Nem tudom

- mondta az elemzői beszélgetés során többször Lakner Zoltán, ami aztán az egész konferencia mottójává növekedett, kiegészülve a legtöbbet elhangzott kijelentéssel, miszerint most a helyes kérdéseket kell feltenni, nem pedig válaszokat keresni.

A Political Capital szerdai konferenciáján ettől még elhangzott rengeteg adat, megfogalmazódtak kritikák az ellenzéki taktikákkal szemben, illetve felvetődött pár javaslat arra, mit kellene most tennie az ellenzéknek. De sokszor visszajutottak oda a meghívottak, mennyi mindent nem látunk még tisztán. És nem csak azért, mert a választás óta csak három nap telt el.

A jobbikosok hűlt helye

A PC választási szakértője, László Róbert előadása nyitotta meg a konferenciát. Ebben egyrészt azt a sokak számára megdöbbentő számítását adta közre, hogy a Fidesznek lehet még 135-nél is több mandátuma - erről külön is írtunk. Előadása második felében az elmúlt napok slágertémáját járta körbe: hová tűntek a Jobbik 2018-as szavazói. Erről mi is tettünk közzé becslést, amelyek hasonló irányokat, de más arányokat mutatnak, mint a PC adatai:

Abban az elemzők kerekasztalának meghívottjai is egyetértettek, hogy a hatpárti ellenzék kudarcának egyik fő oka az volt, hogy rosszul mérték fel a régi jobbikosok átszavazási hajlandóságát. De hogy ez miért csökkent ilyen mértékben, azt csak találgatni lehet.

Ceglédi Zoltán elemző azzal kezdte, hogy László Róbert számai alapján a Jobbik most egy 6-6,5 százalékos párt, de ennél sokan jóval nagyobbnak képzelték, és azt elemezgették, hogy milyen hatással van a népszerűségére Jakab Péter „roppant aktív és közepesen ízléses” közösségi médiás szereplése. Pedig az egyetlen igazán pontos közvélemény-kutatás, a 2019-es EP-választás ugyanezt mutatta: a Jobbik akkor 6,3 százalékot szerzett.

Lakner Zoltán ehhez hozzátette, hogy a Jobbik eróziója a 2018-as választások másnapján elkezdődött, hiszen annak a választásnak úgy futottak neki Vona Gáborék, hogy azt egyedül fogják megnyerni. Aztán jöttek a belső csatározások és a pártszakadás.

Közvélemény-kutatások

„Beszélhetnénk arról is, hogy mi ez a rendszer. Van-e egyáltalán értelme a választásnak? De nem matekozni kéne. Volt, aki már 14-ben mondta, volt, aki 18 óta mondja, hogy nem ezt a másfél milliós vagy 1,8 milliós ellenzéki szavazótábort kell ide-oda adogatni. El kéne felejteni a teljesen felesleges pénzköltést az értelmetlen és félrevezető közvélemény-kutatásokra, ugyanis adóforintokról beszélünk, és ezeket értelmesebben el tudná költeni az ellenzék, minthogy az esélyeket latolgassák egy olyan választás kapcsán, ami egyébként nem szabad, nem tisztességes, nem egyenlő feltételek szerint megy. Ezt a pénzt lehet másra használni” - mondta Unger Anna politológus, az ELTE TáTK oktatója.

Ceglédinek a hasonlóan kritikus mondataira utalva a következő panelben Tóka Gábor, a Vox populi szakértő szerzője azért odaszúrta, hogy lehet a közvélemény-kutatásokat szidni, de azok a tendenciák, amikről minden elemző beszél, nem rajzolódnának ki, ha nem lennének rendszeres felmérések.

Népszavazás és a civilek

Az ellenzéki kudarcok tengerén néhány törékeny siker hánykolódik. László Róbert nem tartja megnyugtatónak a népszavazás érvénytelenségét, ugyanakkor Unger arra mutatott rá, hogy a plebiszciter vezérdemokrata, vagyis

Orbán két népszavazást kezdeményezett, és mindkettőt elbukta.

Ettől még az ocsmány törvény és az alaptörvény ott van - tette hozzá, de szerinte Orbán nem hivatkozhat arra, hogy megkapta a felhatalmazást.

Lakner is azt emelte ki, hogy az ellenzéki pártok nem vettek részt a népszavazási kampányban, nem buzdítottak érvénytelen szavazásra, a civilek viszont megcsinálták ezt a kis győzelmet egy tök profi kampánnyal.

Mit kellene tenni?

• Jobban kellene elosztani az erőforrásokat.

Pontosan tudom, hogy mekkora az erőforrás-különbség, de nem igaz, hogy nulla erőforrás van az ellenzéki oldalon - mondta Lakner. Miért nincs, például, az ellenzéki pártoknak, amelyek rendelkeznek pártalapítványokkal, közös agytrösztje? Akkor nem úgy keletkezne a program, mint most, hanem kidolgozott, kiforrott gondolatokból tudnák lepárolni a politikusok azt az egy darab mondatot, amit szlogenként eladnak.

• Helyi kampánycsapatokra kell építeni.

Ceglédi szerint az összellenzéki kudarc ellenére voltak olyan elemek, amelyek sikeresek, és ezeket sem szabad elfelejteni. A március 15-ei mozgósítás például szerinte jól sikerült, de a kampánycsapatok is jól működtek terepen. Unger szerint 2019-ben nem az előválasztás mint rendszer hozott áttörést, hanem a helyi kampányok. Ehhez hozzátette, hogy az önkormányzati választáson

„résnyire kinyílt egy ajtó, és ez ránk lett baszva”.

• Az önkénteseket nem szabad elengedni.

A népszavazás mellett a szavazatszámlálók mozgósítása volt a legnagyobb siker Unger szerint, és az a nagy félelme, hogy őket el fogják engedni, hogy még jobban be fognak dőlni a helyi közösségek. Lakner szerint az előválasztásnak is volt közösséget kovácsoló ereje, de aztán nem működött dobbantóként. Nagyon fontos, hogy a fotelforradalmárokból szavazatszámlálók lettek, nagyon fontos, hogy tízezrek szembesültek azzal, mi van a kistelepüléseken. Szerinte nem azon kellene morgolódni, hogy egyes szavazatszámlálók rácsodálkoznak a vidéki valóságra, hanem ezeket a tapasztalatokat szisztematikusan fel kellene dolgozni.

• A városokban kell kezdeni.

A harmadik programpont a közvélemény-kutatók beszélgetése volt, sok szakmai okfejtéssel, amit most nem részleteznék. Szabó Andrea (TK PTI) például arról beszélt, hogy a Fidesz már 2006-ban megnyerte ezt a választást is, és azóta folyamatosan győz, a csúcsteljesítménye pedig 2010 volt.

De a másik két résztvevő, Tóka Gábor és Sanyó Ádám adatelemző (taktikaiszavazas.hu) nagy egyetértésben mondták el, ami a moderátort is meglepte, hogy az ellenzéki mantrával szemben nem a falvakban kell (újra)kezdeni az építkezést. A városokra kellene fókuszálnia az ellenzéknek Sanyó szerint, a 3000 főnél kisebb településeken olyan mélyről indulnak, hogy 2024-re nem reális eredményeket elérniük. A bázisépítésnek a legkönnyebb helyekkel kell kezdődnie, a pécsi és szegedi jelenléthez hasonlót kell kialakítani, felülről kell menni lefelé. Tóka szerint az ezer főnél ki kisebb településekre soha nem fog eljutni a pártpolitika.