Úgy tűnik, megoldódott az elmúlt fél évtized legnagyobb olyan világirodalmi rejtélye, ami nem művészi, hanem - részben - bűnügyi típusú volt. Titokzatos csaló borzolta ugyanis évek óta a világ legnagyobb könyvkiadóinak, irodalmi ügynökeinek, szerkesztőinek és olyan ismert íróinak idegeit, mint például Margaret Atwood. Az illető magát a fentiek valamelyikének kiadva próbálta kicsalni az irodalmi élet szereplőiből divatos szerzők friss, sokak által várt műveinek kéziratait. Jellemzően emaiben.

A kreatív csaló - mint a friss nyomozati anyagokból kiderül - 160-nál is több hamis domaint hozott létre 2016 óta. Ezek jellemzően olyan netes címek és mailcímek voltak, amik nagyon hasonlítottak ismert kiadók, ügynökségek domainjeire. Az “m” betűt például egy “r” és egy “n” adta ki az általa kreált @penguinrandornhouse.com címben.

A megtévesztő címekről levelező Ismeretlen azért tudott egyáltalán komoly veszélyt jelenteni, mert tökéletesen beszélte a kiadói-szerkesztői zsargont, így a levelei a szakmabeliek szemében első blikkre autentikusnak tűntek. Az illetőnek így egy rakás szerzőtől, kiadótól és díjodaítélő bizottságtól tényleg sikerült is megszereznie a kéziratokat.

De akkor miért neveztük a rejtélyt csak részben bűnügyi jellegűnek? Azért, mert a mesterbűnöző soha, egyszer sem kezdett semmit a megszerzett zsákmánnyal. Nem kért utólag “váltságdíjat”, nem zsarolt senki, az általa megszerzett műveket soha nem szivárogtatta ki, így anyagi vagy más kárt nem okozott senkinek. Másrészt nemcsak sztárszerzőkre utazott, hanem teljesen ismeretlen, elsőkönyves szerzők friss munkáit is kicsalta. Részben éppen ezért vált legendává.

Most kiderült, az ismeretlen miért tudta ilyen profin eladni magát az irodalmi élet krémjének képviselőjeként. Azért, mert tényleg az volt. A New York-i JFK reptéren tegnap letartóztatott 29 éves olasz férfi, Filippo Bernardini ugyanis a patinás brit könyvkiadó, a Simon & Schuster munkatársa. Mivel anyagi kárt nem okozott, a vád ellene az, hogy másnak adta ki magát, és ezzel netes csalást követett el.

A Simon & Schuster szörnyülködve és hevesen sajnálkozva fogadta a hírt, de a Guardian cikke szerint valószínűleg kiadóként semmi közük az ügyhöz, és nem is szerepelnek a gyanúsítottak között.

De a sztori legjobb része majd akkor kezdődik, ha Bernardini kinyitja a száját vagy megírja, hogy igazából miért csinálta ezt az egészet.