Az Alzheimer-kórtól vagy enyhébb-erősebb kognitív problémáktól szenvedők a korábbinál két-háromszor többet szunyókálnak napközben - állapította meg egy 14 éven keresztül, 1500 önkéntes bevonásával zajló öregedés-kutatás Amerikában.

A Rush Alzheimer’s Disease Center kutatásában résztvevők egy e célra tervezett érzékelős karkötőt hordtak, ami 14 éven át évi maximum 10 napon át rögzítette, hogy reggel 9 és este 7 között mennyi időre szundítanak el. Az önkénteseken emellett minden évben elvégeztek egy kognitív tesztet.

A kutatás kezdetén a résztvevők 75 százaléka nem mutatta semmiféle kognitív probléma jeleit, 19,5 százalékuk enyhe tüneteket mutatott és kicsivel több mint 4 százalékuk szenvedett demenciával járó Alzheimer-kórtól.

A vizsgálat arra jutott, hogy a makkegészséges agyúak évről évre átlagosan 11 százalékkal szunyókáltak többet. Akiknél enyhe fokú kognitív butulást rögzítettek, azok esetében már duplázódott a sziesztázással töltött idő, akiknél pedig Alzheimer-kórt diagnosztizáltak közben, háromszoros volt az évi növekedés.

A kutatók külön összehasonlították azok adatait, akik romlatlan agyi képességekkel kezdték a 14 évet, és közben lettek Alzheimeresek, azokéval, akik ugyanilyen egészséges alapról indulva azok is maradtak. Itt arra jutottak, hogy azok az idős emberek, akik napi egy óránál többet szunyókáltak, 40 százalékkal nagyobb eséllyel lettek Alzheimeresek. (De ne felejtsük el, hogy annak eleve kicsi az esélye, hogy az ember elkapja a betegséget.)

Azt a kutatás készítői is hangsúlyozták, hogy az eredmények nem feltétlenül jelentik sem azt, hogy a szunyókálás demenciát okoz, sem azt, hogy aki szunyókál, az demens lesz. Azt viszont igen, hogy a két jelenség egyszerre jelentkezik, és lehetséges, hogy az okuk hasonló.

(via abc.es)