Lábon kell elmenniük tesztre a covidgyanús betegeknek, akiknek PCR-t kér a háziorvosuk.
Volt olyan beteg, akinek a fia igazoltan fertőzött volt, és ő maga is produkált tüneteket, mégsem mentek házhoz hozzá a mentők.
Piros matrica már nincs, hatósági ellenőrzés a karantén ideje alatt elvileg van, de az interjúalanyainkhoz egyszer sem mentek ki.
Három budapesti érintett mesélte el a tapasztalatait. A nevüket kérésükre megváltoztattuk.
„Felhívott a mentőszolgálat, és mondták, hogy szombaton fáradjak be tesztelni. Én meg mondtam, hogy de hát covidos vagyok, amire az volt a válasz, hogy »De tud járni?«, és mondták, hogy ha igen, akkor menjek be a tesztállomásra.”
Ezt Anna mesélte nekünk. A nő azért mondta ilyen biztosan a diszpécsernek, hogy koronavírusos, mert fiáról korábban egy magánúton végzett PCR-teszttel már kiderült, hogy fertőzött, ő maga pedig már napok óta feküdt otthon a betegség tüneteivel.
Anna már mind a két oltását megkapta korábban. A fertőzés első tünete tüsszögés és a kellemetlen közérzet volt, de ezt még betudta az allergiaszezonnak. Aztán jött a náthás, influenzás érzés, hidegrázás és a fejfájás, majd az íz- és szaglásvesztés.
„A hátam fájt nagyon, a bal karomat pedig nem bírtam felemelni, olyan volt, mintha le lenne zsibbadva, több mint egy hétig. Iszonyú fáradt voltam, otthonról dolgoztam, de fél órát ültem a gép előtt, és már le kellett feküdnöm, mert mindenem fájt, és azt hittem, hogy elájulok.”
Közben a fiáról kiderült, hogy fertőzött, Anna pedig értesítette a háziorvost, aki felírt neki gyógyszereket, de a szavaiból úgy tűnt, hogy feleslegesnek gondolja Anna tesztelését, mert ha a fia igazoltan covidos, és nála is jelentkeztek a tünetek, akkor jó eséllyel ő is az. Arról már korábban írtunk, hogy a magyar járványkezelés valamiért kezdettől fogva ódzkodik a széleskörű teszteléstől, az oltási kampány kezdete óta pedig simán megúszhatja a tesztelést az, akinek van védettségije, hiába kontaktszemély.
Anna végül mégiscsak rávette vonakodó háziorvosát, hogy kérjen neki tesztet, pár nap múlva pedig telefonon keresték az Országos Mentőszolgálat munkatársai, ekkor zajlott le a fenti beszélgetés.
„Amikor mondtam, hogy nem vagyok olyan jól, megkérdezték, hogy be tud-e valaki vinni, majd kapcsoltak, és mondták, hogy »Ja nem, nem, jobb, ha nem visz be senki«.”
Anna végül gyalog, egy háromnegyed órás sétával ment be a tesztállomásra, kis utcákon keresztül, hogy minél kevesebb emberrel találkozzon közben.
Ádámnál július végén jelentkeztek az első tünetek, tüsszögés és torokkaparás. Először azt hitte, hogy a klímától fázott meg, de aztán egyik este erős fejfájása lett, levertség lett úrrá rajta, izomrángása és hőemelkedése volt, ezért másnap felhívta a háziorvosát. Az orvos megállapította, hogy Ádámnak valamilyen vírusfertőzése van.
„Megkérdeztem, hogy célszerű lenne-e most tesztet végeztetni, amire azt mondta, hogy »Végül is elküldhetem PCR-tesztre«.”
Ádámnak személyesen kellett elmennie a háziorvoshoz a beutalóért, másnap pedig szintén személyesen ment el a szakrendelőbe, ahol a tesztelés zajlott. Olyan lehetőséget nem ajánlottak fel neki, hogy a mentősök menjenek hozzá a teszttel.
„Nyilván betartva az óvintézkedéseket, célirányosan mentem, és végig maszkban voltam. Ennek ellenére azért volt bennem félelem, mivel egy szűk, kicsi rendelő előterében történt a mintavétel, szóval a másfél méteres távolság nehezen volt betartható.”
Másnap fent volt az EESZT-ben az eredmény: pozitív.
Kata két héten belül kétszer járt a háziorvosi rendelőben megfázásos tünetekkel. Izomfájdalom, gyengeség, hőemelkedés, váltakozóan száraz és hurutos köhögés. Próbálta telefonon keresni a háziorvosát, de miután sokadjára sem járt sikerrel, személyesen ment be a rendelőbe.
„A honlapra az volt kiírva, hogy mivel a tisztifőorvos szerint a járvány harmadik hulláma véget ért, ezért a személyes betegellátásnak nincs akadálya, be lehet menni. A rendelőben aztán több helyen is ki volt írva, hogy náthás, megfázásos tünetekkel ne menjünk be, és telefonon érdeklődjünk, de ez nekem napokig nem sikerült, úgyhogy maradtam.”
Kata háziorvosa épp szabadságon volt, ezért a helyettesítő orvos látta el. A nő tüneteit szóban sorolta el, az orvos ezek alapján felírt neki egy antibiotikumot. A koronavírus és a tesztelés fel sem merült. Kata tünetei a következő hétre elmúltak, vissza is ment dolgozni, de a hét végére ismét torokfájás és levertség jelentkezett. A háziorvost ekkor sem tudta telefonon elérni, úgyhogy bement a rendelésre.
„Ekkorra már visszajött a saját háziorvosom. Az asszisztens még a váróban kikérdezett, mik a tünetek, van-e oltásom. Utóbbi kérdést az előző orvos fel sem tette. A rendelőben az orvostól másfél méterre lerakott székre ültettek, ő is kikérdezett, mondta, hogy felír egy antibiotikumot, és kér nekem egy tesztet, addig pedig maradjak otthon.”
Katát másnap kereste telefonon az Országos Mentőszolgálat diszpécsere. Megkérdezte tőle, hogy szeretné-e, ha kimennének hozzá a mentők tesztelni, vagy el tud menni valamelyik tesztállomásra. A nő bizonytalan válaszára a diszpécser azt mondta, hogy ha nem súlyosak a tünetek, akkor másnapra tud időpontot adni az egyik helyszínre. Kata FFP2-es maszkban, nyitott ablak mellett ülve villamosozott el a PCR-tesztjéért.
Katát és Annát ugyanazon a helyszínen, az Országos Mentőszolgálat egyik tesztelőállomásán tesztelték. Itt először gyorstesztet csináltak, aminek az eredményét helyben meg kellett várni, és ha az negatív, akkor jött a PCR. A gyorstesztje mindkét nőnek negatív lett, és mint másnap az EESZT-ből kiderült, Katának a PCR-je is. Annáé viszont pozitív.
Annát és Ádámot a pozitív PCR-eredmény után a Nemzeti Népegészségügyi Központ munkatársa kereste telefonon. Piros matrica már nem jár a karanténhoz, a rendelkezésről emailen kaptak határozatot. Ádám megkérdezte, hogy a vele egy háztartásban élő édesanyjára is vonatkozik-e a tíznapos járványügyi elkülönítés, amire az volt a válasz, hogy nem, mivel be van oltva, és nincsenek tünetei. Azt mondták, hogy azért célszerű maszkot hordania. A férfi tüneteinek megjelenése után néhány nappal aztán az édesanyja is beteg lett. Ugyanazt a kört futotta be, mint a fia: háziorvos, személyes megjelenés a szakrendelőben, teszt, a pozitív eredmény után karantén.
A karantént elrendelő határozat szerint a fertőzöttek dönthettek úgy, hogy önként letöltik a kormány karanténszoftverét - ez az az alkalmazás, amit tavaly ősszel kötelezően le kellett tölteniük a külföldről hazaérkezőknek -, vagy tudomásul veszik, hogy a rendőrség „fokozott ellenőrzéssel” fogja figyelni, hogy otthon tartózkodnak-e.
A szoftvert sem Ádám, sem Anna nem töltötte le, és azt mondják, hogy a hatóságok egyszer sem ellenőrizték, hogy betartják-e a karanténszabályokat.
A 444 megkeresésére az ORFK azt mondta, hogy a karanténba helyezett személyek rendőri ellenőrzésekor „a korábbi ellenőrzések tapasztalatai, valamint az ellenőrzöttel kapcsolatban rendelkezésre álló információk alapján” kockázatelemzést végeznek, és ez alapján döntik el, hogy „mely személyek esetében szükséges naponta több alkalommal az ellenőrzés végrehajtása és mely esetekben elegendő az alkalomszerűen (akár 2-3 naponta) történő ellenőrzés”. Az ORFK tájékoztatása szerint augusztus 9. és szeptember 9. között a hatósági házi karanténra vonatkozó szabályok megsértése miatt a rendőrség 5 esetben rendelt el közigazgatási eljárást.
A tíznapos elzárást az ellenőrzések hiányának ellenére minden megkérdezett betartotta, az étel- és gyógyszervásárlást ismerősök segítségével és érintésmentes házhoz szállítással oldották meg. A karantén lejártával nem kellett újabb tesztet csináltatni, Ádámék háziorvosa azt tanácsolta, hogy 3-4 napig maradjanak otthon megfigyelésre, ezt meg is tették.
Interjúalanyaink számára az volt a furcsa, hogy úgy érezték, nekik kell rávenniük az orvosukat, hogy tesztre küldje őket, az pedig csak a saját lelkiismeretükön múlik, hogy megteszik-e a szükséges óvintézkedéseket amikor tesztelni mennek, vagy sem. Anna fiának a pozitív teszteredménye ráadásul valahol elveszett a rendszerben: bár magánúton csináltatott PCR-t, ilyenkor a klinika köteles értesíteni a népegészségügyi hatóságot, ha fertőzöttet találnak. A fiú eredménye fel is került az EESZT-be, viszont keresni azóta sem kereste senki, hogy karanténba kéne vonulnia.
A tesztelési protokollal kapcsolatos kérdéseinket elküldtük az Országos Mentőszolgálatnak és a Nemzeti Népegészségügyi Központnak, cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. Amennyiben később válaszolnak, frissítjük a cikket.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.