Legyőzhetők-e Tokióban a kínai pingpongosok?
Röviden: nem. Vagy legalábbis nem valószínű. De pont ezért birizgálja az érdeklődők fantáziáját, hogy hátha mégis épp most. Mert egyszer minden sorozat véget ér. Bár ebben az esetben simán lehet, hogy előbb lesz vége a népszerűségéből folyamatosan vesztő újkori olimpiák sorozatának, mint a kínaiak sikerszériájának.
A címben feltett kérdés annyiban már meghaladott, hogy a Tokióban debütáló vegyespáros döntőjében a japánok (Mima Ito, Jun Mizutani) megverték a kínaikat (Liu Siven, Su Sin). De mivel eleve esélyesek voltak, és a vegyespárosnak még nincs akkora respektje, ez nem rengette meg alapjaiban a pingpongvilágot.
Mao sportja
Más a helyzet az egyéni és csapatszámokkal. Az, hogy a pingpong 1988-as szöuli bemutatkozása óta Tokióig az összes (32) aranyéremből csak négyet szereztek más ország sportolói, nem igazán írja le, hogy milyen mértékű Kína fölénye. Az sem, hogy az utolsó 3 olimpiáról minden aranyat elhoztak, és hogy nem kínai nő még sosem szerzett aranyat.
Kínában a pingpong egészen mást jelent, mint máshol. Nemcsak nemzeti sport, nemcsak a legnépszerűbb sport, nemcsak történelmi sportág, és még csak nem is ezek együtt. Több mint 85 millió regisztrált sportolóval (ez a teljes népesség 7 százaléka), hét kínainként egy asztallal a pingpong a kínai nemzeti identitás egyik legfontosabb oszlopa. A nemzetközi versenyeket ma már 350 millióan nézik. A pingpong politikai ügy is: 1949-ben maga Mao Ce-tung kiáltotta ki a nemzet sportágának, és a kínai vezetés azóta is kitart emellett.
A női és férfi világranglisták élén csak azért nincs több kínai, mert a nemzetközi versenyeken limitált az egy országból benevezhető sportolók száma, így sok kínai a pontszerzési lehetőség korlátozottsága miatt nem jut előrébb. Épp ezért indul sok kínai más országok színeiben, csakhogy ott meg a körülmények nem olyanok, mint otthon.
A sportág kínai sikeressége ott kezdődik, hogy a legtehetségesebb gyerekeket már az óvodában kiemelik a környezetükből. Kínában vannak a legjobb edzők, a legkomolyabb edzésprogramok és a legjobb létesítmények. A sportolóik ép ésszel nehezen felfoghatóan kemény monotóniával edzenek évtizedeken át. Aki nem bírja, kihullik. Az ismertebb külföldi ellenfelek ellen klónokkal, az adott sportoló stílusát imitáló nyulakkal készülnek. Mivel máshol a pingpongban lehetetlen ilyen szintre jutni, aki tud, igyekszik Kínában, kínai játékosokkal és edzőkkel edzeni. Csakhogy az egyébként nyitott kínai edzőcentrumokat a nagyobb világversenyek előtt hónapokra lezárják a külföldi sportolók előtt.
Nyomasztó fölény
A sportágnak nemzetközi szinten nem igazán tesz jót Kína totális fölénye. A pingpong eleve nem nézőbarát sport, a labda mozgása alig követhető, a nézők gyakran a lassítást nézve értik csak meg, hogy a gyors labdamenetekben mi történik. Ha ráadásul esélytelen a kínaiak legyőzése, az még inkább elveszi a világ többi részén élők kedvét a pingpongversenyektől.
Ebben a helyzetben kéne egy nem kínainak a dobogó tetejére állnia. És az előbb felsoroltak ellenére idén kicsit nagyobb erre az esély, mint évtizedek óta bármikor. A kínaiak májusban tartottak egy olimpia-szimulációnak tekintett előversenyt, ahol az akkor a ranglistán 122-edik Zsu Kijao a férfi címvédő Ma Longot és a pillanatnyilag legnagyobb sztár Fan Zsendongot is megverte.
A kínaiak szokatlan idegességét jelzi, hogy két hete a kínai szövetség elnöke a nehéz tokiói körülményekre panaszkodott: a járványügyi óvintézkedések miatt a játékosok nem kenhetik a kezükről az asztalra az izzadságot (ezért szokták a háló mögött az asztalt taperolni), és a labdára sem fújhatnak rá szerválás előtt.
Mima Ito félisten lehet
Akire mindenki figyel, az a 20 éves japán Mima Ito. Bár nézők nincsenek, a hazai helyszín így is nagy előnyt jelent. Elég jó előjel, hogy a vegyespáros-versenyt megnyerték Mizutanival, de az igazi szenzáció mégis az lenne, ha egyéniben is nyerni tudna.
Itónak ez a második olimpiája, Rióban a japán női csapat tagjaként 15 évesen bronzot szerzett, amivel ő minden idők legfiatalabb olimpiai érmes pingpongozója. Jelenleg a 2. a világranglistán. Legnagyobb erőssége a fáradhatatlan, agresszív támadójátéka és a kiismerhetetlen, félelmetes tempójú tenyeres leütése. Senkinek nincs jobb mérlege a kínaiak ellen, mint neki. És eddigi négy meccsükön még így se sikerült soha megvernie a világranglista-vezető Cseng Menget.
Itónak nem csak azért drukkolnak sokan, mert apró, cuki, és nem kínaiként valahol mégiscsak esélytelen. A legtöbb távol-keleti pingpongos arcáról szinte lehetetlen érzelmeket leolvasni, ami a más kultúrákból származók számára elég elidegenítő. Ito nem ilyen, rajta látszik, amikor flow-ba kerül, frusztrált vagy épp eksztatikusan boldog: könnyebb vele érzelmileg azonosulni.
A másik nagy kivétel az elmúlt évtized talán legnagyobb női pingpongikonja, a riói címvédő Ding Ning, akit Kínában épp a rapszodikus hangulatváltozásai miatt kicsinyeltek le sokan, főleg miután Londonban kikapott a döntőben, amikor kiborult a szerváit kifogásoló bíró miatt. Az utánozhatatlan tomahawk-szerváiról is híres Ning idén tavasszal vonult vissza.
Ito júniusban azt mondta, hogy három aranyérmet szeretne nyerni. A vegyespáros már megvan, a csapat szinte kizárt, hogy összejöjjön, az egyest meg majd meglátjuk. A negyeddöntőkbe a két kínai mellett Ito és a másik japán, az ITTF-ranglista tizedik, 28 éves Kaszumi Ikisava is bejutott. Ito mumusa a már említett, 27 éves Cseng Meng, de a ranglistán harmadik, szintén 20 éves Szun Jingsát is csak egyszer tudta megverni (hétből). Az aranyért valószínűleg mindkettejükön felül kéne kerekednie: Jingsával az elődöntőben, Menggel a döntőben találkozhat.
Ma vagy Fan?
A férfiaknál leginkább Tomokazu Harimoto lehetett volna igazán veszélyes a kínaiakra, de elbukott a keddi nyolcaddöntőben. A még mindig csak 18 éves Harimoto szülei Japánban élő kínaiak, akik maguk is profi pingpongosok voltak. Harimoto 2014-ben vette fel a mostani nevét, amikor japán állampolgár lett. Tokió előtt negyedik volt a ranglistán, de 15 és fél évesen volt már harmadik is.
Az abszolút esélyes a két kínai szupersztár: minden idők talán legjobb pingpongosa, a pusztító tenyeres pörgetéseiről ismert riói címvédő Ma Long (32), és a megállíthatatlan Fan Zsendong (24), a ranglistavezető. Mellettük még a tollszárfogással játszó Su Sin rúghatna labdába, de egyesben országonként csak ketten indulhatnak.
Harimoto mellett a másik japán, a ranglistán 17. Koki Niva is kiesett. Bejutott a nyolc közé a német-ukrán Dmitrij Ovtcharov és a brazil Hugo Calderano is, de itt a kínai győzelem már eléggé borítékolható.
A negyeddöntőket szerdán, az elődöntőket csütörtökön, a döntőket pénteken játsszák. A csapatmeccsek augusztus 1-5 között lesznek: ha nem Kína nyerné mindkét aranyat, az egy korszakváltás hajnalát jelentené.
Jönnek a színes ütők
Nem kapcsolódik az olimpiához, csak érdekesség: a nemzetközi szövetség, az ITTF épp pár hónapja hagyta jóvá, hogy az eddigi piros és fekete borítások mellett színesekkel is lehessen játszani. A kék, zöld, rózsaszín és lila ütőket csak Tokió után lehet majd versenyeken használni.