe vegye a szolgáltatást, de az egyedülálló nők számára is elérhetővé tették. A meleg párok viszont a hatályos jogszabályok szerint nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, hasonlóan az örökbefogadási törvényhez, amin legutóbb még tovább szigorítottak.

Magyarországon a legtöbb nő azért fordul a mesterséges megtermékenyítéshez, mert nincs stabil párkapcsolata vagy kifutott az időből. A szolgáltatás felső korhatára a nők esetében 45 év, azonban a férfiak számára nincs ilyen felső korhatár. Az országban a gyerekek 1,5-2 százaléka születik mesterséges megtermékenyítésnek köszönhetően.

Egyedülállók és melegek inkább ne termékenyüljenek meg mesterségesen

A tanulmány készítője 20 és 35 év közötti gyermektelen nőkkel készített négy fókuszcsoportos interjút, amelyek azt vizsgálták, hogy a nőknek milyen az attitűdjük a mesterséges megtermékenyítéshez, szerintük kik vehetnék igénybe a szolgáltatást, és mi az az életkor, amíg érdemes gyereket vállalni.

A megkérdezettek mindegyike budapesti lakos, 22-ből 15 felsőfokú diplomával, három középfokú végzettséggel rendelkezik, négyen pedig még most is egyetemre járnak. A 22-ből 16-an élnek tartós kapcsolatban, hatan pedig egyedülállók. Tizenhárman vallották magukat valamilyen vallási felekezethez tartozónak, de csak négyen mondták azt, hogy követik is az egyház tanításait.

A kutatásban lévő összes résztvevő támogató attitűdöt mutatott a mesterséges megtermékenyítési eljárásokkal kapcsolatban, jó dolognak tartják, hogy van egy ilyen lehetőségük a meddő pároknak. Érdekesség, hogy a résztvevők végig meddő párokat említettek, egyetlen ember volt, aki kifejezetten nőkről beszélt, a férfiak meddősége szóba sem jött. Szalma Ivett szerint valószínűleg emögött az a társadalmi norma figyelhető meg, hogy a gyermekvállalást elsősorban a nőkhöz kötik, ahogy az ezzel kapcsolatos problémákat is.

A tanulmány arra is rávilágít, hogy a megkérdezett nők nem csak támogatók a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban, de többségük részt is venne benne, ha nem lenne más módja a gyermekvállalásnak.

Érdekes azonban, hogy a harminc alatti nők voltak inkább azok, akik igénybe vennék a jövőben a szolgáltatást, a 30 fölötti korosztály már elutasítóbb és óvatosabb volt ebben a kérdésben. A kutatásban megkérdezett harmincas korosztály több tényezőt is említett, ami miatt elutasítóak a mesterséges megtermékenyítéssel szemben. Egyrészt a nők szerint ez a „küzdelem” negatívan hatna a párkapcsolatukra, másrészt tartanak a beavatkozás nők testére gyakorolt hatástól, ahogy a hosszú távú következményektől is, például hogy a hormonkezelések miatt megnőhet a mellrák kockázata.

A kutató szerint a harmincas korosztály óvatossága azzal magyarázható, hogy ők koruknál fogva már közelebb állnak ahhoz, amikor felléphet meddőség és esetlegesen el kell gondolkodniuk a gyermekvállalási lehetőségeken. Ugyanakkor a fiatalabbak hajlandóságában a „technológiai mítosza” is szerepet játszhat, vagyis bennük túlzottan optimista elképzelés él a mesterséges teherbeesés sikerességéről, miközben alábecsülik a kockázatokat.

Arról viszont már nagyon megoszlott a kutatásban résztvevők véleménye, hogy kik vállalhatnak mesterséges megtermékenyítéssel gyereket és kik nem. Az egyedülállók és az azonos nemű párok részvételét támogatók, illetve az ezt ellenzők között éles vita bontakozott ki mindegyik fókuszcsoportban. Különös, hogy az egyedülállókat és a melegeket végig egy lapon említették, nem volt olyan, aki csak az egyiket vagy a másikat ellenezte.

Az ellenzők tábora a férfi és női minták megszerzésére hivatkozott a legtöbbször, de vallási jellegű ellenérvek is elhangzottak, mint például az, hogy a Biblia szerint a gyerek nő és férfi szeretetkapcsolatából születik. Az egyik csoportban pedig az is elhangzott ellenérvként, hogy a társadalom sokkal elítélőbb a nem hagyományos családokkal kapcsolatban, ami a gyereken csapódhat le.

A támogatók tábora viszont azzal érvelt, hogy gyakori jelenség, hogy a párkapcsolatok felbomlása után a nők egyedül nevelik tovább a gyereket, az azonos nemű párok mellett pedig azzal érveltek, hogy nem a szülők neme, hanem a szülőség minősége a fontos.

A kutatás az életkorral kapcsolatos dilemmákat is vizsgálta. A résztvevők között egységes álláspont volt abban, hogy biológiailag a gyermekvállalás a húszas években a legideálisabb, és 35 éves kor után csökken a termékenység. Ugyanakkor a résztvevők szerint a termékenységet nem csupán az életkor, hanem az életminőség is befolyásolja. Ebben leginkább a harmincas korosztályba tartozók hittek.

Feltűnő adat volt az is, hogy a kutatásban részt vevő huszonévesek a mesterséges megtermékenyítési eljárásokra úgy gondolnak, mint a termékenység lehetséges meghosszabbítására, míg a harmincas nők nem. A kutatásban résztvevők azt viszont igazságtalannak tartották, hogy a férfiak esetében nincs felső korhatára a mesterséges megtermékenyítési eljárásoknak, szerintük ugyanis egy idősebb férfi is jelenthet egészségügyi kockázatot a magzatra nézve, másrészt pedig szerintük idősebb korban a férfi már nem tudja betölteni az apaszerepet.

A résztvevők között abban nagy volt az egyetértés, hogy akkor érdemes mesterséges megtermékenyítéshez fordulni, ha legalább egy évig nem jön össze természetes úton a gyerek.

Szalma Ivett a kutatási eredmények alapján arra a következtetésre jutott, hogy az azonos nemű párok és az egyedülálló anyák érdekében érdemes lenne érzékenyítéssel foglalkozni, de a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos információhiány pótlása is fontos lenne akár iskolai órák keretében.