Túlzás nélkül mondhatom, közéleti értelemben 2010 óta egyszer sem voltam annyira optimista, mint most, amikor leparkoltam a robogót a nemrég elkészült Moszkva téri Postapalota előtt, hogy végre végigjárhassam az épületben megnyílt Pénzmúzeumot. „Ha egyhez tényleg értenek, akkor ez az”– suttogtam magamnak várakozásteljesen, ahogy elindultam a bejárat felé. Amin túl – a reményeim szerint legalábbis –

maga a Matolcsy család fogja megmutatni nekem, hogyan kell meggazdagodni.

A Postapalota felújítása a Nemzeti Bank és Matolcsy György jegybankelnök egyik leglátványosabb, a szélesebb nagyközönséget is közvetlenül érintő akciója volt. Az MNB egyik alapítványa által megvásárolt, majd összesen 39 milliárd forintért felújított ikonikus Moszkva téri meseépületben ugyanis nemcsak jegybanki irodák vannak: annak durván negyedét Magyarország legújabb, kissé titokzatos múzeuma foglalja el. Azért titokzatos, mert ide nem lehet csak úgy besétálni. A belépés ugyan ingyenes, de regisztrálódni kell, és jellemzően csak hetekkel későbbre van szabad időpont.

A múzeumot nem túlzás ilyen mértékben Matolcsyékhoz kötni: annak alapötlete, illetve a kiállítási koncepció sok fontos eleme személyesen az MNB-elnöktől származik, az épületet Matolcsy György fia, a néhány év alatt milliárdos Porsche-gyűjtővé lett Ádám üzlettársa és közeli barátja, Somlai Bálint cége, a Raw Development újíthatta fel, közbeszerzés nélkül, 3 ütemben összesen összesen 39 milliárd forintért. Úgy, hogy még be sem fejezték ezt a munkát, amikor Somlai cége kapta meg a Magyar Nemzeti Bank székházának 54 milliárd forintos felújítását is. A sajtó annak idején azt is megírta, hogy a helyszínen az építkezés közben kiszúrták Matolcsy Ádám cége, a Balaton Bútor teherautóit.

Én azonban nem leleplezni jöttem – egyrészt mit is lehetne leleplezni egy múzeumon, másrészt az már feketén-fehéren kiderült, hogy ki járt jól ezzel a projekttel –, hanem felmérni, hogy ha már őrülten sok közpénzt költöttek el rá, milyen élvezeti értékű lett a produktum.