A medvehagymás út lebetonozása ellen küzdenek, de a történet valójában arról szól, hogy milyen faluban fognak élni 10 év múlva

2021 október 29., péntek 8:27
4
  • A strand partjánál tervezett betonozás ellen tiltakozva kezdtek el szerveződni a helyiek Szálkán, de hamar kiderült, hogy jóval nagyobb beruházások is várhatnak az apró falura, és hamarosan lebetonozhatják a kedvelt kirándulóhelyhez, a medvehagymás réthez vezető erdei utat is.
  • A civilek ésszerűbb növekedést és több beleszólást szeretnének a falu fejlesztésébe, a települést 18 éve vezető és a strandot tulajdonló polgármester szerint viszont az összes fejlesztési tervről régóta tudhatott mindenki és nincs ok az aggodalomra.
  • Riport a Tolna megyei Szálkából, ahol a helyiek attól félnek, hogy hirtelen beáramló források végleg átalakíthatják azt a falut, amit megismertek.

Szálka festői, 5-600 fős falu Szekszárdhoz közel, a Tolnai-dombságban, egy erdőkkel övezett gyönyörű tóval. Pár évvel ezelőtt jártam itt először, és rögtön az egyik kedvenc magyar falvam lett, vissza is tértem már azóta. Emiatt aztán idén tavasszal meglepve olvastam az online petíciót, ami a szálkai strand partjának lebetonozása ellen szerveződött.

A szálkai tónál nyugodtabb és természetközelibb tavat ugyanis nehéz elképzelni, és egyszerűen érthetetlennek tűnt, hogy mi szükség lehet ott betonozásra. Már akkor megkerestem a tiltakozást elindító, frissen alakult Szálkai Civil Összefogás nevű szerveződést, hogy szívesen írnék a történtekről, de hosszú időn át nem akartak a sajtó elé állni. Mint a kezdeményezés szóvivője, Nemes Richárd elmondta, hónapokon át arra törekedtek, hogy az ügyet helyben rendezzék.

A szálkai domboldalak jelenleg Fotó: Halász Júlia

A tiltakozás végül részben sikeresnek bizonyult, a civilek mégsem elégedettek: az elmúlt hónapokban a tópart betonozásán túl több olyan tervezett beruházásra is fény derült, ami szerintük alapjaiban változtathatná meg a falu képét, és végleg odalehet az a Szálka, amit ismernek. És eljött az a pont is, amikor arra jutottak, hogy helyi tiltakozással és petíciókkal nem fogják más belátásra, vagy legalábbis egyeztetésre bírni a polgármestert, ezért készek újságíróknak is beszélni a kialakult helyzetről.

A helyszínen járva aztán kiderült, hogy Szálka egyedi, sajátos sztorija mögött olyan rendszerszintű okok is felbukkannak, melyek egy rakás további magyar település életét is alakíthatják: az uniós pályázatok és források hatása, a beköltöző, tudatosabb lakók és a régi viszonyokban szocializálódott helyi vezetés konfliktusa, vagy a minden áron fejleszteni és növekedni akarók, illetve a meglévő értékeket védeni kívánok érdekütközése.

Elhordták a domboldalt

Nemes Richárd tíz éve költözött családjával Szálkára, előtte a közeli Szekszárdon, azelőtt pedig Budapesten éltek. Egyik alapítója a Szálkai Civil Összefogás nevű szerveződésnek, ami a petíciót is indította, és ami az elmúlt hónapokban több alkalommal is igyekezett ötletekkel, véleményekkel befolyásolni az önkormányzat terveit, egyelőre nem sok sikerrel. Mint meséli, ahhoz, hogy a helyiek szervezkedni kezdjenek és aláírásgyűjtésbe fogjanak a strandra szánt betonozás miatt, az is kellett, hogy 2019-ben egyszer már tehetetlenül végignézzenek egy komolyabb területrendezést.

Nemes Richárd Fotó: Halász Júlia

Szálka központjából indul el a domb teteje felé a Napfény utca, ahova az elmúlt évtizedben a legkülönfélébb stílusú és méretű házak és villák épültek, az utca mára pedig gyakorlatilag betelt. Az utca végén, ahonnan korábban egy földút vezetett végig a dombgerincen, melynek egyik oldalán egy Natura 2000-es erdő fekszik, az elmúlt hónapokban új betonút épült, és minden jel szerint hamarosan megindulhat majd az új ingatlanok építése az út másik, nem erdővel borított oldalán. Bár a terület besorolása hivatalosan nem változott meg, Nemes elmondása szerint a Natura 2000-es tábla az erdő széléről pár hónapja egyszerűen eltűnt.

Ez a beruházás alapvetően alakíthatja majd át Szálka képét, hiszen a falu egy völgyben fekszik, melyet eddig fákkal borított dombok vettek körbe, de az egyik dombra most pazar panorámájú ingatlanok kerülhetnek.

A falukép átalakulása már e építkezések előtt elkezdődött: 2019 nyarán az egyik dombtetői ingatlan tulajdonosa komoly földmunkákba kezdett, rézsűsen kivájta a domboldalt és elhordott egy csomó földet. Mint utólag kiderült, engedély nélkül, amiért aztán a bejelentés után az illetékes hatóság meg is bírságolta. De a bírság persze már nem változtatott azon, hogy odalett a korábbi, növényekkel borított domboldal. Mint Nemes meséli, Szálka völgybeli része a mai napig magán viseli egy sváb falu sok jellegzetességét, és ennek részét képezték a dombra felfuttatott kertek: a helyiek régen ugyanis inkább a völgybe építkeztek, és a domboldalra telepítették gyümölcsöseiket, szőlőjüket. Ebből vájt ki egy komolyabb darabot a telektulajdonos 2019-ben, és aztán az ő telkéhez is vezető 700 méteres utat épített az önkormányzat uniós forrásokból, amelyet hamarosan át is adnak majd.

Balra a kivájt domboldal, jobbra látszódik, hogy milyen volt régen Fotó: Halász Júlia

„Ez kész van, ezzel már nem tudunk mit csinálni, sosem lesz már olyan, mint volt” – mondja erről Nemes, aki leginkább azt kifogásolja, hogy a helyieknek fogalmuk sem lehet arról, mit tervez a tulajdonos a telekre, és az önkormányzathoz is hiába fordultak, nem kaptak tájékoztatást. Másfél év elteltével még mindig nem tudják, hogy egyetlen villa, esetleg szálloda vagy lakópark épülne majd oda. „Ha ennek a területnek a tulajdonosa megkereste volna az érintett lakosokat, bedob egy tájékoztatást a postaládákba, megmutatja a látványterveket, és szól előre a földmunkáról, szerintem már rég túl is lennénk az egészen” – mondja erről.

Önmagában abban persze semmi meglepő nincs, hogy a helyiek, akik megszokták, hogy hogy néz ki a falu, nem feltétlen szeretnék, ha tovább nőne a település.

„Valahol logikus ez, azért költözöl ide, amit látsz. Nyugi van, csend van, ez a falu még mindig nagyon jó, a turisták is ezért jönnek ide” - mondja Nemes, aki hangsúlyozta, hogy a civil közösségük alapvetően nem fejlesztésellenes, és tudják, hogy nem az a realitás, hogy semmi ne változzon meg a faluban: „A közös véleményünk, hogy ésszerűen bővüljön a falu. De ennek a módja nem az, hogy a falu közepébe zsúfolunk be félmilliárdért egy új utcát, ahol lesz majd 24 telek, 24 új ház, várhatóan negyvennyolc autó és száz ember, jelentős közlekedéssel.”

Épp ezért inkább azt szeretnék, hogy Szálka közigazgatási határain belül, de térben kifele, mondjuk Szekszárd felé bővüljön a falu, mert akkor a város felől érkező, megnövekedett autóforgalomnak csak addig kéne elhajtania.

A dombgerincen futó 700 méteres út száz százalékos uniós forrásból épült meg, és ezt a pénzt a település elvben vízelvezetésre nyerte egy pályázaton. Igaz, hogy Szálka 2014-ben elfogadott, tíz évre szóló rendezési tervében közútként szerepelt. Ezt hangsúlyozta Pálfi János polgármester is, amikor irodájában fogadott minket. A települést 2002 óta vezető Pálfi elmondása szerint a megépített út kettős szerepet tölt be: útbeli funkciója mellett összegyűjti a csapadékot, és segít eljuttatni a tóba.

„Vízelvezetőként sikerült erre pályázaton forrást találni, de természetesen útként is szerepel. Földút volt, ami sáros, nyáron meg poros, mindenféle hátrányokkal járt. Ha voltak fenn, akkor látják, hogy ez a környezetet annyira nem rombolja, szilárd útburkolat készült, ami a vízelvezetést is megoldja” - mondja a polgármester az útról.

Az új, 700 méteres út/vízelvezető a dombgerincen Fotó: Halász Júlia

Nemes azonban azt is vitatja, hogy nemhogy betonútra, de egyáltalán, ennyire masszív vízelvezető rendszerre szüksége volt-e a településnek: mint meséli, az általuk megkérdezett szakértők sem értették, minek ide vízelvezetés, hiszen ez egy gerincút, mindkét irányba lejt körülötte a domb, ezért ez maximum azt a vizet tudja összegyűjteni, ami ráesik. Úgy látják, hogy ennek a beruházásnak az egyetlen szerepe, hogy közútként funkcionáljon a dombtetőn lévő új telkekhez és már említett ingatlanfejlesztéshez

Ugyanakkor hasonlóan az elhordott domboldalhoz, ez az út is megépült már, így tudják, hogy ezzel nem nagyon tudnak mit kezdeni. Ezért jelenleg azt próbálják meg elérni, hogy legalább az útból eltervezett leágazást ne építsék meg, ami Szekszárd fele, végig a Natura 2000-es erdő mellett, egy jelenlegi földút helyén, a település kedvenc medvehagyma-lelőhelye mellett haladna el. Nemes szerint beszédes, hogy a gerincre az új utat már úgy építették meg, hogy került rá egy lefelé lejtő betonkanyar, ami épp a medvehagymás út felé lejt, azaz ezentúl a gerincen összegyűjtött csapadékot rá fogja terelni erre az erdei útra, és szerintük ezzel is lehet majd megindokolni, hogy miért van szükség oda is vízelvezetőre/útra.

Az útról nyíló betonlejtő Fotó: Halász Júlia
A megépült betonútról lefelé, a medvehagymás rét felé vezető erdei utat idén nyáron kiszélesítették, vélhetően a betonozás előszobájaként. Fotó: Halász Júlia
És a lenti szakasz, ahol még nem történt meg a szélesítés Fotó: Halász Júlia

Erről az útról nyílik a helyiek egyik kedvenc kirándulóhelye, egy kisebb rét, ami hónapokon át tele van medvehagymával. Mint Nemes meséli, a környéken ugyan máshol is nő medvehagyma, de ez a legnagyobb egybefüggő terület, amely gyalog a legkönnyebben megközelíthető, ezért a helyiek mellett kiránduló turisták is szoktak idejárni szüretelni. Ha közvetlenül mellette épülne meg az autóút, akkor ennek szerintük alighanem vége lenne. Ezért is írtak júliusban nyílt levelet a polgármesternek az útépítés leállítását és alternatív megoldás kidolgozását kérve. Ehhez elmondása szerint 150 helyi ingatlantulajdonos csatlakozott.

Nemes szerint ráadásul a vízgazdálkodás terén ma már bőven meghaladott az a pár évtizede még magától értetődőnek számító szemlélet, hogy az ideális az, ha mindenhonnan a lehető leggyorsabban, betonon elvezetik a vizet egy csatornába, és elkezdtek felértékelődni a különféle vízmegtartó megoldások. (Véletlen egybeesés, hogy itthon is fut egy mintaprogram a WWF és a Belügyminisztérium szervezésében, melyben ezeket a zöld megoldásokat mutatják be, és amiről hamarosan részletesen is írunk majd a 444-en.)

„Szárad ki a domboldal, és ma már ismertek azok a faék egyszerűségű módszerek, melyekkel meg lehetne fenn is tartani a vizet. Nálunk a kertben idén nyáron kiszáradt egy diófa, és a kútjainkban is látjuk, hogy kevesebb a víz. Az idei aszályos év volt persze, de ez a tendencia” – mondja Nemes, aki szerint ezeknek a módszereknek a terjedésében érdekeltek lehetnének a környező dombokon sok hektáron termelő mezőgazdasági nagyvállalkozók is, akiknek egyre több problémát okoznak az aszályos időszakok.

Út lesz, de ha kell, akkor lezárják

„Benne van a nevében, hogy út? Ha út, akkor milyen medvehagyma, már bocsánat?” – vág vissza kérdésünkre Pálfi János polgármester, amikor arról kérdeztük, hogy a helyiek által csak medvehagymás útként emlegetett erdei utat miért tervezik lebetonozni. Ez persze lehetett csak amolyan tréfásnak szánt kekeckedés a polgármester részéről, aki rögtön azután arról beszélt, hogy a település már a sokadik vízrendezési pályázatát nyerte meg, és ahhoz, hogy a fenn összegyűlő víz ne a Napfény utcán menjen végig le, szükség van az önkormányzati földút átalakítására.

„Volt ilyen pályázat, hogy csinálunk egy vízelvezetőt, de ez egyben szolgálhat útként is” – mondta el Pálfi az út másik, már megépült szakasza esetében már előkerült érvet. A polgármester szerint az útra alapvetően azért van szükség, hogy azoknak, akik falu végéből a temetőbe szeretnének eljutni, többé nem kéne megkerülniük az egész falut ehhez. Ugyanakkor a civilek attól tartanak, hogy az erdei út jóval nagyobb autóforgalmat generálna. Nemcsak az esetleg újonnan épülő házak tulajdonosai miatt, hanem mert ezzel létrejönne egy szép erdei autóút, ami elvezet a turisták által kedvelt grábóci ortodox kolostorhoz.

Pálfi János polgármester Fotó: Halász Júlia

Amikor erre az aggodalomra rákérdeztünk, a polgármester váratlan válasszal állt elő. Mint mondta, hogy ha az lesz a lakosság igénye, hogy itt ne közlekedjen autó, akkor az út megépítése után lesorompózzák majd, kirakják a behajtani tilos táblát, és az út csak vízelvezetőként fog funkcionálni. De, tette hozzá, 18 éve polgármester, és pontosan tudja, hogy a következő aláírásgyűjtés akkor majd azért lesz, hogy nyissák meg az utat. Ami szerinte azért is fontos lenne, mert a Napfény utca lefelé egy nagyon veszélyes kanyarban fut bele a falu főútjába, és szerinte az elterelő utak megépítésével lehetne ezt a helyzetet megoldani.

„De ha az a kívánalom, hogy ne legyen út, akkor lezárjuk, mert vízelvezetőről van szó, de elvileg szolgálhatna útként is” – mondta el Pálfi János.

Azt a polgármester is hangsúlyozta, hogy hatalmas az igény a falubeli ingatlanok iránt, az önkormányzatban folyamatosan csörög a telefon, hogy emberek szeretnének házakat vagy telkeket venni, és ha valami eladóvá válik, pillanatok alatt horribilis áron kel el. A dombtetőn, a frissen épített út mellett jelenleg is folynak a telekkialakítások, és ott a magántulajdonosok mellett az önkormányzatnak is lesz 4-5 telke, amit értékesíteni akarnak majd.

Ötletbörzeszerűség

A medvehagymás rét mellett elhaladó út/vízelvezető egy másik, szintén csak tervezés alatt álló útba futna majd bele, ami mellé szintén új lakóépületek kerülhetnek majd. Erre az útra, illetve a hozzátartozó közművek kiépítésére 550 millió forintot tervezne elkölteni az önkormányzat, amelyről Nemes elmondása szerint gyakorlatilag véletlenül értesültek, amikor ráakadtak a Tolna megyei fejlesztési terv szálkai vonatkozású részleteire.

Ebben a tervben szedte össze az önkormányzat, hogy a következő uniós ciklusban milyen beruházásokat szeretnének megvalósítani a településen. Szálkai léptékekhez képest gigantikus, 2 milliárd forintos keretösszegű fejlesztési tervekről van szó, miközben a falu éves költségvetése a polgármester elmondása szerint 33 millió forint.

Nemes Richárd leginkább azt kifogásolta, hogy idén június közepén tartottak egy civil fórumot, ahol a település- és turizmusfejlesztés volt a téma, amelyen részt vett a polgármester, sőt, vele együtt a megyei fejlesztési tervekért felelős szekszárdi osztályvezető is. A polgármester és az osztályvezető egy szóval sem említették, hogy készült közben egy hét évre szóló fejlesztési terv, amelynek éppen a következő napon indul a társadalmi egyeztetése. Nemes elmondása szerint a polgármester annyit közölt velük, hogy ősszel jönnek majd a pályázatok, és ha valakinek van ötlete, keresse őt bátran.

Ezen felbuzdulva a helyi civilek elkezdtek ötleteket összegyűjteni, és mint Nemes meséli, készültek éppen egy felmérést is indítani ezzel kapcsolatban a faluban, amikor teljesen véletlenül megtudták, hogy létezik amúgy a fent említett fejlesztési terv is, benne többek között a tavon átívelő híddal meg egy 550 millió forintos új utca tervével. Mivel a terv kész helyzet elé állította őket, az általuk felmerült fejlesztési ötletek mellé a tervből megismert elképzeléseket is bevették a felmérésbe, amit végül 90 helyi lakos töltött ki.

A kutatás eredményét elküldték az önkormányzatnak, de Nemes elmondása a polgármester másfél hónapja nem reagált a felmérés eredményeire. Nekünk arról beszélt, hogy a civilek által küldött ötletek 90 százaléka már eleve be volt építve a fejlesztési tervükbe, és beleírtak olyan kisebb ötleteket is, melyeknek nem a megyei fejlesztési tervben van a helye. Nemes szerint viszont nem az az igazán lényeges, hogy mik azok az ötleteik, amik benne vannak a megyei tervben is, hanem hogy mik azok a megyei tervben benne lévő ötletek, aminek a megvalósítását nem támogatnák.

A polgármester a megyei fejlesztési tervet eleve egy „ötletbörzeszerűségnek” nevezte, amibe beleírtak mindent, amire esetleg vonatkozhat majd uniós pályázat. „Igyekszik az ember minél több dolgot beletenni, mert ha lesz rá pályázat pontozásos rendszerrel, akkor valószínűleg plusz pontot adnak rá, ha benne van a megyei közgyűlési tervben is. De ez semmiféle kötelezettséggel nem jár” – mondta erről a polgármester, aki hangsúlyozta, hogy ha kiírják a pályázatot, akkor a képviselő-testületnek döntenie kell majd arról, hogy induljanak-e rajta egyáltalán.

Azzal pedig egyáltalán nem értett egyet, hogy a helyiek ne tudhattak volna a fejlesztési tervekről: mint meséli, tavaly novemberben levelet írt minden helyi lakosnak arról, hogy milyen fejlesztéseket tervez az önkormányzat, és akkor senki nem reklamált, csak idén márciusban kezdtek el tiltakozni nála, de akkor már egy megnyert pályázatot kritizáltak.

„Ez ellen sok mindent már nem lehet tenni. Ha egyszer visszaadunk egy nyertes pályázati forrást, akkor soha többé nem fogunk nyerni semmit, ezt tudja mindenki”– mondja Pálfi, aki a beszélgetésünk során többször is hangsúlyozta, hogy egyrészt a minden információ elérhető a szálkai önkormányzat honlapján, másrészt ezek a tervek benne vannak a 2014-től hatályos rendezési tervben is, a rendezési terv elfogadása előtt pedig muszáj volt közmeghallgatást tartani róla, mindenki véleményezhette a tervet.

Vagy túl korán vagy túl későn szólnak

„Ha a szalka.hu valamelyik menüpontjára fel voltak töltve a rendezési tervek, és erre mondja a polgármester, hogy volt társadalmi egyeztetés, akkor mi erre azt mondjuk, hogy nem sikerült túl jól, mert nem tudtunk róla” – mondja Nemes, aki szerint már a közvetlen közelükben is látni jó példákat: Bonyhádon például online kérdőív segítségével gyűjtötték össze a helyiek véleményét és ötleteit, majd a polgármester civilek és szakemberek bevonásával műhelymunkába kezdett, és így készítik most közösen a város fejlesztési stratégiáját. „Ha egy vidéki kisvárosnak sikerült, akkor egy 500 fős falunak gyerekjáték kéne legyen” – teszi hozzá Nemes.

Szerinte egy olyan rendszer alakult ki, melyben gyakorlatilag lehetetlen a helyieknek érdemben hozzászólni a fejlesztési tervekhez: „Mindig két dolgot szoktak mondani. Vagy azt, hogy ez csak egy terv, valamit be kellett írni. Vagy azt, ami a strand esetén is elhangzott, hogy kevés volt az idő, már nem tudnak hozzányúlni, gyorsan be kellett adni a pályázatot, vagy már megadták rá a forrást és ezért meg kell csinálni. Soha nem tudsz jó ütemben érkezni, hogy elmondhasd a véleményed.”

A megyei fejlesztési tervekből kiderül, hogy az 550 milliós új utca mellett a tó mellett készül komolyabb beruházásokra az önkormányzat: több száz millióból fejlesztenék a strandot és kempinget, épülhetne egy vízicsúszda, illetve egy híd is, valamint közvilágítással ellátott bicikliutat terveznek a tó körül.

E források igénylője ugyan az önkormányzat, de közvetve a polgármester érdekeltségei is jól járhatnak velük: a strandot és a kempinget ugyanis Pálfi János cége tulajdonolja. A polgármester hangsúlyozza, hogy ezeket még a 2002-es megválasztása előtt szerezte meg: mint meséli, a kilencvenes évek elején döntött arról a korábbi faluvezetés, hogy strandot szeretnének nyitni, de az önkormányzatnak nem volt ehhez saját forrása, ezért kérdezték meg őt, hogy nincs-e kedve belevágni. A polgármester szerint az utóbbi időben többen is jelezték, hogy a kemping kezd lepukkanni, és a látogatók szeretnék, ha több minden lenne ott elérhető, ezért döntöttek úgy, hogy berakják a strandot a fejleszteni tervezett területek közé.

Nemes hangsúlyozta, hogy számukra nem az a gond, hogy a polgármesternek érdekeltségei vannak a faluban, és részükről teljesen rendben van, hogy ő sikeres vállalkozó. Mint fogalmazott, számukra az az aspektus a problémás, hogy vállalkozói érdekköre ütközik a falu valós érdekeivel, és ez összeférhetetlenséget szül. Erre példa szerinte a strandmenti partszakasz fejlesztése is, ami miatt végül a Szálkai Civil Összefogás is létrejött.

A szálkai viszonyokra jellemző, hogy a partmenti betonozás történetét is egész másképp látják a civilek, illetve a polgármester. Nemes Richárd elmondása szerint eleve nem értik, hogy mi szükség van a strand partvédelmére, hiszen a szálkai tó egy völgyzáró gátas tó, se apály, se dagály nem fordul itt elő, nem érkezik bele jelentős folyóvíz sem, és a strandot végig nádas szegélyezi, ezért az általuk megkérdezett szakértők szerint nonszensz földbemosódásról és erózióról beszélni. A hivatalos pályázati kiírás szerint ráadásul másra is lehetett volna pályázni, például a strandhoz vezető biztonságos gyalog- és bicikliútra, ami a helyieknek, a turistáknak, és a strand tulajdonosának is kedvezett volna.

Amikor ezeket a kételyeiket felvetették, azt a választ kapták, hogy a település már megnyerte rá a pályázatot, ráadásul több mint egy évtizede fiókban lévő tervekről van szó, amire most végre lett pénz. De Nemes szerint éppen az, hogy ez egy ennyire régóta porosodó terv, egyben azt is jelzi, hogy jó eséllyel egy mára meghaladott koncepciót takar. A civilek végül ügyfélként bejelentkeztek a vízügyi hatósághoz, és onnan tudták meg, hogy a betonalapú megoldás helyett az általuk kompromisszumként szorgalmazott facölöpös megoldás fog megvalósulni a strandnál.

Ugyanezt a történetet Pálfi polgármester úgy mesélte el, hogy a tóban korábban volt már cölöpös partvédelem, amire az erős déli szél miatt volt szükség, de az mára tönkrement, ezért valami természetközeli, de tartósabb megoldáson gondolkodott. Ekkor jutott eszébe, hogy terméskövet használjanak, és csak a lépcsőknél betonoztak volna. Így is adták be az eredeti pályázatot, ám mint meséli, később elgondolkodott, hogy mégis a cölöpös megoldást kellett volna választani. Ezért ő a területfejlesztési tanácsnál már a helyi tiltakozások előtt jelezte, hogy meggondolta magát, és szerinte a tiltakozó civilek végül már csak nyitott ajtókat döngettek.

„Ők úgy kezelték utána, hogy ez sikerélmény és győztek. Holott itt nem kell győzni senkinek, itt faluérdekről van szó, értsük meg egymás nyelvét, ez a lényeg” – mondja erről a polgármester.

Az alatt az egy nap alatt, amit Szálkán töltöttünk, mind Nemes, mind Pálfi polgármester többször hangsúlyozta, hogy alapvetően Szálka érdekeit tartják szem előtt, de mégis nehéz lenne elképzelni, hogy a jövőben együttműködjenek egymással. A polgármester szerint a civil szervezet tagjai több alkalommal is valótlanságokat állítottak, és kampányaikkal megtévesztették az embereket, hiszen például a petíció címébe azt írták, hogy „állítsák le a szálkai tó strandjának lebetonozását!”, holott elmondása szerint csak a lépcsők alá kevertek volna betont. Pálfi azt is kétli, hogy tényleg 150 helyi lakos írta volna alá a medvehagymás út lebetonozása ellen indult aláírásgyűjtést, és szerinte jó ha 80 tényleges helyben lakó aláírása volt köztük, ennyi ellenszavazatot pedig a választásokon is szokott kapni.

A polgármester mutatja a kinyomtatott petíciós oldalt Fotó: Halász Júlia

Nemes Richárd ezzel szemben azt meséli, hogy amikor júliusban elküldték a nyílt levelüket az aláírásokkal, arra kérve a polgármestert, hogy álljon el a betonozós megoldástól, és helyette alternatív vízmegtartó megoldásokban gondolkodjanak a medvehagymás út mellett, egy pár soros választ kaptak csak, hogy mivel a vízügy a terveket már előzetesen jóváhagyta, nem áll módjukban elállni tőle. Majd nem sokkal később minden helyi postaládába bekerült a polgármester levele, melyben arról írt, hogy minden helyi tiltakozás mögött ugyanaz a pár ember áll, akik valótlanságokat terjesztenek, és hozzájuk csatlakoztak az utóbbi időben Szálkára költözők közül néhányan, és ha e tiltakozásoknak teret adnak, akkor a település előbb-utóbb élhetetlenné válik.

„Lehet azzal érvelni, hogy ezek a tervek már léteznek egy ideje, és eddig senki nem tiltakozott miattuk. De most lett meg rájuk a forrás, ezért most kezdtek el megvalósulni. És közben a társadalmi aspektus is megváltozott: a kétezres évek eleje óta sokan költöztek be ide, akik már nem úgy gondolkodnak, hogy van régóta egy polgármester, nem szólunk bele abba, mit csinál. Itt az emberek egyre inkább úgy gondolkodnak a faluról, hogy felelősséget is szeretnének vállalni érte, de közben közük is van hozzá. A »semmit rólunk nélkülünk« lett a belső mottónk: nehogy már elköltsünk itt kétmilliárdot a mi pénzünkből, anélkül, hogy beleszólhatnánk, mi legyen belőle” – mondja Nemes Richárd arról, hogy miért dolgoznak tovább.

A civil szerveződésük munkájába nagyjából tizenöten vonódtak be aktívan, de úgy látják, hogy kampányaikkal sok embert sikerült maguk mellé állítaniuk. Szerettek volna helyi népszavazást is kezdeményezni a fejlesztésekről, de a járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet miatt erre egyelőre nincs lehetőségük. Létrejött közben a faluban a helyi szállás- és vendéglátósokat összefogó munkacsoport is, és Nemes elmondása szerint az ő belső felmérésük is azt mutatta, hogy mind a vendégeik, mind a vendéglátósok azt szeretnék, ha a falu megtartaná a jelenlegi értékeit.

Adja magát a kérdés, hogy ebből a civil kezdeményezésből kinőhet-e az, hogy valamelyik tagjuk indulna a polgármesteri címért is a következő választáson (a legutóbbin végül kihívója sem volt Pálfi Jánosnak), de Nemes szerint ez egyelőre nem aktuális, hiszen a következő önkormányzati választás csak 2024 őszén lesz, addig pedig sok minden megváltozhat a faluban: a medvehagymás út lebetonozása már jövőre megtörténik, a tó körüli nagyobb fejlesztések, például az erdőben vezető, közvilágított bicikliút, a híd,a strandfejlesztés és a vízicsúszda pedig a fejlesztési terv ütemezése alapján a hétéves ciklus első éveire van betervezve.

„Ha lenne bármiről látványterv, ha lenne egy falugyűlés, ahol elmondanák, hogy ezt és ezt tervezzük, mit szóltok hozzá, teljesen más lenne minden. Olyan könnyű lenne erről kommunikálni egy pár száz fős településen” – mondja erről Nemes.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt