• Új hajléktalanstratégiát fogadtak el Budapesten.
• A szállók egyszerű felújítása helyett a megelőzésre és a megfizethető lakásokra akarnak koncentrálni.
• Az előkészítésbe hajléktalan embereket is bevontak, egyikük beszédet mondott a képviselőknek a Városházán.
• A Fidesz egy feltétellel szavazta volna meg a stratégiát, Karácsony Gergely kompromisszumot akart, az ellenzéki képviselők viszont nem.

Hétfőn délután tíz-egynéhányan gyűltek össze a budapesti Városháza egyik földszinti termében. Közös bennük, hogy mindnyájan megélték, milyen, ha az ember hajléktalanná válik, utcára kerül, tömegszállóra kényszerül. „Mintha börtönben laknál, kábé” – mondta Anna, a beszélgetőkör egyik résztvevője.

Elsősorban azért találkoztak, hogy eldöntsék, melyikük szólaljon fel a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén, ahol az új hajléktalanstratégiáról is szavaztak. Anna neve komolyan felmerült, de mivel aznap reggel hattól este hatig osztották be, és a kollégája is lebetegedett, esélye sem volt elszabadulni a munkából.

Néhányan régről ismerik egymást, és az elmúlt hónapokban mindnyájan részt vettek a huszonöt fős Tapasztalati Szakértői Tanácsban, amit azért hoztak létre, hogy a hajléktalan emberek véleménye is bekerüljön a róluk szóló stratégiába. Végül 20 pontban írták össze követeléseiket: legyenek megfizethető bérlakások, szüntessék meg a zsúfolt, poloskás, csótányos szállásokat, nyissanak több közvécét. (A tanács mellett további 200 hajléktalan embert kérdeztek meg különböző fórumokon a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai.)

„Azt lesz nehéz lenyeletni a közgyűlés tagjaival, hogy nem azért hajléktalan az ember, mert elvált, vagy mert bűnöző és alkoholista.

Azt megértik, hogy jobb, ha szétterítjük a városban az ellátást, de hogy eszik meg, hogy mi is emberek vagyunk, és nem juhok, akiket akolba kell terelni? Ezt kellene valahogy varázslatosan megoldani a felvezetésnél”– mondta Gyula, aki ismert hajléktalan aktivista, és szervezőként segítette a tanácsot. A szemközt ülő Karácsony Gergely főpolgármester igazat adott neki: „Szégyellem, hogy ezt a mondatot ki kell mondani a közgyűlésben, de ki kell mondani.”