„Szívfájdító, amikor az összes cigány gyerek azt mondja, hogy hátul és egyedül ülnek az iskolában”

2021 szeptember 21., kedd 4:04
4
  • Csörögön a cigányság drogproblémáin szeretett volna segíteni Kalina Yvette, de végül drogprevenciós céllal tanodát hoztak létre a településen 2011-ben.
  • A tanodások a szülőknek is próbáltak munkát szerezni, sajtműhellyel próbálkoztak, de közben a tanoda feje fölül a házat is elvették, egy cigány család fogadta be őket.
  • Mostanra már saját házuk van, ahol 42 gyerek kap játékos fejlesztést, de az iskolai oktatás keze alá is dolgoznak.

Nehezen találjuk meg a Mahájána Alapítvány Csörögi Tanodáját, amit a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Szabad-díjra jelölt, végül pedig a BOOKR Kids különdíját kapták meg. Részben azért, mert a Waze teljesen máshova teszi, mint ahol van, részben pedig azért, mert a helyiek vagy egyáltalán nem tudják, hogy merre van, vagy csak annyit tudnak, hogy „itt, valamelyik utcában”. Pedig a kétezer főt számláló, kis Pest megyei településen még iskola sincsen, és ez az egyetlen hely, ahova csoportjával járnak a helyi cigánygyerekek.

Hosszas keresgélés után azonban a cigánysoron, az utca végén, sűrű zöld növényzettel takarva megtaláljuk a tanodát, ahol Kalina Yvette, a tanoda létrehozója és Hárs Nóra, az egyik tanító vár ránk. A gyerekek még iskolában vannak. A kétemeletes ház nagy udvarán áll egy hatalmas trambulin, odabenn pedig színes játékok, plakátok, tárolók és egy csocsóasztal van, bár Kalina szerint ennél még színesebbek szoktak lenni a falak, csak nemrég jártak itt a székesfehérvári waldorfosok, akik tisztasági festést csináltak szociális munka keretein belül.

Benn most nem is igazán vannak asztalok, a jó időben a teraszon zajlik a tanulás és a különböző foglalkozások. Mi is itt ülünk le, várva, hogy a gyerekek iskolabusza valamikor délután 4 óra körül befusson.

Kerestek egy olyan települést, ahol etnikai konfliktus van

Kalandos a története annak, hogy Kalina Yvette hogyan került Csörögre, és miért pont itt kezdtek foglalkozni a cigánysággal 2011-ben.

„Csörögre mi a gyöngyöspatai konfliktus kapcsán kerültünk, amikor éles ellentét alakult ki a cigányok és nem cigányok között. Mi először ott, Gyöngyöspatán próbáltunk meg konfliktust kezelni, de ez nem sikerült, mert közben jobbikos lett a polgármester. De elhatároztuk, hogy keresünk egy olyan települést, ahol szintén vannak ilyen etnikai feszültségek, de még nem annyira krízisszerű a helyzet” - emlékszik vissza Kalina, aki egyébként 30 évvel ezelőtt alapította meg tanártársaival a Közgazdasági Politechnikumot, és egész pályája során szívesen foglalkozott hátrányos helyzetű, cigány gyerekekkel.

Kalina Yvette. Fotó: botost/444.hu

A szándék tehát megvolt, már csak egy település kellett, ez lett végül Csörög, amit az Autonómia Alapítvány ajánlott, ugyanis tudtak arról, hogy konfliktus van a helyi roma önkormányzat és a település önkormányzata között.

„Amikor ideérkeztünk, akkor először közösségépítéssel próbálkoztunk. Ehhez kerestünk egy olyan témát, ami mindenkit érdekelt, az itt élő cigányságot és a település vezetőjét is, ez pedig nem más volt, mint a drog. Ugyanis a mai napig nagyon erősen jelen van a drog a településen” - magyarázza a tanoda vezetője.

Csakhogy az emberek, akiket bevontak ebbe a közösségépítő programba, egy idő után elmaradtak, mert rájöttek, hogy nem a polgármesterrel és a rendőrmegbízottal akarják megoldani a szerhasználati problémáikat. Yvette úgy értékeli, hogy ez a projekt annyiban mégis hasznos volt, hogy egyrészt megismerték a helyi cigányokat, másrészt érzékenyítették a település vezetőjét és más köztisztviselőket.

„Végül a drogprevenciós ötletből fejlődött ki a tanoda ötlete. Mivel a drog mögött a kilátástalanság van, meg az, hogy nincs értelmes tevékenység, ezért arra gondoltunk, hogy ha a gyerekeknek van értelmes szabadidős tevékenysége, meg van egy közösség, amihez tartozhatnak, akkor kevésbé fognak a droghoz fordulni” - mondja Yvette.

A tanoda eleinte csak szombatonként működött a művelődési házban, és leginkább kézműves foglalkozást takart. A helyi cigány családokat pedig úgy sikerült bevonni, hogy az önkormányzat közmunkáért felelős alkalmazottjával kocsiba szálltak, a cigánysoron megálltak minden háznál, kihívták a családokat, és elmondták, hogy Yvette és társai miért vannak itt. Ennek a körútnak aztán akkora sikere lett, hogy az első foglalkozáson 60 gyerek jelent meg, a tanodások kicsit be is pánikoltak.

Kalina és csapata azonban nem csak a gyerekekkel akart foglalkozni, ugyanis miután elkezdtek tevékenykedni a településen, észrevették, hogy nincs munkalehetőség, és a gyerekek úgy mennek el iskolába reggel, hogy a szüleik még az ágyban fekszenek. Ezért létrehoztak egy sajtműhelyet, ahol a szülőkkel sajtot készítettek, amit aztán eladtak a Prezinek, akik a munkahelyi reggeliken ették a sajtokat.

Azonban sajnos ez a projekt is befuccsolt, mert nem tudták törvényesíteni a sajtműhelyet, ugyanis alapítványként nem lehettek kistermelők. Akkoriban, 2016-ban azonban nagyobb problémával is szembe kellett nézniük: új polgármestere lett a falunak, aki kirakta őket a művelődési házból.

„Én a mai napig nem tudom megérteni, hogy hogy lehet az, hogy én vagyok egy település polgármestere és nem örülök annak, hogy az ott élő hátrányos helyzetű gyerekekkel valaki foglalkozik” - mondja Kalina Yvette.

Tehát a tanoda alaptevékenysége is kérdésessé vált, de a cigány közösség addigra annyira megszerette őket, hogy az egyik család a saját házába fogadta be a tanodát. Később azonban a Badur Alapítvány vette meg a tanodának a házat, azt, ahol most is vagyunk.

Amikor arról kérdezzük Kalinát, hogy mi az oka annak, hogy nem tudtak útba igazítani minket a helyiek, hogy merre találjuk a tanodát, szomorúan megjegyezte, hogy ezen a téren van még mit fejlődni. A helyi, nem cigány lakosság a Facebook-csoportokban egyre többet hall a tanoda létezéséről, és van is, aki beállít egy zsák csokival adományként, de az alapító szerint egyelőre attól még messze vannak, hogy például integrált foglalkozásokat tartsanak. Annyiban azonban próbálnak integrálók lenni, hogy már többször ellátogattak hozzájuk a Waldorf vagy a Politechnikum diákjai, de az önkéntesek családtagjai is rendszeres résztvevői a programoknak.

Mindig aggódom, hogy nem jönnek

A tanodába most összesen 42 gyerek jár, akikkel egyénileg és csoportosan is foglalkozik a tanoda hat megbízott szerződéses pedagógusa vagy szociális munkása és rengeteg önkéntese.

Miközben beszélgetünk, Kalina Yvette időnként idegesen pillant az órára, hogy hol vannak már a gyerekek.

„Mindig azon aggódom, hogy nem jönnek” - jegyzi meg, bár ez ritkán fordul elő, inkább az a tendencia, hogy olyan is jön, akinek éppen akkor nincs kiírva foglalkozás.

Fotó: botost/444.hu

A foglalkozásokat évfolyam szerint órarendbe osztják, a képességeik szerint pedig csoportokba. Egyéni fejlesztést azoknak a gyerekeknek tudnak biztosítani, akik vagy nagyon le vannak maradva vagy pont, hogy nagyon jó tanulók, tehetségesek, és szükségük van mentorálásra.

„A gyerekeknek egyéni fejlesztési tervük van, az a cél, hogy a saját képességeiknek megfelelően fejlődjenek. De mindig dilemmában vagyunk, hogy mennyire foglalkozzunk az iskolai tananyaggal, és mennyire kompetenciafejlesztéssel. Az iskolai feladatokat és a korrepetálást nem lehet megkerülni, mert az a gyerekeknek is egy gyors visszajelzés, de a fő cél a kompetenciafejlesztés lenne” - magyarázza Hárs Nóra, aki főállásban egy zuglói általános iskolában tanít, de mindig szeretett volna hátrányos helyzetű gyerekekkel is foglalkozni, akiknek többet adhat.

Jobbra Hárs Nóra. Fotó: botost/444.hu

A gyerekek elsősorban tanulni jönnek ide, mégsem úgy élik meg, mintha ez egy iskola lenne, mivel rengeteget játszanak, de valójában ezek a játékok is olyanok, amik fejlesztik a képességeiket. Például most készülnek belefogni egy 13-14 hétig tartó projektbe, az INNOKIT-be, amely során a vállalkozói készségeket fejlesztik azzal, hogy a gyerekeknek ki kell találniuk egy terméket vagy egy szolgáltatást, amire vállalkozást kell építeniük.

Pénteken és vasárnap zárva van a tanoda, a szombat pedig rendhagyó a hét többi napjához képest.

„A szombati nap mindig egy nyitókörrel indul. Például múltkor azt kérdeztük, hogy ki hol ül az iskolában. Az egy nagyon elszomorító kör volt. Mert, amikor egy gyerek mondja azt, hogy hátul és egyedül, akkor az nem tűnik fel, de amikor körbe megyünk, és ezt mondják egy csomóan, akkor az nagyon szívfájdító tud lenni” - meséli Kalina.

A nyitókör után nagyjából 20 perces állomásokon vesznek részt a gyerekek: van matematikai-logikai, nyelvismereti, írás-olvasás, mozgás- és játékállomás.

Kalináék aggodalma ellenére nem sokkal 4 után befut az első gyerek, a második osztályos Klarissza, aki rögtön szomorúan elmeséli Yvette-nek és Nórának, hogy hármast kapott az olvasásra, és holnap fejből kell felmondania a szöveget. Nem sokkal később le is ülnek Nórával, és hangosan kántálni kezdik a szöveget, miközben Yvette benn szendvicset készít a kislánynak.

Nóra és Klarissza. Fotó: botost/444.hu

Időközben két másik önkéntes is megérkezik, és pár perc eltéréssel egyre több gyerek esik be, akik kérés nélkül veszik elő a házi feladatukat vagy mesélik el, hogy mi volt az iskolában. Olyan gyerek is jön, akinek órarend szerint most nincs foglalkozása, focizni szeretne, de nincs kivel, mivel a többi fiú még matekozik, ezért végül ő is csatlakozik a matekkörhöz, de feladatnak kivonást nem kér, csak összeadást.

A koronavírus alatt ez nem volt ilyen egyszerű, de a tanodások jól megugrották a feladatot, és több pozitív hozadéka is lett a járványnak.

„Tavaly március 15-én voltunk itt utoljára, és akkor azt mondtam a gyerekeknek, hogy két hétig nem találkozunk. De már másnap elkezdtünk gyűjteni pénzt és eszközöket, mert beugrott, hogy azonnal kell valamit csinálni. Nagy összefogás volt, laptopokat, tableteket vettünk és kaptunk, megtanítottuk a gyerekeknek és a szülőknek, hogy hogyan kell használni. Mire az iskolák eszméltek, addigra nálunk már minden gyereknek volt eszköze” - meséli Yvette.

Fotó: botost/444.hu

A tanodások kiépítettek egy mentorprogramot, minden gyerekkel egyénileg foglalkozott valaki, és a kompetenciafejlesztés helyett elsősorban az iskolai tananyagra koncentráltak. A szülőkkel is folyamatosan tartották a kapcsolatot telefonon vagy épp videóhíváson keresztül.

„A szülők ekkor hitték el, hogy tényleg tanulunk a gyerekekkel, mert korábban azt gondolták, hogy ó, itt csak játszunk, mivel a gyerekek mindig szívesen jöttek. Ebben az időszakban az önkéntesek figyelték nagyon a családokat, hogy mi történik, és ennek lett egy nagyon pozitív hozadéka, hogy bizonyos értelemben jobban beleláttunk, hogy mi van otthon, és ők is abba, hogy mi mit csinálunk” - mondja Kalina.

Azt, hogy a tanoda mennyire a csörögi cigányság életének része lett, talán az mutatja a legjobban, hogy épp ottjártunkkor volt az egyik tanodás kislány születésnapja, és bár a születésnapokat mindig szombaton szokták ünnepelni, most kivételt tettek, mert a kislány épp aznap tudta meg, hogy kiengedik az édesapját a börtönből, ezért a tanodások hazafele beugrottak egy dobostortával a családhoz.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt