Végre ennek a nyárnak is van Irtózatos Száma

Abból, hogy valaki szociológiát tanul egy híres angol egyetemen, logikusan következik-e, hogy az illető nem csinálhat csak úgy magától, minden hátsó szándék és duplacsavar nélkül, puszta lelkesedésből és hírnév iránti vágyból egy irtó szar popszámot + hozzá egy kulisszahasogató klipet? Ez a kérdés foglalkoztatja leginkább azokat, akiknek a kattintásai révén Sarah Brand “Red Dress” című száma jól halad afelé, hogy ez legyen az 2021-nak, ami tíz évvel ezelőtt a Rebecca Black-féle “Friday” volt.

Ciki? Menő? Annyira előbbi, hogy utóbbi? Egyik sem? Ha nem láttad még, itt a lehetőség, hogy kialakítsd a Véleményedet. Ha mások is vannak a szobában, húzd ki a fejhallgató zsinórját!

A vallásos képmutatás témakörét feldolgozó alkotás igazi egyszemélyes show, mert bár szerepel benne egy rakás statiszta, akikről kiderül, hogy a színészkedésen túl pompásan tudnak táncolni is, a zene, a szöveg, a rendezés és a vágás is a természetesen a főszerepet is elvállaló, amerikai származású oxfordi diák, Sarah Brand műve.

Brand a saját weboldalán "Los Angeles-i rendező-íróként" mutatkozik be, aki önbevallása szerint olyan szociálisan tudatos médiát szeretne létrehozni, ami az együttérzést és a szociológiaközpontú önvizsgálat fontosságát hirdeti olyan témakörökben, mint a vallás, a szerelem vagy az egyenlőtlenség.

Az instant rajongókat lelkesítendő arról is ír, hogy a most berobbanó Red Dress-videóklipet egészestés filmforgatókönyvvé fejlesztette, amit tényleg le is szeretne forgatni.

Vagyis komoly erőfeszítéseket tesz, hogy vegyük komolyan azt, ami eléggé úgy néz ki, mint egy végig faarccal előadott vicc.

Mindkét eddig közzétett dalában figyelemreméltó, hogy a lehengerlően hamis ének hogyan tudja kiradírozni az ember agyából, hogy a szövegnek általában nincs semmi értelme, úgyis mint "I want to live the heartbeat of my sleep".

Az igazi egyéniségeknek javaslom, hogy egyből az ezzel egyidőben publikált, egyelőre sokkal kevésbé népszerű B-száma iránt rajongjanak: