Milák Kristóf szerda hajnalban újra bebizonyította, hogy másik dimenzióban mozog, mint a világ többi úszója. Pedig elképesztő szerencsétlenkedés-sorozattal indult a napja. Előbb elkésett a bemelegítéséről, így csak negyed órája maradt átmozgatnia magát. Majd elszakadt az úszógatyája, és amikor elment cserélni, még az akkreditációs kártyáját is elhagyta. Ez pedig rendesen ki is zökkentette a rutinjából. Szerencsére a győzelmét ez se veszélyeztette, így is olimpiai csúccsal, a második helyezettre 2.48 másodpercet verve nyerte a versenyt. De elégedetlen volt, mert saját bevallása szerint nem éremért, hanem egyéni rekordot úszni jött - ez az ő esetében a világcsúcsot jelentette volna. Így be kellett érnie azzal, hogy 78 századdal megjavította Michael Phelps 2008-ban, Pekingben úszott olimpiai rekordját.
A verseny után Phelps az Instagramon gratulált is neki, azt írta, hatalmas élmény volt élőben látnia Milákot, aki a világcsúcsát már 2019-ben megdöntötte.
A vívócsarnokban is jól kezdődött a nap, a magyar férfi kardcsapat könnyed 45:36-os győzelemmel lépett túl a mumus amerikaiakon. A folytatás már kevésbé sikerült jól. Pedig az olaszok ellen is jól kezdtek, Szilágyi remeklésével a második asszótól vezettek, a hatodik asszóra sikerült öt pontos előnyt szerezni. A harmadik körben aztán Szatmári, akinek nem igazán ment a vívás, elvesztette az előnyt, és Szilágyi Áronnak nem sikerült visszavennie. Nyertek az olaszok, és bejutottak a döntőbe, a magyar csapat pedig a bronzért vívhatott. Hogy mennyire kár volt az olaszok elleni kihagyásért, azt a németek eleni a bronzmeccsen mutatta meg a magyar csapat: fergetegesen kezdett, hét asszó után már 15 tus volt a magyar előny. Ebből Szatmári, aki ezen a meccsen az első két csörtéjében remekül vívott, egyet leadott, de Szilágyi így is 14 tus előnyből kezdhette az utolsó csörtét. Kellett is, mert most nagyon nem ment a vívás az egyéni bajnoknak. A németek legjobbja, Max Hartung már három találatra is feljött az egyre idegesebb Szilágyi ellen, akinek ekkor sikerült egymás után két tussal véget vetnie borzalmas csörtéjének, amit amúgy 14:5-re elbukott.
A lényeg, hogy 25 év után újra érmet szerzett a magyar férfi kardcsapat az olimpián. A bajnok Dél-Korea lett, miután a döntőben leiskolázta Olaszországot.
Bő egy órával a kardcsapat után Tóth Krisztián megszerezte a magyar csapat második bronzérmét. Tóth a 16 között a japán Mukai Soicsirót is legyőzte, majd a nyolc között a döntőbe is bejutó német Trippeltől kapott ki. A vigaszágon aztán legyőzte a holland Noel van T Endet, így a bronzért küzdhetett az orosz Mihail Igolnyikov ellen.
Nehéz meccs volt, Tóthot a rendes játékidőben kétszer is megintették, így a ráadásban folyamatosan támadnia is kellett Igolnyikov ellen, aki rendre kontrázni próbált. Már a negyedik perce tartott a ráadás, Tóth negyedik perce védekezte ki az újabb intést is, amikor előbb átdobta a vállán az oroszt, aki ebből ugyan még ki tudott bújni, de Tóth átfordítással folytatta az akciót, amiből már nem. Tóth könnyekig meghatódva nyilatkozott győzelme után arról, hogy végre meglett "a nyavalyás olimpiai érem".
Az érmeseken túl is voltak kiemelkedő magyar eredmények. Berecz Zsombornak ugyan a szerdai első futam nem sikerült olyan jól, szoros versenyben csak kilencedik lett, de a napi másodikban a negyedik helyen végzett, ezzel tartja magát az összetett második helyén. És persze emlékezzünk meg Kenderesi Tamásról is, aki mindössze hét századmásodperccel, szó szerint centikkel maradt csak le a dobogóról a 200 méteres pillangón. Ne feledkezzünk meg Németh Nándorról sem, aki meg a királykategória, a férfi 100 méteres gyorsúszás döntőjébe került be. Ez utoljára ugyanitt, 57 évvel ezelőtt sikerült Dobay Gyulának az 1964-es olimpián.
Hopp, annyi minden történt, hogy szegény női vízilabdázóinkról majdnem el is feledkeztem, pedig nem kis bravúrt mutattak be: 13 év után elsőként ők győzték le olimpián az amerikai válogatottat, a torna toronymagas favoritját. Így akár még csoportelsők is lehetnek az oroszok elleni, kisebb csalódást jelentő döntetlen után.
Szerkesztőségünkben aránytalanul sok a rögbirajongó, és szeretjük is terjeszteni az igét. Nézzenek rögbit, mert remek sport, most például Fidzsi megszerezte története második olimpiai aranyérmét is. Az elsőt is rögbiben szerezték, a hetesrögbi az ő öttusájuk.
Remek versenyt hozott a férfi országúti időfutam, ahol két nagy esélyes is kipukkadt, így a győzelmet az idei Tour csalódását kiheverő szlovén Primož Roglič nagyot tekerve nyerni tudott a hegyes-dombos autóversenypályán, ami nem igazán kedvezett az ilyen terephez kissé nagydarab favoritnak, az olasz Filippo Gannának.
A nap legnagyobb nemzetközi brékingje mégsem egy eredmény, hanem egy eredmény elmaradása volt. Simone Biles, az amerikai torna tán legnagyobb legendája a csapatverseny után az egyéni összetettől is visszalépett. Biles a csapatdöntő első számában, a gerendagyakorlat után lépett vissza. Nem sérült meg, hanem pszichésen nem bírta az elvárások jelentette terhelést. Azt mondta, egy ugrás közben annyira dezorientálódott, hogy nem is merte megcsinálni gyakorlata nehezebb elemeit. A csapatversenyt el is bukták az amerikaiak. Biles pedig most az egyéni összetettet se kockáztatta meg, így neki se sikerülhet az, ami 53 éve senkinek: hogy két egymást követő olimpián is megnyerje az összetettet.
Most azon dolgozik az amerikai stábbal, hogy a szerenkénti döntőkre össze szedje magát. Mind a négy szeren döntőbe jutott, és hármon is ő a favorit.