Kövér szerint a nagyvilágban és Európában „olyan mélységek örvénylenek, amelyek országokat, nemzeteket képesek magukba rántani, amelyek nemzedékek sorsát képesek tönkretenni, amelyek az emberi méltósággal nem élhető jövő veszélyével fenyegetnek”.
Azt mondta, a magyarok a kisebbségi léttel azonosítják a politikai alávetéssel, gazdasági kifosztással és nemzeti megaláztatással járó sorsot. Szerinte Európának azért is kellene foglalkoznia a nemzeti kisebbségek ügyével, mert a kisebbségi sors Európa bármelyik államának bármelyik – akár elsöprő számbeli többségben élő – nemzetét is utolérheti.
Kövér szerint a külhoni magyarok egy évszázada küzdenek szülőföldjük otthonosságának megőrzéséért, és azért például, hogy annak etnikai arányait mesterségesen senki ne változtathassa meg, de ezekkel a gondokkal ma már az európai többségi nemzetek polgárai is szembesülnek. Azt mondta:
„A nyugat-európai nagyvárosok őshonos polgárai napjainkban tapasztalják meg, hogy fondorlatos módon, menekültkérdésnek álcázva, az illegális migráció és betelepítések eszközével miként fosztják meg őket a szülőföldjük és szülővárosuk otthonosságától, miként idegenítik el tőlük saját európai hazájukat.”
Kövér szerint olyan „posztkeresztény” és „posztnemzeti” korszak küszöbén állunk, amit a mesterséges bűntudat határoz meg.
„Minden európai embernek bűntudata kell legyen a klímaváltozás miatt, a ma élőknek bűntudatuk kell legyen az elődeik miatt, a gyermekvállalásra készülőknek legyen bűntudatuk a megfoganó magzatuk miatt, a fehéreknek legyen bűntudatuk a feketékkel szemben, a férfiaknak legyen bűntudatuk a nőkkel szemben, a heteroszexuálisoknak legyen bűntudatuk a homoszexuálisokkal szemben, az időseknek legyen bűntudatuk a fiatalokkal szemben, az európaiaknak pedig legyen bűntudatuk a világ minden földrészének lakóival szemben” – mondta.
Szerinte a bűntudat most épülő új kultúrája csak annyiban tér el a nácik és a kommunisták eszmevilágától, hogy nem egy kisebbséget jelöl meg az alacsonyabbrendűség és a kollektív bűnösség bélyegével, hanem mindenkit mindenki ellen fordít. Azt mondta:
„A bűntudat romboló kultúrája helyett a felelős öntudat kultúráját akarjuk, a mesterséges elosztásokkal létrehozott identitásnélküliség helyett pedig meg akarjuk őrizni természetes önazonosságunkat. Családjukat és hazájukat szerető, keresztény magyarok akarunk maradni.”
Kövér szerint Marosvásárhely a határain messze túlmutató szellemi erővel és megújulási képességgel rendelkezik, és ennek az a nyitja, hogy a város hisz a magyar minőség, az erdélyi önszerveződés és az európai méltóság eszményeiben, és példát mutat minden magyar és román, minden európai közösség számára.
A Tamási Áron elnökletével megszervezett 1937-es Vásárhelyi Találkozó résztvevői Bukarestnek azt üzenték, hogy „a román állam hivatását csak akkor teljesítheti be, ha keresztény etikai követelmények és a valódi demokrácia szellemében egyforma gondoskodással védi és támogatja a keretei között élő összes népet”, Budapestet pedig arra emlékeztették, hogy „a közép-európai magyarság egyetlen nyelvi és kultúrközösséget képez, amelynek a romániai magyarság az alkotó része” – mondta Kövér, aki szerint ezek az üzenetek máig érvényesek, amiként a találkozónak az a megállapítása is, hogy „az erdélyi magyar népkisebbségi élet irányítása csakis a keresztény erkölcsi és demokratikus nemzeti követelmények szerint történhetik”. (MTI)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.