Hosszú évszázadok óta léteznek különleges élő hidak a mai India egyik legnehezebben megközelíthető északkeleti részén, a khászi népcsoport által lakott Shillong-fennsíkot környező erdőkben. A régió a világ egyik legcsapadékosabb területe, évente több mint 11 ezer milliméternyi eső hullhat itt, és ennek egy jelentős része a júniustól szeptemberig tartó monszunszezonban érkezik.

A zord időjárási és földrajzi viszonyok miatt a területet kevéssé érintette a brit gyarmatosítás, majd a modern India fejlesztéspolitikája, így évszázadok óta viszonylag háboríthatatlanul élhetnek itt a khászik. Ugyanakkor a hídjaik az elmúlt évtizedekben világhírűek lettek: dokumentumfilmek, útleírások, riportok születtek, és látványosan fellendült a turizmus is a hatalmas fák gyökereiből emelt hidak miatt.

Ezek nemcsak a turisták, hanem a nyugati építészek fantáziáját is megmozgatták: egyre többen vannak, akik olyan példaértékű megoldásként tekintenek az élő hidakra, amelyek világszerte segíthetnének abban, hogy a klímaváltozással szemben ellenálló zöld megoldásokat kezdjünk el alkalmazni a városi építészetben.

Ezek közül az építészek közül az egyik legismertebb a Columbia Egyetem kutatója, Julia Watson, aki nemrég egy egész könyvet kiadott, amelyben őslakosok természetalapú technológiai megoldásait gyűjtötte össze. Könyve az elmúlt évek egyik felkapott, sokat hivatkozott építészeti albuma lett. A világ számos pontjáról összegyűjtött ősi építészeti-infrastrukturális tudás bemutatásával Watson nem titkolt célja volt, hogy alakítson azon, ahogyan a modern nyugati várostervezésről gondolkodunk.

A Lo – TEK című könyv tele van izgalmas példákkal, a khászik hídja talán csak annyiban lóg ki a többi megoldás közül, hogy rendkívül látványosan tudja megmutatni, hogyan képzelhető el az olyan építészet, ami nem kihasználja vagy eltörli a természetet, hanem szorosan együttműködik vele. Watson a könyv megjelenése után arról beszélt, hogy az India szélén, Tibet, Banglades és Mianmar közelében megismert megoldások alapvetően alakították át azt is, ahogy a fákról gondolkodik.

Ősi tudás nyomában

Azt lehetetlen megmondani, hogy pontosan mióta építenek a khászik és a helyi fák közösen hidakat. Feltételezések szerint egy ilyen híd élettartama 500-600 év is lehet, és jelenleg is ismerni számos, több száz éves hidat.