Az Orosz Föderáció oktatási minisztériuma nyílt online tanórát tartott az iskolásoknak csütörtök délben, nagyjából harminc percben ismertették az „igazságot” az ukrajnai „felszabadító misszióról”.

Rövid személyes szál: szovjet kis- és nagyobb gyermekkoromban jó néhány úgynevezett politinformáción vettem részt, amelyeken vagy mi magyaráztuk meg egymásnak az újságok vezércikkeinek és általában a kiemelt híreknek a tartalmát – heti rendszerességgel –, vagy ünnepi alkalmakkor kisebb kaliberű párt- és komszomolvezetőket, esetleg háborús veteránokat hallgathattunk meg az imperialista fenyegetésről és a vele szemben álló békeharcról. Ezeket nyilván senki sem vette komolyan, fárasztó, ezerszer megunt szövegek hangzottak el, egyik fülünkön ki, a másikon be.

Kislány a mikrofonnál

A csütörtöki nyílt óra ennél jóval összeszedettebbnek és erőteljesebbnek bizonyult, nem vagyok benne biztos, hogy a 6 éven felüli gyermekek sokasága látott át a szitán, miközben és miután megtekintette a vizuálisan és verbálisan is hatásvadász, sőt hatékonynak tűnő programot kötelező jelleggel.

A műsor vezetését egy szemmel láthatóan rutinos, kameraláztól kicsit sem szenvedő kislányra, bizonyos Szofija Homenkóra bízták, akinek a partnere Gyenyisz Poluncsukov hazafias újságíró és tévés személyiség volt, de bekapcsolódott közben Pjotr Iskov hadtörténész is.

A tágas orosz réteken szaladgáló gyermekeket bemutató képsorok után jelentkezett be a stúdióból Szofija, hogy először is elmondja, tele van az információs tér annyi mindennel, ezen belül is oly sok véleménnyel, hogy nagyon fontos nem elveszni a hullámzásban. Minden sokkal bonyolultabb ugyanis, mint amilyennek tűnhet. Ráadásul sokkal régebben indult a sztori, mint bárki is gondolná.

Ugyanazt a kenyeret ették

Ezután rövid történelmi kurzus következett, kezdve onnan, hogy az oroszok és az ukránok ugyanahhoz a néphez tartoztak, egyformán óoroszul beszéltek, ugyanazt a kenyeret ették, a különféle támadásoknak vállvetve álltak ellen az évszázadok során, akkor is, amikor a birodalom sok-sok hercegségre esett szét, és ukránoknak még sokkal később is csak a határokat védő nemzetségeket nevezték mindenfelé.

Ám telt-múlt az idő, és egyszer csak jött a Szovjetunió szétesése. A tragédia. Ami nem magától következett be, benne volt a kezük másoknak is, és ezek a mások utána is sikeresen alkalmazták a divide et impera elvét. Erre az ukránok fogékonyak voltak sajnos, egykettőre hozzáláttak a történelem átírásához, a holodomort kisajátították – holott azt az egész szovjet nép együtt szenvedte meg a múlt század harmincas éveiben –, és árulókat meg banditákat emeltek hőseikké, olyanokat, mint a náci kollaboráns Sztepan Bandera és az egykori svéd hadjárat során az ellenséggel cimboráló Ivan Mazepa.

Mindennek a tetejébe jött a narancsos „forradalom” 2004-ben – utóbb kiderült, ez csak főpróba volt –, illetve 2013–14-ben az államcsíny a Majdanon, amikor a feltüzelt tömeg békés rohamrendőrökre támadt, ma sem tudjuk, hány életet kioltva, az áldozatok nevét nem őrzik a krónikák.

És akkor jött a háború

Aztán bekövetkezett a háború a Donbaszban, közben az ártatlan tüntetők legyilkolása Odesszában, a szakszervezetek házában. Az ukránok a saját népüket lőtték a Donyec-medencében, nem ismerve sem istent, sem embert, Gradokkal, kazettás bombákkal, bármivel, az évek során 14 ezer civil esett áldozatául a hadjáratuknak.

Az adásban ekkor mutattak egy összeállítást donbaszi menekültekről, akik szívszorító módon számoltak be a szörnyűségekről, szeretteik haláláról, házuk lerombolásáról, arról, hogy azóta is fenyegetettségben élnek. És azt is mondták, hogy az ukránoknak a területekre van szükségük, nem az ott élő emberekre, az embereket mindig is gyűlölték.

Ezenközben Ukrajnában is folyamatosan szűkítették az ott élő oroszok jogait a nyelvhasználat és az oktatás terén, azzal a céllal, hogy elpusztítsák a kultúrájukat, és elűzzék őket is a szülőföldjükről, hogy deruszifikációt hajtsanak végre.

Oroszország jót akart, békés jövőt mindkét oldalon, de hiába, a divide et impera elve továbbra is érvényesült. Hogy kinek állt ez érdekében, ki akarhatta szakadatlanul, hogy az orosz nép egymás ellen forduljon, a napnál is világosabb, és egyre világosabbá vált, ahogy mind nagyobb méreteket öltött az információs háború.

Véget vetnek az oroszok

Miután a NATO-t 5 hullámban bővítették, és közvetlenül elérte az orosz határt, azt már nem lehetett tűrni, hogy Ukrajnát is behálózzák, és végképp szétszakítsák ezeket az azonos gyökérzetű népeket. Különösen, hogy a Donbasszt ismét intenzívebb támadások érték az ukránok részéről.

A mostani különleges akció célja a béke megteremtése, a szankciókra Oroszország rá se ránt, a gazdasága bivalyerős, lehetetlen őt térdre kényszeríteni. Nem ők kezdték ezt a háborút, hanem a Nyugat, de véget vetni ők fognak neki.

Hiába minden spekuláció és kombináció, a második világháború óta az összes fegyveres konfliktus 80 százalékát az Egyesült Államok kezdték, nem az oroszok, az amerikaiak soha nem az igazságról beszélnek, hanem az igazság illúzióját akarják eladni, hazudnak éjjel és nappal, az emberi értékek számukra csak lózung.

Óvakodni az álhírektől

A média és a közösségi média tele van hírhamisítással, óvakodni kell az álhírektől, résen kell lenni, csak két példa, a kijevi toronyházat nem orosz, hanem ukrán rakéta találta el, és a Kígyó-sziget „hős” védői sem estek el, megadták magukat, épségben megérkeztek Szevasztopolba. Az sem igaz, hogy a felszabadítók civilekre támadnának, katonai célpontokat lőnek kizárólag, erre van parancsuk, másként nem cselekszenek.

A legfontosabb, hogy a kedves gyerekek ne üljenek fel a dezinformációs hadjáratnak, tudniuk kell elválasztani a hamisat a valóságostól, egy nagy ország ifjú örökösei ők, és minden, ami történik, azért történik, hogy szép legyen a jövő, amikor annak rendje-módja szerint felnőnek.

Muszáj megjegyeznem közbevetőleg: ha valaki a valóság általunk ismert verziójának híveként is képes felfedezni a fentiekben egyes nem okvetlenül hamis elemeket, azzal nincsen semmi baj. A dinamikus propaganda ilyen szokott lenni.

A Vkontaktye orosz közösségi oldalon ide kattintva nézhető meg a műsor, célszerű ehhez érteni oroszul.