A héten mutatta be az Ökológiai Kutatóközpont a háromórás filmjét, melyben Sáfián László juhász egy délutánon át mesél arról, hogy mi miért történik a legelőn, ahova kihajt nyájával.

Az Egy délután a legelőn Sáfián László juhásszal című film egyrészt remek betekintést nyújt egy olyan életbe, amiről ma már sokunknak kevés tudása van, előkerül mellette egy rakás szakmai ismeret (legeltetésről, pásztorkutyákról, hasonlóakról), és a szép felvételek és légi vágóképek miatt szinte már meditatív programot is kínál.

A filmet is jegyző hagyományos ökológiai tudás kutatócsoport vezetője Molnár Zsolt, vele tavaly készítettünk egy hosszabb interjút, melyben a régi ismeretek szerepéről, a helyi közösségek ökológiai tudásának jelentőségéről is sok szó esett.

Molnár nemrég Babai Dániellel közösen a Trends in Ecology and Evolution című, az ökológia területén a legrangosabbak közé számító folyóiratban publikált közös cikket, melyben részletesen írtak arról, hogy milyen kutatói hozzáállásra van szükség ahhoz, hogy megfelelő módon lehessen kutatni a tájban élő, a természettel együttműködő emberek ökológiai tudását.