Átfogó elemzést készített az előválasztásról a Momentumnak is dolgozó 21 Kutatóközpont. Megnézték, melyik párt vállalta be a legtöbb billegő körzetet, ki nyerhet a legtöbbet egy fölcsuszamlásszerű ellenzéki győzelemmel, illetve ki járna a legrosszabbul, ha magas lenne a részvétel. A kutatás eredményeit kedd délután mutatták be a Három Hollóban.

Az előválasztás javára írják, hogy a pártok közötti konfliktusokat az általános kampányidőszakon kívül, még az általános választáshoz képest bő fél évvel korábban le lehet játszani. A fő hátrányát pedig inkább abban látják, hogy a folyamat rengeteg ellenzéki erőforrást és energiát emészt fel, aminek jelentős része ráadásul biztosan nyerhető, fővárosi körzetekben koncentrálódik. Emellett az ellenzéki pártok a Fidesznek is megteszik azt a szívességet, hogy hónapokig csak a saját közönségüknek kommunikálnak ahelyett, hogy a bizonytalanokat is érdeklő témákkal (infláció, Covid-helyzet, egészségügy, oktatás) szélesebb tömegeket próbálnának megszólítani.

Hol lehet nyerni?

A 21 Kutatóközpont elemzése szerint 106 egyéni választókörzetből

• 30 olyan van, ahol 2022-ben biztosnak látszik az ellenzéki győzelem a korábbi eredmények alapján.
• 35 olyan billegő körzetet tartanak számon, ahol szoros verseny várható a Fidesz és az ellenzék közös jelöltje között, alapvetően ezekben dől el a választás.
• Valamint a korábbi eredmények alapján 41 biztosan fideszes körzet lehet.

Hogy egy-egy körzet milyen kategóriába tartozik, nagyban függ attól, milyen a településszerkezete, ugyanis a Fidesz hagyományosan a kisvárosias, falusias közegben szokott tarolni. Nagyvárosban élőnek azokat sorolták, akik olyan településen élnek, ahol legalább 7500 választásra jogosult él. Ez alapján megvizsgálták, milyen a fideszes, a nyerhető és a billegő körzetek aránya a városiasabb vagy kevésbé városias körzetekben.

Ez alapján a Fidesz ott nagyon erős, ahol a választók kevesebb mint negyede él nagyobb településen (91 százalék). De még azokban a választókerületekben sincsenek nyerhető körzetek, ahol a lakosság 25-50 százaléka él nagyvárosban. Viszont 50 százalék felett már változik a helyzet, itt a billegő körzetek kerülnek többségbe a kormánypártiakhoz képest. A kifejezetten nagyvárosi választókerületekben pedig már alig vannak fideszes körzetek. Ritka kivételnek számít Bács-Kiskun megye 2. számú választókerülete, ahol a lakosság nagyrészt nagyvárosban (Kecskeméten és Tiszakécskén) él, mégis a fideszes jelölt nyert 2018-ban.

A Jobbik főleg kisvárosias, falusias jellegű körzeteket nyerhet a legnagyobb arányban az előválasztáson. Ezek nagy része kormánypárti vagy billegő. A DK a megyei jogú városokban, a Momentum pedig Budapesten és az agglomerációban lehet befutó, de mindkét pártnak a nehéz, a billegő és a könnyebb körzetekben is hasonló arányban nyerhetnek jelöltjei. Az MSZP-Párbeszéd és az LMP elsősorban már helyben lévő képviselőiben bízhat, főleg az ellenzéki körzetekben számíthat sikerekre.

Az elemzésből kiderült, hogy a magasabb pozícióban lévő politikusokat igyekeztek bebiztosítani azzal, hogy nyerhető körzetekben indítják őket. Azoknak a politikusoknak a fele (53 százalékuk), akiknek jelenleg vagy korábban parlamenti mandátumuk vagy pártelnökségi pozíciójuk van/volt, ellenzéki, jó eséllyel nyerhető körzetben tűntek fel. Míg a Jobbikban csak minden ötödik fontos pozíciót betöltő jelölt indul nyerhető körzetben, a DK a fontos embereinek 67 százalékát tudja ellenzéki körzetben indítani.

Ahhoz, hogy kormányváltásról lehessen beszélni, az ellenzéknek meg kellene nyernie a billegő körzetek nagy többségét. Ha valamelyik blokk (Jobbik, DK, Momentum, MSZP-LMP-Párbeszéd) képviselői gyengébben kampányolnak, akkor ugorhat a győzelem.

Senki se nyerje túl magát

A szeptember eleji állás alapján a 21 Kutatóközpont kiegyensúlyozott erőviszonyokra számít, vagyis a hat ellenzéki párt közül egyik sem tud egyharmadnál több körzetet szerezni.

Becslésük szerint a 106 választókörzet így oszlik majd meg a pártok között az előválasztás után:

• Jobbik: 34
• DK: 29
• Momentum: 20
• MSZP: 11
• Párbeszéd: 7
• LMP: 5

Hogy a parlamenti frakciók is ilyen arányosan oszlanak-e meg, az persze a listás helyek elosztásán múlik, ami még okozhat meglepetéseket, de ha ezeket a társadalmi támogatottságukkal arányosan osztják el a pártok, akkor az nem változtat radikálisan az arányokon. Talán csak a Párbeszéd lenne felülreprezentálva.

Karácsony Gergelynek sem kellene feltétlenül aggódnia, mert ha az őt támogató három pártot (MSZP, Párbeszéd, LMP) egy blokknak vesszük, akkor nagyjából négy hasonló nagyságú és erejű ellenzéki tömb lenne a parlamentben, így pedig mindegyik képes lenne blokkolni a másikat, és egyik sem nélkülözhető az esetleges kormánytöbbséghez.

De ha jövő tavasszal mégis földcsuszamlásszerű ellenzéki siker jönne, azzal a Jobbik nyerne a legtöbbet, mert nekik lehet a legtöbb jelöltjük a billegő és a kormánypárti választókerületekben. Utánuk a DK és a Momentum nyerne még legtöbbet.

Ha a négy blokkból csak az egyik képviselői gyengébben kampányolnak, már önmagában az is veszélyeztetheti a kormánytöbbség kialakítását, ami a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint akár néhány választókerületen is múlhat. A billegő körzetek nagy többségét az ellenzéknek meg kell nyernie, ha kormányváltást akar.

Gyurcsányéknak a visszalépések és a magas részvétel tennének be

A részvételen is nagyban múlik, melyik párt tud megerősödni a legjobban. Mivel a DK-nak van a legszervezettebb és legelkötelezettebb szavazótábora, nekik az alacsony, 2-300 ezres részvétel lenne a legjobb az előválasztáson, hiszen így mögöttük sorakozna fel a legnagyobb tábor. De ha félmillió körül alakulna az előválasztáson résztvevők száma, akkor a 21 Kutatóközpont szerint azzal már túl lehetne nyúlni a pártok törzsközönségén, ebből pedig Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje jönne ki rosszabbul, mivel a kevésbé elkötelezett ellenzékiek körében messze ő a legelutasítottabb jelölt.

A további visszalépések szintén a DK esélyein rontanának az előválasztáson, mert ha maradna a sokjelöltes felállás, akkor akár 30-35 szavazóval is tudnának nyerni. Ha viszont csak két releváns szereplő marad versenyben, akkor hiába lehet helyben az ő jelöltjük a legerősebb, könnyen kialakulhat a legelutasítottabb párttal szemben egy választói koalíció.

Az önkormányzatoktól kapkodták el a jelölteket

Az ellenzéki pártok káderhiányára utalnak azok a számok, amik szerint a jelöltek 40-50 százaléka önkormányzatokból kerül ki (kivéve az LMP-t). A 21 Kutatóközpont gyűjtése szerint a Jobbikos és MSZP-s jelöltek majdnem fele, a DK-s, párbeszédes és momentumos jelöltek nagyjából 40 százaléka ilyen. A legtöbbjük önkormányzati képviselő vagy alpolgármester, de viszonylag kevesen vannak köztük olyanok, akik hivatalban lévő polgármesterek lennének. A Jobbik és a Párbeszéd jelöltjeinek 13, illetve 17 százaléka polgármester.