A szerző Radnóti Sándor, az ELTE professor emeritusa

Nehéz volna meghatározni Nádas Péter – vessem előre: nagyszerű – könyvének műfaját. Rémregénynek nem nevezhető, mert a borzongató motívum – egy fiatal férfi ösztönvilágának gyilkosság vagy gyilkosságok felé mutató jellege – későn jelenik meg a szövegben, amely nem is ebbe az irányba bontakozik ki, noha emberhalálokkal fejeződik be. Ugyanezért regénynek is csak a legformálisabb értelemben (hosszú prózai mű) nevezhető, mert történetszövése, a szereplői hierarchia meghatározottsága olyannyira málladozó és változó, hogy tulajdonképpen az is kérdéses, történetről van-e szó, vagy csak különböző eseményekről, amelyeket egyedül egy falu belvilága – ahol mindenki mindenkit ismer és mindenki mindenről tud – fűz össze.

Ám a falu-rajz, faluszociográfia sem lehet a keresett műfaj. A községben ugyan távolról fölismerhető a tájékozott olvasónak a Szentendrei-szigeten lévő Kisoroszi, ahol egy időben az írónak háza volt, de az úri nyaralók és a földművelő falubeliek, a gazdagok és a szegények, a korábbi hierachiák nyomainak elemi megkülönböztetésén túl kevés jel mutat a társadalomrajz igényére, miközben munkafolyamatok, erkölcsök, beszédmódok magasrendű, realisztikus megalkotását tapasztaljuk. Maga a kor (a múlt század hatvanas évei – s az azt megelőző két nemzedék) is olyannyira el van távolítva, hogy csak apró jelekből, utalásokból, nevekből rekonstruálhatja az olvasó. Ám ez is összefüggésbe hozható az előbb említett realizmussal, amennyiben a falu tudatállapotát, hierarchiáját kevéssé befolyásolták a társadalmi változások, a mobilitás.

Az ember természete