„Ez egyáltalán nem olyan, mint Saigon.”
Ezt az üzenetet igyekezett hangsúlyozni Anthony Blinken amerikai külügyminiszter vasárnap este a kabuli események láttán. Joe Biden elnök pedig egy hónappal ezelőtt még magabiztosan beszélt arról: a tálibokat nem lehet összevetni az észak-vietnami hadsereggel, közel sincsenek hasonló képességeik, és elképzelhetetlen, hogy arról lássunk majd felvételeket, hogy embereket kell helikopterrel felszedni az amerikai nagykövetség tetejéről.
Aztán eljött a nap, amikor még ennél is drámaibb felvételeket lát a világ.
Afganisztán egy hét alatt a tálibok kezére került (egy része eddig is az övék volt), vasárnapra elmenekült az ország eddigi elnöke. Miután a fővárosból, Kabulból távozó gépek az utóbbi napokban zsúfolásig tömve voltak, hétfőre már a felszálló repülőgépek külsejére is próbáltak felkapaszkodni emberek. A brit védelmi miniszter arról beszélt, nem fognak tudni mindenkit biztonságban hazajuttatni. A felvételek önmagukban is megrázóak, az amerikai közönség számára viszont szimbolikus jelentőségük van. A kaotikus kivonulás képei a vietnami vereség ikonikus pillanatait idézik fel, ezzel pedig egy pillanat alatt keretbe helyezik a távoli hely bonyolult és érthetetlen történetét.
Éppen ezért igyekszik az amerikai vezetés minden erejével eltolni magától a Saigon-párhuzamot.
A képek viszont ilyen helyzetben erősebbek szoktak lenni minden magyarázatnál.
Már előfizetőnk vagy?
Húsz év háború után Afganisztán problémáját akár ennyire is le lehet egyszerűsíteni. Amerikai szempontból az előbbi lehetőség kecsegtetően hangzik, Európának azonban számolnia kell a következményekkel, például a menekültáradattal is.
Hatalmas cikk leplezi le a lapban, hogy miközben az amerikai vezetők sikerekről beszéltek, pontosan tudták, hogy a valóság egészen más. „Egyszerűen nem tudtuk, hogy mit csinálunk” - fogalmazott egy tábornok.