Az elmúlt évtizedek amerikaiak által vívott háborúihoz szokott közvélemény megszokhatta, hogy a nagyobb hadműveletek elsöprő légi csapásokkal indulnak, melyek során az amerikai légierő biztosítja, hogy a későbbiekben zavartalanul repkedhessen a megtámadott ország fölött, folyamatos támogatást nyújtva a szárazföldi erőknek. Oroszországnak ez a háború első szakaszában egyáltalán nem jött össze, az ukrán légierő gépei a mai napig képesek felemelkedni, aminek a legnyugatibb hadszíntéren, Mikolajiv térségében komoly hasznát is vették. Ám most a donbászi fronton az oroszoknak minden bizonnyal sikerült megteremteniük a légi fölényt, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a front egy része az orosz határ közelében húzódik, ahonnan nagy hatótávolságú S-300-as és S-400-as légvédelmi rendszereikkel távol tarthatják sakkban az ukrán vadászgépeket, és a frontalakulataikat is jobban ellátták csapatlégvédelemmel. Ezzel összességében elérték, hogy az ukránok csak nagy áldozatok árán tudnák a levegőből támadni alakulataikat.
És elméletben megnyílt annak a lehetősége is, hogy az orosz légierő érdemi harctámogatást nyújtson. Ám Justin Bronk, a világ legrégibb katonai elemző intézete, a brit Royal United Services Institute (RUSI) vezető légi hadviselési elemzője szerint az orosz légierő erre leginkább egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozottan alkalmas. Erősen technikai elemzése szerint az orosz légierőnek nagyon korlátozott számban vannak precíziós csapásmérésre alkalmas rakétái, és egyáltalán nincsenek közepes magasságból indított támadásokhoz szükséges optikai célzóberendezései, így lényegében egyetlen módszerük van a közeli harctámogatáshoz: pilótáiknak vizuálisan, vagyis szabad szemmel kéne felderíteniük célpontjaikat, amiket aztán egy újabb rárepüléssel stabil, kiszámítható pályát tartva kéne lebombázniuk nem irányított rakétáikkal. Ez pont olyan veszélyes, mint ahogy hangzik. Hogy mennyire, az a kijevi csatában már bebizonyosodott, ahol pár napon belül kilenc, ilyesmivel próbálkozó repülőt is kilőttek az ukránok, minek következtében azon a fronton fel is hagytak az ilyen támadásokkal az oroszok.
Azon túl, hogy egy ilyen művelet önmagában is veszélyes, és esélyt ad az ukrán erőknek, hogy csöves légvédelemmel vagy vállról indítható rakétákkal megtizedeljék az orosz légierőt, már csak azért is nehezen kivitelezhető, mert az orosz szárazföldi erőknél nincs kellő számú földi irányító, aki segítene koordinálni a közeli légitámogatást - mely során ennek hiányában a pilóták akár saját - jellemzően az ukránokéval azonos technikát használó - alakulataikat is lebombázhatják. A közeli légi támogatás ráadásul nagyon összetett feladat, amit hosszú idő begyakorolni. Az orosz légierő pilótái viszont nagyon kevés, évi 80-100 órát repülnek csak, így jellemzően csak fő feladatuk, a légiharc gyakorlására van idejük.
Tehát hiába szerezték meg a légi fölényt, az legfeljebb az ukrán légi támadások kivédését teszi lehetővé, a csapatoknak nyújtott harci támogatáshoz kevés, így aligha lesz döntő tényező a donbászi csatában. Bronk szerint mindez az orosz katonai doktrínát ismerőknek aligha lehet meglepetés. A szovjet és az abból kiinduló orosz katonai doktrína alapja az elsöprő tüzérségi és páncélos fölényen alapult, így abból indul ki, hogy elég, ha a csapatlégvédelem távol tartja az ellenséges légierőt, mert tűzerejükkel aztán elsöprik az ellenállást. "A meglepetés valójában az orosz hadsereg kudarca, hogy tűzerőben élvezett fölényét nem tudta sikerrel kiaknázni. Ebből a szempontból van jelentősége annak, hogy az orosz légierő még a helyben megszerzett légi fölény birtokában se képes az oroszok javára billenteni a mérleget az ukrán hadsereg ellen a Donbászban" - írta Bronk.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.