Azon még soha nem gondolkodtam, hogy a karácsonyi film külön műfaj konkrétan, most is mások juttatták eszembe, azzal a megmondással, miszerint Tiszeker Dániel Nagykarácsonya, amit a héten mutattak be a mozikban, hazaiból az első ilyen. Nem létezik, morfondíroztam a magam módján magamban, és elkezdtem kutakodni az internet világában, de tényleg nem találtam semmi érdemit.

Szörény Rezső 1978-as BUÉK-ja majdnem stimmel, de az is szilveszteri, miként a címéből is kiviláglik, és nem éppen komédia. Ha már itt tartunk, vagyis a hetvenes éveknél: minden idők egyik legjobb szovjet romantikus vígjátéka, az 1975-ös A sors fintora ellenben tipikus karácsonyi mozi lenne, ha nem szilveszteri lenne szintén.

Mindazonáltal miközben magyar előzmények után hiába kutattam, akkora toplistákat találtam terjedelmileg, 100-asokat is, hogy komoly erőfeszítésekre volt szükség a végiggörgetésükhöz. Megérte, ugyanis kiderült, hogy már a két világháború között is készültek műfaji klasszikusok, elsősorban a tengerentúlon. A kritikusi konszenzus szerint amúgy ezek a legjobbak, amiket Kertész Mihály, Frank Capra vagy Ernst Lubitsch rendezett, hogy csupán halhatatlanokat említsek. Említek címeket is, hátha másoknak is kedvük kerekedik: It's a wonderful life (1946), The shop around the corner (1940), Miracle on 34th street (1947).

Ebből is világos, nem az Igazából szerelemmel vagy a Die Harddal, meg nem is a Bunyó karácsonyiggal vagy a Reszkessetek, betörők!-kel kezdődött a karácsonyifilm-történelem. Itt négy olyat hoztam szóba, amelyek közül hármat én is láttam – a hármat egyenként sokszor –, a negyediket meg mindenki más látta rengetegszer, én egészében még sosem.

E szövegem megalapozását (másképpen: a szokásos parttalan elkalandozást) itt be is fejezem, annál inkább, hogy (elfogadom és használom akkor a formulát) az első magyar karácsonyi romantikus komédia igazi előképét is listáztam az előbb.