Az állami média is elkezdett foglalkozni a kata legyalulásával, vagyis a kedd esti híradó második felében azzal számoltak be a keddi tüntetésről, hogy „600 ember próbálja megbénítani a várost” és „az ellenzéki politikusok arról beszélgettek, hogyan tudnának még nagyobb káoszt okozni Budapesten” .

Szerdára sem engedték el a forró témát, legalábbis behívták a stúdióba Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, aki már hónapok óta mondogatta, hogy meg kellene szüntetni az adónemet. Parragh elmondta, hogy ma már nagyjából a munkavállalók 15 százaléka katás, és szerinte ez a réteg „kikerüli azt a szabályozási rendszert, ami fönntartja az állam működését, tehát a társadalombiztosítási járulék, SZJA területét, és úgy gondoljuk, hogy ezen mindenképpen változtatni kell”.

A műsorvezető rákérdezett, hogy van-e olyan számítás, amiből kiderül, „mennyi kár érhette a magyar államot”. Parragh László szerint létezik ilyen, de „ez az adótitok kategóriába tartozik, tehát erről nem illik beszélni”. Majd megindokolta, miért kellene több adót fizetniük a kisvállalkozóknak: „Ha azt akarjuk, hogy az utakon a kátyúk be legyenek foltozva, ha azt akarjuk, hogy működjön az ország, hogy legyen közigazgatás, egészségügy, oktatásügy, akkor ennek a terheit valakinek meg kell fizetni. És ez a munkavállalók és a munkáltatók terhe. Ha ez alól a teher alól ki lehet bújni jogszabályszerűen, akkor az nem szerencsés.

Tehát ilyen értelemben nekem a lelkiismeretem abszolút egyszerű és tiszta.”

Az iparkamara elnöke beszélt arról is, hogy a katás vállalkozók későbbi járuléklehetősége nagyon rosszul néz ki, mert kevés nyugdíjat fognak kapni, ha ellátásra szorul, akkor nehezen tud ebből megélni. Parragh jobban szerette volna, ha szeptember helyett csak januárban változik a szabályozás, mert az évközi változásnál a bürokratikus terhek miatt „többe kerül a hús, mint a leves”. De természetesen elfogadják, hogy a kormány máshogy döntött. Szerinte januáig össze lehetne állítani egy újfajta adónemet, ami egyszerű, könnyen számolható és a kisvállalkozásoknak szól.

Egyszerűen ostobaságnak nevezte azokat a kritikákat, miszerint a döntés előtt ne egyeztettek volna a javaslatról. „Simán egyeztettek mindenkivel. Az egy másik kérdés, hogy a különböző álláspontok mennyiben érvényesültek.

Tehát más az egyeztetés, amikor elmondom, hogy mi a terv és más a megvalósulás, amikor valójában nem az történik, amit én szeretnék. De ilyen értelemben egyeztetés bőséggel volt.”

Ugyanakkor azt ő is elismerte, hogy lesz olyan kisadózó, aki rosszabbul jár a változtatással.