Megnyitott a luxushotel, aminek a tetőteraszáról tonhalfagyit nyalva nézheted a lángoló Budapestet
„De én kétgombócos csoki-homárt kértem” - mormogtam magam elé, ám a pincér már messze járt, én meg ott szívhattam a fogam a teraszon a csuklyáshalkaviár-sárgaúszójútonhal-fagyimmal.
De nem hagyhattam, hogy egy ilyen apróság kizökkentsen a közösség érdekében végzett tényfeltáró munkámból. Budapest legújabb luxushoteljének, az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél álló Matild palotában kialakított Matild Palace-nak a megnyitóján jártam ugyanis, ahol pár perce értesültem arról, hogy az MP nemcsak a hotel vendégeinek készült, hanem a budapestiek közössége is jó hasznát fogja venni.
Ekkor határoztam el, hogy az egyik legismertebb fővárosi épületben található luxushotelt olyan szempontból fogom végignézni a perceken belül kezdődő bejáráson, hogy mit profitálhatnak belőle a főváros lakói, köztük a 444 olvasói.
Már a bejárás előtt kiderült tehát, hogy az a budapesti, aki unja a puncsot és a vaníliát, a Bagaméri helyett Wolfgang Puck tonfagyiját nyalhatja el itt, akár az utcáról beesve is, mindössze 5800 forintért, ami a kézművesfagyi-árakat tekintve szinte baráti ajánlat.
A tonfagyi tölcsére egyébként olyan vékony és roppanós, mint egy személyesen ránk kiírt közbeszerzési szerződés, a tartalma pedig úgy illant el a szájpadlásról egy rágás meg egy nyelés után, mint egy OLAF-vizsgálat futó emléke.
A lazacfagyi után, de még a közérdekű tényfeltárás előtt gyorsan megküzdöttem a budapestiek egyik klasszikus dilemmájával: hogyan lehet illedelmesen elfogyasztani egy Wolfgang Puck-féle, fogpiszkálóra tűzött miniburgert?
Bekapni túl nagy, ha így tennék, úgy néznék ki, mint egy melírozott aranyhörcsög. A piszkafánál fogva körberágni jó ötletnek tűnik, de akkor meg olyan lennék, mint egy szőkített hód. Na nem, mintha bármi bajom lenne a korszerű frizurát viselő vízi emlősökkel, de végül lehúztam a pálcáról, és úgy faltam fel.
A pincér ekkor valahonnan ismerősnek tűnő frissítő itallal kínált meg.
"Topmenedzsdering-szörp!" - ismertem fel nagy örömmel. Sajnos kiderült, hogy levendulás limonádé, így a további felsüléseket megelőzendő most már tényleg elindultam, hogy megtaláljam az épület legközhasznúbb pontjait.
Íme a top 5 helyszín budapestieknek a Matild Palace-ben:
1. A Ferrari-abrakoltató
A Habsburg Klotild Mária főhercegnő telkén - ő a Palatinus Jóskának becézett József Károly főherceg felesége volt - a századforduló éveiben felépült ikerpaloták dél felé eső darabja a maga idejében egészen progresszív épületnek számított. Amennyiben ez volt ez első liftes ház az egész országban. És mert nem volt sem bérház, sem irodaépület, sem közösségi tér, sem vendéglátóhely, hanem mindez együtt. Illetve azért is, mert a tervezői, Korb Flóris és Giergl Kálmán, a sokkal későbbi divatot megelőlegezve eljátszottak a kinti világ és az épületbelső egymásba játszatásával. Mégpedig úgy, hogy az Erzsébet hídról levezető mostani Szabad sajtó út felé állandóan nyitott, tágas kapualjat alakítottak ki, hogy a Budáról érkező úri vendégek egyenesen a palota gyomrába hajtathassanak a hintójukkal.
Ez felújítva most minden túlzás nélkül az ország legcsinosabb eklektikus-neobarokk kapualja.
A Matild Palace belső tereit dizájnoló Maria Vafiadis hiába számít a világ egyik legmenőbb hotelbelső-tervezőjének, ezen a ponton sajnos bebizonyosodott, hogy még nem egészen érzi a magyar rezgést. A hintóbehajtó bejáratát ugyanis fix kapuval zárta le. De akkor hogy fognak ide beállni Matolcsy Ádám főherceg cimborái a Ferrarikkal? Ha ezt a kis problémát nem orvosolják hamar, a végén még máshol fogják abrakoltatni a ménest az udvartartás tagjai. Ha azonban észhez térnek, ez lehet a főváros egyik legnépszerűbb parkolóhelye.
2. A talponálló
Budapest hangulatához egykor erősen hozzátartoztak a talponállók, de mára egyre kevesebb van belőlük. A Matild Palace tulajdonosai igazi különlegességgel kedveskedtek a műfaj rajongóinak. A palota tetején ugyanis pöpec kis vedelőhelyet alakítottak ki - ők valamiért sky barnak nevezik - Duchess néven.
A hangulatos kiskocsmában miheztartás végett két befröccsözött arany zsiráf fogadja az embert. Dehát tegyük a kezünket a szívünkre: melyikünk nem csapott már el zsiráfot, amikor pityókásan ferrariztunk hazafelé? Emberek vagyunk, nem gépek vagy állatok. Ezt a gondolatot szépen illusztrálják a bár fedett részén található üvegasztalok, melyek lábát arany pávákból faragták.
Azokra is gondoltak, akiket még gondolatban is idegesít az arany pávák jellegzetes rikácsolása, ami sokakat kellemetlenül emlékeztet a nemesfémek hektikus árfolyamingadozásaira. Az ilyen érzékeny vendégek egy struccfaroktollakból szerkesztett műpálma alatt ejtőzve függetleníthetik magukat a befektetési termékek volatilitásától.
A sky bar specialitása azonban nem is a rokonszenves állatsereglet, sőt még az sem, hogy itt zsíroskenyér helyett szusi lesz a borkorcsolya, hanem a lenyűgöző terasz, és a teraszon a már emlegetett talponálló.
Hiába van kiveszőben a műfaj, a városban azért még elég sok helyen lehet álldogálva inni. De nem olyan, tényleg lehengerlő kilátást bámulva, mint innen. A Matild eleve szép magas épület, ráadásul olyan ponton áll a Belvárosban, ahonnan az ember nem szokott körbenézni a tetők fölé emelkedve, így a vizuális élmény nemcsak 10/10-es, de üdítően szokatlan is.
A tetőn egyébként üldögélni is lehet, de a csúcshely nyilvánvalóan a híd felőli sarokban kialakított talponálló:
ahol ilyen kilátást bámulva küldhetünk le egy pohár sör-kevert vagy levendulalimonádé-kézműves gin-kombót:
A bár várható vendégkörére tekintettel érdemes megjegyezni, hogy ez egyben a tökéletes pont egy éppen kitörő forradalom első lépéseinek megtekintésére is.
A Duchess a legfelkészültebb drink bár, amit valaha láttam. A feltehetőleg a VIP VIPjének számító,a tetősíkból további jó méterrel kiemelkedő részhez ugyanis saját széf
és saját menekülőlépcső is tartozik. Ennél NER-kompatibilisebb cateringmegoldást én még nem láttam, szóval Maria Vafiadis mégiscsak tud valamit.
3. A privát tárgyalók
Melyikünk ne keresett volna már kétségbeesetten valami intimebb fészket, ahol kíváncsi tekintetekről mentesen tárgyalhat le egy vasútvillamosítási tendert? Nem kell tovább keresni, a Matild tárgyalóterem-szárnya pont erre lett kitalálva.
A folyosó tapétájának méhsejtmintás motívuma megfelelően jelzi, hogy merrefelé járunk, bár én el tudtam volna képzelni tőgymintásan is. Az élet azonban nem kívánságműsor. Kivéve azoknak, akik az immár aranyszínű méhsejtekkel díszített különtermekben fognak bizniszelni.
Ők emelt szintű szolgáltatásként egy különösen szép privát bejáratot/menekülőútvonalat,
illetve egy igazán megfontolandó jótanácsot is kaptak:
4. A hidraulikus főnökszínpad
A Matild palotában működött a híres Belvárosi Kávéház, ahol Krúdy Gyula a Szindbád nagy részét írta. A helyiség - ahol a palota omladozó korszakában kaszinó üzemelt - ősztől ismét kávéházként fog működni. De nem csak sima kávéházként. Eleve hangulatos, karzatos térről van szó, aminek a közepén az épület felújítása közben, a ház egyik régi ismerőjének tippje alapján megtalálták a Belvárosi elfelejtett, majd a padló alá bebetonozott specialitását, a kör alakú, a padlóból hidraulikusan kiemelhető mozgószínpadot.
Az új luxusszállót birtokló Marriott emiatt kitalálta, hogy ha már van mondén színpad, akkor a helyből legyen nappal klasszikus kávéház, este pedig ennél eggyel vadabb kabaré. Bár a szálló étterméhez hasonlóan Wolfgang Puck által üzemeltetett hely csak kora ősszel fog megnyitni, az már most látszik, hogy a terem ideális lesz céges bulik tartására, főként olyan vállalatok esetében, ahol a menedzsment a nagy alkalomra tekintettel önmegalázó színi produkciókkal szokta szórakoztatni a bérrabszolgákat, hadd legyen legalább egy jó napjuk.
A kávéházrészen is kijönnek a Matild belsőépítészeti erényei: itt is jól sikerült az eredeti vagy annak látszó díszítőelemek és az összehatást lazító modernebb motívumok házasítása.
5. A Wolfgang Puck-fotófal
Wolfgang Puck a gazdag ember Jamie Oliverje, vagy máshonnan nézve Közép-Európa Nobuja, esetleg a fine dining Arnold Schwarzeneggerje. Amennyiben az osztrák származású, de Los Angelesben befutott, 71 éves sztárséfnek több, önmagáról elnevezett fine dining étteremlánca is van. Köztük a Spago by Wolfgang Puck, aminek a hollywoodi anyaintézménye a mester első teljesen saját amerikai étterme volt. És ahová a legstílusosabb természetesen egy vintage Jacobs by Marc Jacobs for Marc by Marc Jacobs pulóverben beülni. A Matild specialitása az lesz, hogy nemcsak itt nyílt Európa első Spagója, de a ház összes vendéglátóhelyét Puck lánca üzemelteti.
Az étterem fotófalán a Névadót láthatjuk egy rakás fekete-fehér fényképen, amint hollywoodi és popipari sztárokkal pózol, így képtelenség nem észrevenni, hogy Puck - ő egyébként a büfés az Oscar-díjátadó hivatalos buliján - a minőségi catering Udo Dirkschneiderje.
A Matild Palace fel- és megújítása kívül-belül jól sikerült. Bár a bejáráson az utcáról érkezők által is használható részeire próbáltam koncentrálni, a szigorúan a vendégeknek fenntartott szállodarész is abszolúte meggyőző, például azért, mert nem lihegi túl a luxust, hiába tartozik az éjszakánként 150-200 ezer forintos árkategóriába.
De a folyosói szőnyeg azért van annyira puha, mint egy személyesen ránk szabott tender feltételrendszere, az ember tényleg bokáig süpped bele, mint vidéki képviselő az EU-támogatásba.
Az egyik, a Ferenciek terére néző lakosztályban ráadásul megtudhattam, hogy a legtehetősebb szállóvendégek közül a jelek szerint meglepően sokan szeretik átélni azt az élményt, amit egy középkori várban kakáló vitéz élhetett át, a klotyó ugyanis egy ablaktalan, full márvány kődoboz. Pont olyan, amit egyszer kipróbáltam a perpignani várfalon, csak itt sajnos nem lehet lepottyantani a földszintre.
Ideális ürítkezőhely a magukat ostromlott várban érző fideszes mágnásoknak. A megalomániás és fáraószindrómás vendégek kedvéért a vécé mellett ráadásul egy hasonló szerkezetű szarkofágzuhany is található.
Az örök diákok kedvéért a padlástérben "ahogy a művészi hajlamú, bohém diákok életét Luxus Móricka elképzeli"-stílusú lakosztályokat is berendeztek, amiket hotelnyelven, mint megtudtam, art studio style-nak neveznek. A kedvenc, falon logó műalkotásomon egy igen jókedvű, látványosan művészi hajlamú art studio-lakó éppen gleccservízből fúj kézművesszappan-buborékot.
Mint látható, a budapestiek közösségének mágnás tagjai valószínűleg egy csomó izgalmas szórakozási lehetőséget fognak találni az új luxusszállóban. De az igazi kérdés azért mégsem ez, hanem az, hogy a hasonló vállalkozásokat eltartó külföldi csúcsturisták elkezdenek-e egyáltalán akkora mennyiségben röpködni a világban, hogy egy ilyen helyet nyereségesen lehessen működtetni Budapesten.