Szédítő, hogy miért nem zavarja a szarszag Szentendrét

július 12., hétfő 6:59

Szentendre az egyik legszebb magyar város. És néha egyben a legszarszagúbb is.

A hétvégén pár barátunkkal kutyát sétáltattunk a Hajógyári szigeten, közben megéheztünk, ezért gyorsan átugrottunk Szentendrére, hogy bedobjunk valamit a Duna-parti sétány főváros felőli végénél, a pataktorkolatnál található, irtó kellemes kavicszátonyon, ahol évek óta street foodos kocsik telepednek meg a nyári szezonra.

A marhaoldalas elég rágós volt, de azon kívül minden szinte tökéletes: a zátonyos kavicsparton álló nagy fák árnyékában üldögéltünk, táplálkoztunk és fröccsözgettünk, közben az emberek és kutyák vidám kavargását bámultuk.

A nap olyan lelkesen sütött, mint egy különösen motivált pék, a piknikezők piknikeztek, a gyerekek rohangáltak, a részegebb felnőttek derékig a Dunában üldögéltek, az enyhe szellő pedig nevéhez méltóan enyhülést hozott. Plusz, ha éppen a sétány felénk eső vége felől fújt, mellbevágó, légzésblokkoló, szuperintenzív csatornaszagot. De tényleg olyan intenzívet, hogy ezekben az igen hosszúnak tűnő pillanatokban megtapasztalhattuk azt a ritka érzést, hogy milyen lehet csőgörénynek lenni.

A visszatérő jelent abszurditását csak fokozta a jelenség eredete. Szentendre ugyanis misztikus okokból úgy döntött, hogy a helyi csatornázási művek fő szennyvízkifolyóját a település centrumánál, a dunai sétány kezdeténél helyezi el. Ráadásul a partnál, pedig a gyakoribb megoldás az, hogy a szennyvizet csővezetéken legalább bevezetik a folyó sodorvonaláig, és ott eresztik ki, hogy ne a part és az emberek közelében bűzölögjön.

Szentendrén természetesen tisztítják a szennyvizet, csakhogy az ország összes szennyvíztisztítójára igaz, hogy ha hirtelen zápor zúdul le, akkor a szennyvízzel azonos vezetékbe kerülő sok esővíz miatt percek alatt megtelnek a tisztítómű betonmedencéi, hogy az esővel kevert fekáliát kénytelenek legyenek a folyóba engedni. Ez elkerülhetetlen jelenség, ami az év összes hirtelen lezúduló esőzéskor kiszámíthatóan előáll. (A jelenségről korábban ezt a cikket írtam.)

Vagyis Szentendrén is pontosan lehet tudni, hogy ahányszor komolyabban esik, annyiszor fog szar kerülni a palacsintába. A város kellős közepén, a korzózó helyiek és turisták orra előtt/alatt. Pont a népszerű kavicszátonynál , pár száz méterrel a helyiek által mindig is fürdésre használt, most már pöpec szabadstranddá kiépített partszakasz fölött.


A dolog miatt csak azért nem robban ki még nagyobb botrány, mert amikor konkrétan épp folyik be a kaka, akkor értelemszerűen esni szokott, így éppen nincsenek fürdőzők a vízben. De a szombati példa is megmutatta, hogy milyen undorító a légkör a szentendrei Duna-parton egy ilyen lezúduló eső utáni napon is. Időtlen idők óta. Tényleg elképesztő, hogyan és miért képesek a szentendreiek ezzel együtt élni.