• Philipp Lahm cikkei magyar nyelven mostantól havonta jelennek meg a 444-en a német Die Zeit online változatával együttműködésben, Oliver Fritsch sportrovatvezető közreműködésével.

Edzőként tért vissza Xavi a Katalánokhoz, és az FC Barcelona a régi dicső múltat szeretné vele visszahozni. Xavi nemcsak technikájának köszönhetően lett világklasszis, hanem azért is, mert átlátott mindent ami a pályán történt. Úgy játszott, hogy mindig az adott stratégiát és a csapatot tartotta szem előtt. Karmesterként támogatta és irányította társait, és mindenre talált megoldást. Lehetetlennek tűnt elválasztani a labdától, még akkor sem, ha minden oldalról körülvették az ellenfél játékosai.

Xavi fénykorában gyakorlatilag verhetetlen volt a spanyol válogatott, egymás után lett Európa-bajnok, világbajnok, és ismét Európa-bajnok. A 2008-as és 2012-es Európa-bajnokság döntőiben négy gólhoz is asszisztált. Ez idő alatt az FC Barcelonával pedig a Bajnokok Ligáját uralta – négy év alatt kétszer megnyerte a bajnoki címet, és egyszer az elődöntőig jutott. "A Barcelona volt a legnagyobb hatással rám" - mondta Alex Ferguson, a Manchester United edzője, miután elveszítette a 2011-es döntőt, amikor a sok kis passzból és kényszerítőből álló Tiki Taka a fénykorát élte.

Xavi képes volt arra, hogy tökéletesen kiegészítse Andrés Iniestát a középpályán. Xavi volt a metronóm, Iniesta pedig a labda őrzője. A két ember munkamegosztása hasonló volt, mint Luka Modricnak és Toni Kroosnak, akik a Real Madridot tették meg a klub futball új mércéjének az FC Barcelona helyett. Xavi ugyanolyan pazar hosszú passzokra volt képes, mint Kroos.

Xavi tökéletesen megfelelt az FC Barcelona filozófiájának. Pep Guardiola vezetése alatt Xavi, Iniesta, Puyol és Messi - az akkori idők legjobb focistái - magukévá tették Guardiola idealizmusát, miszerint bárki bármire képes lehet. Ők együtt egy teljesen új szintre emelték a támadás és a védekezés közötti egyensúlyt. A test mérete már nem volt meghatározó, sem a támadásban, sem a védekezésben.

A Barcelona egy másik tekintetben is példakép volt az egész világ számára: a klubnak az UNICEF volt a mezszponzora.

Változtak az idők. Az FC Barcelona utoljára 2015-ben nyert Bajnokok Ligáját. Azóta nem került be a döntőbe, viszont sok emlékezetes vereséget könyvelt el: 2:8 a Bayern München ellen, 0:4 Liverpoolban, 0:3 Rómában, 1:4 Párizs ellen, és legutóbb 0:3 Lisszabonban. Ez a hátránya annak a futballnak, amelyik mindenkitől a legjobb technikát és magas szintű intelligenciát követel, de nem kezeli elsőrangú kérdésként a kondíciót, és ez sokszor visszaüt.

A Barca vonzereje csökkent, megkérdőjeleződött a domináns, 70 százalékos vagy annál is nagyobb labdabirtoklást lehetővé tevő játékstílus. Az Inter Milan és a Chelsea már 2010-ben és 2012-ben is valósággal elbarikádozta a kaput, és minden alkalommal kiejtette a Barcelonát az elődöntőben. Ma már mindenki a „mindenki a labda mögött” elvet követi. Az egyetlen dolog, ami segíteni szokott: olyan gólokat rúgni, ahol főszerepet kapnak a fizikai elemeket, úgymint standard helyzetek, kontrák és egyéb brutális megoldások.

Úgy is mondhatnánk, hogy a futball gyorsabb, és robusztusabb lett, immáron fizikailag is nagy igényeket támaszt. Még Guardiola is alkalmazkodott Manchesterben, finomra hangolt játéka még mindig könnyen felismerhető, de megengedőbb lett a defenzív játékkal szemben. A jelenkor új főszereplőket vonultatott fel a pályán: Trent Alexander-Arnold, Paul Pogba, Vinícius Júnior, Alphonso Davies vagy Erling Haaland – mind olyan sportolók, akik jobban hasonlítanak Usain Boltra, mint az 1,70 méter magas Xavira.

Az elmúlt 10 évben új gazdasági verseny is kialakult. 2011-ben az FC Barcelona és a Real Madrid volt a világ két legnagyobb forgalmat bonyolító klubja, őket követte szorosan a Manchester United (365 millió), az FC Bayern (320) és az FC Chelsea (250). Ma már sok klubnál történnek hatalmas beruházások. Európában már körülbelül tíz klub van, amelyek éves forgalma eléri a félmilliárd eurót, és nagyjából kétszer annyi klub verseng a legjobb játékosokért és edzőkért.

A piac által beindított dinamika az edzőkre is kihat, akiket már szintúgy valódi sztárként vesznek fel. Régebben Arsène Wenger, Alex Ferguson vagy Johan Cruyff egyedi filozófiájuk miattv váltak valóságos intézményekké klubjaikban. A Bundesligában Christian Streich hamarosan tizedik évfordulóját ünnepli az SC Freiburg vezetőedzőjeként. De vajon ki ismeri még Guy Roux-t, aki az AJ Auxerre edzője volt 1964 és 2000 között? Pedig az Auxerre-t és Freiburg-ot jól ismerő kevesek számára hatalmas tiszteletnek örvend mind Roux, mind Streich.

Még Jürgen Kloppnak is négy évbe telt, mire címet tudott nyerni a Liverpoollal. Ma már azonban nagyon kevés edző kap időt, hogy bizonyítson. A Barcelonában Xavi mindkét elődje kevesebb mint két évig bírta összesen. A tíz-egynéhány topligás edző többsége, mint például Mauricio Pochettino, Thomas Tuchel, Antonio Conte vagy Carlo Ancelotti, két-három szezonban rotál a londoni, madridi és párizsi, anyagilag legjobban szituált kluboknál. Számukra a legfontosabb a jó hangulat megteremtése, és az, hogy elfogadják őket a legnagyobb sztárok.

Zinédine Zidane, aki 2016 és 2018 között zsinórban háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját a Real Madriddal, így vallott magáról: "Taktikailag nem én vagyok a legjobb edző." Csapatát a különlegesen erős személyiségén keresztül vezette. Most ez lett a döntő tényező, nem a különböző játéktaktikák hosszú távú fejlődése; A Liverpool még a csapattervezésben is mesterséges intelligenciára támaszkodik.

Xavi rendelkezik a sikerhez szükséges karizmával. Kevesen vannak, akik annyira megfeleltek az FC Barcelona ideáljának, mint ő, akik valóban hitelesen testesítik meg a régi szép időket. Most más körülmények között kell reprodukálnia őket. Nehéz feladat lesz.

• Philipp Lahm cikkei magyar nyelven mostantól havonta jelennek meg a 444-en a német Zeit online változatával együttműködésben, Oliver Fritsch sportrovatvezető közreműködésével.