Az Elkúrtuk című mozifilm (fenébe az x-szel, az eleje főcímben amúgy is * van) körüli felhajtásról mindenki olvasott már, nem csinálták rosszul a píárt a megafilmesek, azt kiemelni például kifejezetten jó ötlet volt, hogy na vajon ki játssza Gyurcsány Ferencet. Törtem is a fejemet, hogy korrekt vagyok-e, ha elszpojlerezem, de végül arra jutottam, hogy muszáj. Ez ugyanis az alkotók – magyar forgatókönyvíró, spanyol operatőr, brit rendező – egyik kimondottan ügyes húzása: Gyurcsány Ferencet nem játssza senki. Csak maga Gyurcsány Ferenc, archív felvételeken. Hogy miért volt ez ügyes húzás? Abban a pillanatban, ahogy megjelent volna az elkúrós miniszterelnök szerepében Hugh Grant, John Malkovich, Latabár Kálmán, Stan és Pan vagy akárki, már csak paródiaként lett volna nézhető a mű. Az első súlyos buktatót ilyenformán elkerülték.

Gondolom, azt sem muszáj mélyebben ecsetelni, hogy mi a sztori: őszödi beszéd, nyilvánosságra kerülés, zavargások, rendőri túlkapások, harc a hatalomban maradásért. Ha már politikai krimit készítünk egy szép sűrű alapanyagból a 15. évfordulóra, közel kell hozni a publikumhoz valahogy a dolgot, átélhetővé kell tenni az eseményeket, ehhez pedig legalább egy hősies kisemberre is szükség van, sőt az sem gond, ha több van belőlük. A klasszikus politikai krimik kisemberhősei alacsony rendfokozatú zsaruk vagy újságírók szoktak lenni, az Elkúrtuk is ilyeneket választ, plusz egy karrierre vágyó fiatal leányt a hatalommal kollaboráló közvélemény-kutató intézetből. Melynek vezetőjét Endrének hívják, és bár olykor kételyek emésztik őt, nem átallja manipulálni a mit sem sejtő magyar embereket. Az igazán nagy manipulátor azonban nem ő – és ezzel elérkeztünk a film sajátos történelemszemléletéhez.