A Wall Street Journal helyszíni riportja szerint hiába fogadkoztak az Afganisztánt visszafoglaló tálibok, hogy betiltják a máktermelést, a valóságban újraéledt az iparág. Talukan városában a hatalomátvétel után megnyitott új piacon például több tucatnyi kereskedő árul különböző feldolgozottsági fokon álló ópiumot és szárított mákgubót. De az egész déli Kandahar tartományban mákkal vetették be a mezőgazdasági földek jelentős részét.

Nem azért, mintha az afgánok meggyőződéses drogtermelők lennének, de a régiót sújtó szárazság és a kedvezőtlen körülmények miatt lényegében a mák az egyetlen termény, ami meg is él itt, nem romlik meg gyorsan, és el is lehet adni, a lakosság pedig döntő részben mezőgazdaságból él.

A Talukan városát is magába foglaló Panjwai körzet tálib kormányzója, Seif Alrahman Akhund, az amerikai lapnak arról beszélt, hogy egyszerűen nem foszthatják meg a helyi parasztcsaládokat a megélhetésüktől:

“Hogy mondhatnánk nekik, hogy álljanak le vele? Ki gondoskodna akkor róluk?”

De azt sem titkolta igazán, hogy az ópiumtémában komoly zsarolási potenciál is rejlik:

“Ha a nemzetközi közösség elismeri a kormányunkat és kapunk segélyt meg fejlesztési pénzeket, a mákföldek garantáltan el fognak tűnni. Fel tudunk lépni ellene, de nem akarjuk, hogy a népünk a még mélyebb szegénységtől szenvedjen”.

A tálib hatalomátvétel után az Egyesült Államok kemény pénzügyi szankciókat vezetett be Afganisztán ellen, és befagyasztotta az ország nemzeti bankjának 9 milliárd dollárnyi befektetését. A tálibok iszlám emirátusát egyetlen ország sem ismerte el, és bár folyamatosak a diplomáciai tárgyalások a Nyugattal, ezeknek eddig nem lett kézzelfogható eredménye.

Az ENSZ becslése szerint az afgán gazdaság augusztus óta, vagyis egyetlen negyedév alatt 40 százalékkal zsugorodott, és félő, hogy télen az ország számos tájegységén éhínség pusztíthat.

Saleh Mohammad, a kandahari Mirwais kórház tálibok által kinevezett igazgatója szerint egyre több alultáplált gyereket visznek be hozzájuk, és “nagy humanitárius válság” várható.

Egy szintén Saleh Mohammad névre hallgató máktermelő - aki azért is tért vissza az ópiumhoz, mert a lezárt pakisztáni határ miatt a legálisan termelt gyümölcsök ott rohadtak meg - két találó mondattal foglalta össze az aktuális afgán ópiumhelyzetet:

“Ha a kormány szegényebb a lakosságnál, nincs se idejük, se energiájuk egymást piszkálni. Mindenki azt csinál, amit akar.”