A szokásosnál kreatívabb jótékonysági aukciót tartott nemrég a lassan egyéves Freeszfe Egyesület. A Színházi- és Filmművészeti Egyetemről kiszorított oktatók és hallgatók azért gyűjtenek pénzt, mert a kormánytól nem kapnak se támogatást, se ösztöndíjat, mint a többi egyetem. Azt sem ismeri el az állam, hogy náluk egyetemi képzés folyik, a diplomát a hallgatók külföldi egyetemektől kapják.
Az alkotóműhelynek saját összesítése szerint 170 hallgatója, több mint 100 oktatója és 6 munkatársa van. „Az oktatók a kezdetektől ingyen dolgoznak, és nem csak tanítanak, hanem az adminisztrációs munkát is ők végzik, honlapot építenek, workshopokat szerveznek, okiratokat egyeztetnek a jogászokkal. A hallgatók az oktatásuk mellett munkacsoportokat alkottak, videókat vágnak, raktárat pakolnak, díszletet cipelnek.” Azt írják, hogy bár sokan segítik a munkát adománnyal, épülettel, ingyen munkával, „a számlánkon jelenleg rendelkezésünkre álló összeg márciusig biztosítja a tavaly megkezdett munka, a képzések folytatását. De diplomafilmeket, vizsgaelőadásokat már nem tudunk létrehozni.”
A december 13-án tartott aukción kéziratok, dedikált művek és festmények, valamint egy 600 ezerért leütött Roskó Gábor-szobor mellett olyan különlegességekre is lehetett licitálni, mint
Összesen 19 millió jött össze, amit egyértelmű sikerként könyvelnek el, és vizsgafilmek és -előadások elkészítésére, vagyis az egyesület tehetséges hallgatóira fordítják. A Freeszfe Egyesület elnöke hozzátette, hogy a vizsgaprodukciók költsége körülbelül 100 millió forint, ennek az ötöde jött össze, így folytatják az aukciózást. Csak viszonyításképpen: a Vidnyánszky-féle SZFE évi 3000 millióból gazdálkodik.
De eddig nem beszéltünk az aukció legnagyobb tételről, Tarr Béla filmrendező felajánlásáról, ami a magyar filmtörténet klasszikusának „eredeti, pozitív munkakópiája”. A külföldi kritikusok által is rendszeresen minden idők legjobb filmjei közé sorolt, 1994-es Sátántangó filmszalagja
zárt licitben kelt el 10 millióért.
A Freeszfe közleménye szerint „a zárt licittel a licitáló szerződésben felelősséget vállalt, hogy biztosítja a megfelelő tárolást és azt, hogy ez a felbecsülhetetlen értékű szellemi kultúrkincs bármikor elérhető legyen a kutatás számára” - tették hozzá, a vásárló kiléte azonban homályban maradt.
Szombaton aztán egy Facebook-posztban jelentkezett Alexander Soros, hogy ő vette meg a Sátántangó kópiáját.
A Nyílt Társadalom Alapítvány alelnöke felidézi, milyen világhírű alkotókat adott a világnak a magyar filmművészet és külön SZFE jogelődjei, majd rátér arra, hogyan „adta oda” az egész egyetemet a miniszterelnök „a bizalmasainak”. Alexander Soros emlékeztet, hogy a fedél nélkül maradt oktatókat és hallgatókat az apja által alapított egyetem fogadta be. (Ez azért volt lehetséges, mert a kollégiumok és tantermek nagy része kiürült a külföldre kényszerített CEU távozása után. A kormányzati álláspont egyébként továbbra is az, hogy „a CEU nem költözött el”.)
„Azért licitáltam a filmre, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet Tarr munkássága iránt, illetve hogy szolidaritást vállaljak e nagyszerű intézmény bátor hallgatóival és oktatóival. A kópiát Magyarországon kívül, biztonságos körülmények között tervezem tárolni. Amint törvényes eszközökkel visszaállítják a demokráciát Magyarországon, illetve a Freeszfe elnyeri az őt megillető státuszt, visszaadom a kópiát jogos tulajdonosának, a magyar népnek” - zárja posztját Alexander Soros.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.