Túlzás nélkül focitörténelmi megállapodást kötött kedden az Egyesült Államok futballszövetsége a női válogatott jelenlegi és volt tagjaival. Az alku értelmében a szövetség egyrészt visszamenőleg kifizet 24 millió dollárt az ellene évek óta jogi harcot vívó több tucatnyi jelenlegi és volt válogatott játékosnak. Másrészt vállalta, hogy a következő kollektív szerződést már úgy köti meg a játékosok szakszervezetével, hogy a nőknek ugyanannyit fizet a válogatott szereplésért - a vébén és bárhol másutt - mint a férfiaknak.

A peren kívüli alku azért számít hnagy meglepetésnek, mert egy 2020-as bírósági döntés óta úgy tűnt, hogy az egyenlőtlenség ellen fellépő játékosok elbukták az egészet.

A sztori hat évvel ezelőtt indult, amikor a férfiválogatottjuknál sokkal eredményesebb nők megelégelték, hogy jóval kisebb pénzért fociznak a válogatottban és jogi útra terelték az ügyet. (A férfiak egy 1930-as vb-elődöntő óta egy negyeddöntőbe jutást tudtak felmutatni, miközben az amerikai női válogatott stabilan a világ egyik legjobbja: négyszeres világbajnokok, akik az 1991 és 2015 között eltelt negyed évszázad összes vébéjén és olimpiai tornáján érmesek voltak. 2003 óta létezik női világranglista, ezen az amerikai csapat sosem volt másodiknál gyengébb, a 19 évből 13-ban pedig ők vezették azt és jelenleg is az elsők.)

A jogi harcot hat évvel ezelőtt öt sztárjátékos - Morgan, Rapinoe, Lloyd, Hope Solo és Becky Sauerbrunn - indította el azzal, hogy az amerikai egyenlő bánásmód hatósághoz fordultak. A többiek az évek során csatlakoztak hozzájuk. Azt állították, hogy 40 százalékát keresik annak, amit férfi válogatott kollégáik, kisebb a nekik fizetett bónusz, meccspénz és napidíj is. Hope Solo akkor azt nyilatkozta, hogy a férfi játékosok több pénzt kapnak önmagában a válogatottba való bekerülésért, mint a nők egy nemzetközi nagy torna megnyeréséért.

A szövetség első reakciójában elismerte a nemi alapú bérkülönbséget, amit azzal indokoltak, hogy a férfiak több bevételt hoznak be közvetítési díjak formájában. A bírósági tárgyalásokon egy ideig azt a vonalat vitték, hogy megpróbálták bebizonyítani, hogy a női foci és a női focisták annyira gyengék a férfiakhoz képest, hogy nem érdemelnek egyenlő bérezést. Előfordult, hogy a szövetség ügyvédje az egyik tárgyaláson arról kérdezgette a női válogatott egyik tagját, hogy mire mennének a német férfi válogatott ellen.

Ez a taktika olyan ellenszenvet keltett a nagyközönség nem feltétlenül feminista részében is, hogy egy idő múlva váltottak és azt kezdték bizonygatni, hogy a nők valójában nem is keresnek kevesebbet.