Ők vannak a Covid-statisztika mögött

június 20., vasárnap 16:05
  • Szerzők: Matyasovszki Fanni, Szőke Dániel, Zöldi Blanka

„Nehéz időszak áll mögöttünk. Egy halálos vírus támadt a világra, de mi, magyarok összefogtunk, és legyőztük a járványt” – mondta Orbán Viktor a Facebookra posztolt videójában június elején.

A miniszterelnök által említett nehéz időszakban, tavaly március óta közel harmincezer ember halt meg Magyarországon koronavírusban – lakosságarányosan a világon egyik legtöbben. A kormányzati tájékoztatásból csupán az elhunyt neme, életkora és alapbetegsége derül ki.

Milyen emberek voltak ők? És mi történt velük az első tünetek megjelenésétől a halálukig? Az elmúlt hetekben olyan emberekkel beszélgettek a Direkt36 újságírói, akik a koronavírus következtében vesztették el egy szerettüket: szülőket, nagyszülőket, testvéreket, házastársakat, szerelmeket, barátokat. Ebben a cikkben az ő személyes történetüket mutatjuk be röviden.

  • Név: Almásy István
  • Életkor: 66 éves
  • Lakhely: Abaliget
  • Foglalkozás: villamosipari vállalkozó
  • Hobbi: kertészkedés

A húszas éveiben ismerkedett meg későbbi feleségével, amikor Pécsre utazott egy munkalehetőség miatt. Az apósa villanyszereléssel foglalkozott, így került be ő is a szakmába, ami később az egész életét kitöltötte. Később a fiával, Ákossal vitték a családi céget, sokat utaztak országszerte.

István 2021 márciusában magas lázzal, nehézlégzéssel került be a pécsi kórház Covid-osztályára, ahol kiderült, hogy a vírus nagyon nagy részben ráment a tüdejére. Rövidesen az intenzívre került, ahol túlnyomásos maszkot kapott. A fiának egy alkalommal volt lehetősége bemenni Istvánhoz, ekkor látta, hogy az édesapja nagyon rossz állapotban van, folyamatosan zihálva tud csak lélegezni. István ekkor még érdeklődött a család felől, és a közös cég ügyeiről is.

  • Név: Benárd Ágnes
  • Életkor: 52 éves
  • Lakhely: Budapest
  • Foglalkozás: diplomás ápoló
  • Hobbi: kézműveskedés, ékszerkészítés, lakberendezés

Ágnes vallásos, önfeláldozó ember volt, a kórházi munka volt az élete, sokszor hétvégén is dolgozott. Kreatív embernek ismerték, a munkahelyén, a kórházban is sokat dekoratőrködött. A vírus alatt ő varrta a maszkokat az egész családnak, ő tanította meg varrni az unokahúgát is.

Ágnesnek 2020 novemberében pozitív lett a munkahelyi koronavírus-tesztje, otthoni karanténba kellett vonulnia. Klasszikus koronavírusos tünetei alig voltak, viszont a testvére szerint furcsán viselkedett: alig evett, sokszor sokáig ült tétlenül egyhelyben. A családja szerint Ágnesnek lelkiismeret-furdalása lehetett, mert korábban az ő szolgálati ideje alatt került a kórház belgyógyászati osztályára egy idős nő, akit egy műszakváltás miatt végül nem teszteltek – az osztályon ezután betegedtek meg többen is. Aurél azóta több cikket olvasott arról, hogy a koronavírus egyes betegeknek az idegrendszerére is hatással van. Szerinte Ágnes kezdődő depressziója és a koronavírus együttesen idézte elő az összeomlását - november 22-én kiugrott házuk második emeletéről. A Magyar Orvosi Kamara a koronavírusban elhunyt egészségügyi dolgozók között tartja számon.

  • Név: Donászy Ferencné, Ilona
  • Életkor: 74 éves
  • Lakhely: Veszprém/Százhalombatta
  • Foglalkozás: nyugdíjas, korábban vegyésztechnikus volt
  • Hobbi: keresztrejtvényfejtés, úszás, macskázás

Donászy Ferencnének legendás humorérzéke volt, karcos vicceivel nem csak a családot, hanem az idősek otthonában vele foglalkozó ápolókat is meg tudta nevettetni. Mikor Parkinson-betegsége rosszabbodott, és arra kényszerült, hogy bottal járjon, akkor is tudta humorral szemlélni a betegségét, és azzal ugratott mindenkit, hogy a bottal legalább jól fejbe lehet őket kólintani. Ő készítette a legfinomabb keksztekercset a családban, amit – habár az unokatestvérek próbálják egy Messenger csoportban tanítgatni egymást rá – azóta sem tudott senki leutánozni.

Tavaly november 30-án éjszaka került be a kórházba, miután az idősek otthonában fulladásos rohamot kapott, az ezt megelőző időszakban hátfájáról és hidegrázásról panaszkodott telefonon a lányának. A kórházban elvégzett mellkasröntgen szerint a tüdeje a bekerüléskor nem volt érintett, néhány nappal később azonban a betegség mégis ráhúzódott. Sokszor hívta telefonon a lányát, volt, hogy hajnali egy órakor is, és azt mondta, hogy nincsen elég dolgozó, hogy vele foglalkozzanak, nem adnak enni, inni, nem fordítják meg, órák óta fekszik a székletében. Gyerekei még bemehettek hozzá a kórházba elbúcsúzni, két nappal később halt meg.

  • Név: Fehér Kálmán István
  • Életkor: 66 éves
  • Lakhely: Budapest
  • Foglalkozás: nyugdíjas, korábban erősáramú technikusként dolgozott
  • Hobbi: kirándulás, horgászat

Kálmán imádta a természetet és az állatokat, feleségével és 15 éves fiával sokat jártak kirándulni, a horgászatot is megszerettette velük. Felesége szerint társasági ember volt és nagyon jó vendéglátó, a barátaikat sokszor meghívták magukhoz bográcsozni, szalonnát sütni. Kálmán szeretett és tudott is főzni, családi anekdoták vannak a bableveséről – azt senki nem főzhetett, csak ő.

Kálmán szeptember végén kezdett derékfájásra panaszkodni, majd egyik reggel, amikor kiment a fürdőszobába, összecsuklott a gyengeségtől. Mentőt hívtak hozzá, azonban meg sem fordult a család fejében, hogy Kálmán koronavírusos lehet. „Tavaly márciusban sokkal elenyészőbb betegszám mellett lezárták az egész országot. Zárva volt az optika, ahol dolgozom, zárva volt a fiam középiskolája, itthon ültünk, sütöttünk-főztünk. Utána jött egy laza nyár, aztán munka, iskola. Lehet, hogy a fiam vagy én voltunk tünetmentes vírushordozók, de nem volt ez akkor egyáltalán képben” – mesélte Kálmán felesége, Erzsébet. Férje több mint három hétig volt lélegeztetőgépen, felesége minden nap telefonon érdeklődött az állapotáról. Erzsébetnek nagyon fáj, hogy nem hívták fel a kórházból, amikor meghalt a férje – később azt mondták neki a telefonban, hogy azért, mert azt hitték, az elhunytnak nincs hozzátartozója.

  • Név: Fórizsné Matuz Magdolna
  • Életkor: 50 éves
  • Lakhely: Érd
  • Foglalkozás: óvónő
  • Hobbi: szeretett romantikus filmeket nézni és turkálókba járni

Magdolna a törökbálinti óvodában dolgozott, nem volt beteges típus, táppénzre szinte sosem ment. Saját, huszonéves gyerekeinek gyakran mondogatta, hogy ő majd hatvanévesen is kúszik-mászik az ovisokkal, azt is bírni fogja. Életének egyik legboldogabb pillanata az volt, amikor megszületett első unokája, Liza, akinek idén, a március 15-i hosszú hétvégén ünnepelték volna a kétéves születésnapját. Magdolna azonban pénteken belázasodott, így le kellett mondani a nagy családi összejövetelt.

Magdolna családja tavaly márciusban nagyon komolyan vette a lezárásokat, a gyerekek csak maszkban, szabadtéren látogatták a szüleiket. A törökbálinti óvoda is bezárt egy időre.

Ahogy jött a nyár és a lazulás, a család félelme is alábbhagyott, Magdolna sem tartott attól, hogy mindennap be kellett járnia dolgoznia az óvoda ügyeletére. Családja úgy érzi, felelősségteljesen álltak a védekezéshez, de nem kaptak elegendő tájékoztatást arról, hogy a vírus nemcsak az idősekre és krónikus betegségben szenvedőkre veszélyes. „Talán ha ez egy kicsit máshogy van kommunikálva, vagy ha beengedik a kamerákat az osztályokra, akkor mindenki komolyabban vette volna” – mondta Magdolna legidősebb lánya, Boglárka. Amikor édesanyja kórházba került, a dunaszerdahelyi Covid-osztályon készült filmet nézte meg, hogy el tudja képzelni, mi történhet vele.

  • Név: Gyuricza Istvánné Egervári Mária
  • Életkor: 83 éves
  • Lakhely: Budapest
  • Foglalkozás: nyugdíjas, korábban kalauz volt
  • Hobbi: keresztrejtvényfejtés

Mária a nyugdíjas éveiben sok időt töltött az unokáival, keresztrejtvényt fejtett, imádta a mulatós zenét. Nagyon elfogadó, nyitott ember volt, szeretett drag queen műsorokat nézni a tévében. 2017 óta demenciával élt, a családja otthon ápolta. Cukorbeteg volt, de imádta a csokit – amikor rossz napja volt, egy kis diabetikus csokoládéval mindig fel tudta vidítani.

A család tavaly júniusban egy idősotthonba költöztette Máriát, mert már nem tudták megoldani a 24 órás felügyeletét. Ősszel több koronavírusos megbetegedés is volt az otthonban, de Mária ekkor nem fertőződött meg. 2021 januárjában kezdett fájni a mellkasa, ekkor átszállították az idősotthonból a Szent Margit Kórházba, ahol javult is az állapota. Mielőtt kiengedték, két tesztet végeztek nála: az első még negatív, a második viszont pozitív lett. Ekkor átkerült a Covid-osztályra, ahol egyre romlott az állapota, az első tünetek megjelenése után alig több mint két héttel halt meg.

  • Név: Kissné Mezei Katalin Mária
  • Életkor: 65 éves
  • Lakhely: Pécs
  • Foglalkozás: nyugdíjas, emellett pedikűrösként dolgozott
  • Hobbi: motorozás

Katalin élete korai szakaszában vesztette el a szeretteit: 9 éves volt, amikor édesanyja elhunyt, 15 évvel később pedig az öccse halt meg egy motorbalesetben, emiatt az édesapja öngyilkos lett. Egyetemista fia, János szerint erős és szabadságszerető nő volt, négyszer házasodott, négy gyereke született, és ezerféle munkát végzett. Az utóbbi években pedikűrözéssel foglalkozott. A vendégeihez mindig motorral, egy Scarabeo Aprilia ötven köbcentis robogóval járt bőrdzsekiben, lógott a cigi a szájából, sokan felismerték a pécsi utcákon. Unokái Motoros Maminak hívták.

Többször volt a Kékes-túrán a hatvani motoros egyesülettel: Hatvanból indulnak, felmennek a Kékestetőre, és megemlékeznek az elhunyt motorosokról. Volt, hogy ezer motorból az övé volt az egyetlen robogó, egyszer pedig ő vezethette az egész konvojt a tetőre. Édesanyja 15 éves kora óta írt verseket, nagyon sokat jelentett neki, amikor az egyiket, amit az öccséről írt, felolvashatta a Kékesen. Erős dohányos volt, hét évvel ezelőtt koszorúér műtétje volt. Mivel tisztában volt vele, hogy veszélyeztetett kategóriába tartozik, az első lehetséges alkalommal, február végén beadatta magának a kínai vakcinát. Alig két héttel később azonban koronavírusos tünetek jelentkeztek nála, és mindössze kilenc nap alatt belehalt a vírusba. A halála után postázták neki a védettségi igazolványát – azért, mert átesett a koronavíruson.

  • Név: Klecska Ernő
  • Életkor: 57 éves
  • Lakhely: Székesfehérvár/Budapest
  • Foglalkozás: korábban a Fejér Megyei Hírlap újságírója, buszsofőr, óraadó
  • Hobbi: Rengeteg mindent csinált, dolgozott kommunikációs szakemberként, foglalkozott projektvezetéssel, sok időt töltött a családjával, utazott

Barátja, Zsuzsanna szerint Ernő tisztességes, szabálykövető ember, megbízható, őszinte barát és hiteles újságíró volt, aki mindig az igazságot kereste és ebben másoknak is segíteni akart. A Fejér Megyei Hírlapnál egy 2016-ban meghekkelt Orbán-interjú után kirúgták állásából – később azonban munkaügyi bíróság mondta ki, hogy nem volt szerepe a szövegmódosításban, Ernő szerint ez csak ürügy volt az eltávolítására. Buszvezetőként helyezkedett el, illetve mérnök-közgazdász végzettsége révén óraadóként is dolgozott Budapesten.

Ernő 2020 novemberében betegedett meg, magas lázzal, gyengeséggel kereste meg a háziorvosát, aki azt javasolta neki, hogy figyelje a tüneteket, de ne menjen kórházba, vagy hívjon mentőt, mert mire a mentő kiér a teszttel, úgyis meggyógyul. Mikor a tünetei rosszabbodtak, és már alig kapott levegőt, mégis bement a kórházba, a keringése azonban hamar összeomlott, és november 24-én reggel értesítették az ismerőseit a haláláról. Utolsó sms-váltásáról egy cikk is megjelent, amiben Ernő egy barátjának halála előtt öt nappal arról panaszkodott, hogy nem tesztelik őt.

  • Név: Dr. Kollarics Béla György
  • Életkor: 66 éves
  • Lakhely: Dunaújváros
  • Foglalkozás: orvos
  • Hobbi: rajongott a sportokért, fiával gyakran volt ez a közös téma

Dr. Kollarics Béla 42 évet dolgozott a dunaújvárosi kórházban, ebből több mint 20-at szemész főorvosként. Kiváló szakember volt, akit nagyon sokan ismertek és szerettek. Igazi szenvedélye a gyógyítás volt, már 10 éves korában tudta, hogy orvos szeretne lenni, és a kollégái biztosra vették, hogy még 72 évesen is velük együtt dolgozik majd. Fiával, Bélával sokat beszélgetett történelemről, irodalomról, zenéről, és kiváltképpen sportról. Ha tehették, apa és fia együtt nézték a sportmérkőzéseket.

Dr. Kollarics rendszeresen foglalkozott igazolt Covid-fertőzöttekkel is, de a családja szerint a betegséget valószínűleg az Ercsiben működő magánrendelése alatt kaphatta el. Az első tünetek november 30-án jelentkeztek nála, a kórházba december 10-én került be lázzal, gyengeséggel és kritikusan alacsony véroxigénszinttel. Két kórházban töltött napot követően lélegeztetőgépre került, gyógyszereket és vérplazmát kapott. Családja szerint egészségügyis kollégái mindent megtettek, hogy megmentsék, ennek ellenére, a családja második látogatását követően december 15-én elhunyt.

  • Név: Kovács János
  • Életkor: 59 éves
  • Lakhely: Martonvásár
  • Foglalkozás: sofőr az érdi szemeteseknél, földműveléssel is foglalkozott
  • Hobbi: Rúzsa Magdi zenéje

János nehéz családi körülmények között, szegénységben nőtt fel, sokszor karácsonykor is csak krumpli került a család asztalára. Lánya, Janka szerint ennek köszönhette kitartását: ha valamit a fejébe vett, azt véghez vitte, és a gyerekeinek is azt tanította, hogy sosem szabad feladni. Feleségével 37 évet éltek le együtt. Rajongott Rúzsa Magdiért, minden koncertjén ott volt, és amikor csak tehette, őt hallgatta a kukásautóban is. Hatvanadik születésnapjára, ami decemberben lett volna, a gyermekei egy Rúzsa Magdi magánkoncerttel ajándékozták volna meg.

Jánost 2021. március elsején került kórházba, előtte erős derékfájdalomra és gyengeségre panaszkodott. A mentőben pozitív lett a gyorstesztje, de bizakodtak: azt mondták legfeljebb légzéstámogatásra lesz csak szüksége. Két nappal később azonban János már lélegeztetőgépre került, és habár lánya szerint az orvosok mindent megtettek érte, állapota nem javult, április elsején hunyt el. Az érdi szemetes cég úgy búcsúztatta, hogy a temetése napján reggel tíz órakor minden kukásautójuk megállt, és egyszerre kezdtek el dudálni.

  • Név: Medzihradszky László
  • Életkor: 68 éves
  • Lakhely: Piliscsaba
  • Foglalkozás: nyugdíjas, végzettsége szerint elektrotechnikus
  • Hobbi: közügyek, kártyázás barátokkal, Battle of Warships játék

László nyugdíjas éveiben is aktív életet élt, fuvarozott és art deco lámpákat készített. Szeretett barkácsolni unokájával, közügyekben aktív volt. Mindig büszke volt fiatalos külsejére és jó orvosi leleteire. Lánya szerint a családjának és barátainak szó nélkül, önzetlenül segített.

László október végén kezdett köhögni, de az asztmája miatt ez kezdetben nem tűnt gyanúsnak a család számára. Miután a láza is felment, a háziorvost nem tudták elérni, így a baráti körükből hívtak fel egy orvost: ő telefonon hallgatta, ahogy László köhög, írt fel neki tüdőgyulladás elleni gyógyszert. Amikor már levegőt is alig kapott, azt ajánlotta, hogy próbáljon meg ülve, a fotelban aludni. Röviddel ezután hívta ki a felesége a mentőket. A gyorstesztje negatív lett, de bevitték a kórházba, ahol csináltak egy másik tesztet is – másnap a családja érdeklődött az eredményről, de ezt nem tudták megmondani, mert a teszt elveszett. Végül végeztek egy újabbat, aminek 4-5 nappal később érkezett meg a pozitív eredménye. Otthon még egyedül készült össze a kórházba, azonban a bekerülése után rögtön lélegeztetőgépre került.

  • Név: Megyesi János
  • Életkor: 76 éves
  • Lakhely: Nagykőrös
  • Foglalkozás: nyugdíjas, korábban biztosítási szakértő volt
  • Hobbi: asztalos munkák, saját asztalos műhelye volt

Lánya, Nóra beszámolója szerint ahogy az apja szerette a családját az olyan volt, mint az Isteni szeretet. Modern nagyapa volt, aki a 75. születésnapjára okostelefont kapott, rátelepítette a Vibert, és azon tartotta a kapcsolatot a családdal, amikor a vírus miatt az idősektől való elkülönülést javasolták. Nyaranta ő vitte a családot Zalakarosra, ahol az unokáinak reggelire szalonnát, virslit sütött, telente pedig karácsonyi kaparós sorsjegyet kapart velük. Az egyik legnagyobb álma az volt, hogy idősebbik lányunokája érettségijét megnézhesse, ezt azonban már nem élte meg.

Megyesi János 2020. december 14-én hétfőn került be a kecskeméti megyei kórházba. Az azt megelőző napokban többször is belázasodott, de nem akart kórházba menni, végül csak akkor kérte a feleségét, hogy hívja ki hozzá a háziorvost, amikor már köhögött, alig kapott levegőt és alig evett. Miután bevitték a kórházba, a családnak először azt mondták, hogy a tüdejére nem húzódott rá a betegség. Később mégis kétoldali tüdőgyulladás alakult ki nála, amit szív- és veseelégtelenség, majd vérmérgezés követett. Sokféle kezelést kapott, a tüdőgyulladásra antibiotikumot, a Covidra Favipiravirt, a veseelégtelenségre dialízist, ennek ellenére gyorsan romlott az állapota. Lánya, Nóra e-mailben kért hozzájárulást a kórháztól végső látogatásra, ahol akkor ez volt a protokoll. Erre azonban nem kapott választ, így nem tudott elbúcsúzni az édesapjától, aki december 19-én elhunyt.

  • Név: Dr. Rózsa Mihály
  • Életkor: 71 éves
  • Lakhely: Budapest
  • Foglalkozás: nyugalmazott katonatiszt, kandidátus
  • Hobbi: olvasás, történelem, horgászat

Mihály hitt a katonaságban, amit erős, egységteremtő, segíteni tudó szervezetnek tartott. Nagyon érdekelte a történelem, érdeklődött a világ iránt. Nagyon szerette az unokáit, lánya szerint az élet minden területén lehetett számítani a segítségére. A szentendrei Duna-ág közelében nőtt fel.

Mihály betegsége náthaszerű tünetekkel kezdődött, amit hamarosan magas láz és hasmenés kísért. A háziorvos kezdetben csak reszelt almát javasolt a hasmenésre, a családtagok kérlelésére rendelt el tesztelést. Az orvos szerint a házhoz kért tesztre 3-5 napot kellett volna várni, így először egy távolabbi kórházba, majd – a családtagok többszöri telefonálására és kérlelésére – egy közelebbi szűrőbuszos gyorstesztelésre szerzett időpontot. Bár a teszt pozitív lett, a háziorvos még ekkor is csak a széntabletta és roboráló szedését javasolta. Mihály lánya szerint nem kaptak felvilágosítást a betegségről, és arról hogy például a véroxigénszintet figyelniük kellene. Mire Mihály bekerült a Péterfy kórházba, már súlyos kétoldali tüdőgyulladása volt és véroxigénszintje is nagyon alacsony volt. Itt az állapota rohamosan romlott, lélegeztetőgépre került, majd három hét után életét vesztette.

  • Név: Szenoráczki Ferenc és Szenoráczki Ferencné, Jolán
  • Életkor: Ferenc 73 éves, Jolán 75 éves
  • Lakhely: Aszód
  • Foglalkozás: nyugdíjasok, Jolán korábban egy gyárban dolgozott tekercselőként, Ferenc pedig egy öntödében
  • Hobbi: barkácsolás, kertészkedés, keresztrejtvényfejtés, barátok

A Szenoráczki-házaspár lányukkal, Szilviával hármasban éltek Aszódon, ahol mindenki ismerte őket, közösségi emberek voltak. Szilviának két testvére van, akik szinte minden nap beugrottak hozzájuk, legalább egy kávéra.

Ferenc és Jolán 2020 október végén kaptak influenza-védőoltást. Három nappal később Ferenc belázasodott, de a háziorvos asszisztense megnyugtatta a családot, hogy ez valószínűleg csak az oltás mellékhatása. Két nappal később azonban feleségének is kaparni kezdett a torka, fájtak az ízületei, majd lányuknak is napokon keresztül tartó, hasogató fejfájása lett. Ferenc tüneteinek megjelenése után öt nappal tesztelték, de az eredményt napokig hiába várta a család. Eközben pedig mindhárman egyre rosszabbul lettek, egymást ápolták. Amikor Ferenc már nagyon fulladt és hányt is, újra mentőt hívtak hozzá, a gyorsteszt rögtön pozitív eredményt mutatott, és bevitték a kórházba. Bár felesége és lánya is nagyon rosszul érezte magát, a mentősök azt mondták nekik, hogy őket nem tesztelhetik, mert „nem hozzájuk hívták a mentőt.” Szilvia és édesanyja másnap kerültek ugyanabba a kórházba, ahol Ferenc feküdt. Míg Szilvia lassacskán jobban lett, szülei egyre rosszabbul: először édesapja, majd édesanyja került lélegeztetőgépre. Egy nap különbséggel haltak meg.

  • Név: Sziver Jánosné, Katalin
  • Életkor: 73 éves
  • Lakhely: Budapest
  • Foglalkozás: nyugdíjas, végzettsége szerint pék
  • Hobbi: szeretett „csavarogni”: egyedül vagy unokájával sétálgatni, strandra menni

Lánya szerint nagyon életvidám volt, 65 évesen ment nyugdíjba, de még plusz öt évet ráhúzott a munkára: egy műanyagfeldolgozó-üzemben dolgozott, 12 órázott, nappali és éjszakai műszakban is. Angyalföldön lakott, lányának családjával egy fedél alatt. Amikor végleg nyugdíjba ment, azt mondta, ő átvállalja a teljes háztartást. Amíg a lánya és férje dolgozott, unokája pedig iskolában volt, addig ő bevásárolt, főzött, mosott. Hétvégente, amikor már a gázon volt az ebéd, gyakran mondta, hogy elmegy csavarogni: elsétált a Bazilika környékére vagy kiment a Kopaszi-gáthoz. Szerette nézni, hogy a Budapesten töltött gyerekkorához képest hogyan változik a város.

Március elején Katalin náthásnak érezte magát. A családja először azt hitte, hogy csak megfázott, amikor kabát nélkül ment el az unokájával sétálni. Akkor kezdtek izgulni, amikor a mindig életvidám, örökmozgó Katalin hirtelen gyengének és fáradékonynak érezte magát, egész nap csak feküdt és aludt. Nem akart orvoshoz fordulni, mert félt, hogy a „végén még kitalálják, hogy beteg”. A családja egy pénteki napon mentőt hívott hozzá, ekkor már alacsony véroxigénszintet mértek nála, beszállították a kórházba. Lánya, Györgyi minden nap beszélt vele telefonon, a kórházba kerülése utáni negyedik napon azonban nem tudta elérni – ekkor hívta fel a kórházat. “Szegény hölgy, kérdezte tőlem, hogy engem nem hívtak fel? Mondom nem, miért? Mert tegnap este fél 8-kor az anyukám meghalt. Erről engem meg elfelejtettek értesíteni” – mondta Györgyi, akinek azt mondták, hogy édesanyja adatai között az szerepelt, hogy a „hozzátartozó elérhetősége nem ismert”. Később azt is megtudta, hogy a kórház táviratban tervezte értesíteni a családot.

A koronavírus áldozatairól szóló összeállítás további részei:
12904. Ez az anyukám – A koronavírus áldozatainak el nem mondott története
Covid-naplók – Családtagok mesélnek azokról, akik hiányoznak

Ezt a cikket a Direkt36 írta.
Ha kíváncsi vagy a munkánkra, kattints ide!