Egy álom beteljesülése – mondta Orbán Viktor arról, milyen érzés számára, hogy beszédet mondhat a Republikánus Párt nagygyűlésén, a CPAC-en.
A magyar miniszterelnök természetesen angolul mondta el félórás beszédét, aminek célja leginkább az lehetett, hogy megismertesse saját magát és politikáját az amerikai konzervatív közönséggel - amely ugyan rokonszenvezik vele, sokat mégsem tud Magyarországról és annak kormányáról.
Épp ezért a kormányfő a nulláról indított, és elhelyezte országát és saját magát a térképen. Magyarországot Texashoz, a magányos csillag államához hasonlította, ahol szintúgy a függetlenség, a szabadság és a szuverenitás a három legfontosabb érték. Rögtön el is sütött egy poént a Dallas tévésorozatra utalva, de elcsépeltnek érezhette a publikum, mert a későbbiekhez mérten ez váltotta ki a legszerényebb reakciót:
„Sajnos a Ewing olajvállalat nem Budapesten fizeti a társasági adót.”
A magyarokról azt kell még tudni, derült ki a beszédből, hogy 15 millió főt számláló nemzet Európa közepén, amely szenvedélyesen hisz a szabadságában; kész volt harcolni a XX. században, és most is kész harcolni a kereszténységért. Vezetője pedig, aki Orbán Viktor,
„Egy gazdag történelmű, ezeréves országból jövök, de messze vagyunk egy szuperhatalomtól” – mondta a miniszterelnök, aki ezután a liberális sajtó provokálásával kereste a közös hangot a közönséggel, és hamar meg is találta.
„Már látom a liberális média szalagcímeket: szélsőjobboldali, rasszista, antiszemita, putyin trójai falova mondott beszédet a CPAC-en”
– kacagtatta meg az egybegyűlteket, és kezdett előállni az összhang.
Orbán szerint fake news, hogy az ő kormánya rasszista lenne, a progresszív média és a civil szektor pedig előre kiadott kottából dolgozik. Róla minden évben megírták, hogy ledózerolta a demokráciát - anekdotázott -, és nem érti, hogy akkor hogyan tud még mindig dózerolni.
Rövid udvariassági kör után nekiment a Demokrata Pártnak, gyors sikert aratva. Az Obama-adminisztráció ideológiai nyomás alá helyezte Európát és Magyarországot; rá akarta kényszeríteni kormányát arra, hogy változtassa meg az Alaptörvény szövegét – milyen abszurd ez a szabad világ vezető hatalmától.
„Nem akarták hogy itt legyek ma, mert gyűlölnek, és mert el akarom mondani, hogy össze kell fognunk”
– mondta. Egyfajta példaként állította a világ konzervatívjai számára a magyarokat, mert ők - ha sokáig is tartott - legyőzték a kommunizmust, és tudják, miként kell küzdeni a szabadság ellenségeivel szemben. Elővette régóta érlelt eszmefuttatását arról, hogy
a kommunisták és liberálisok mind ugyanazok
– majd tett egy gesztust a volt elnöknek, és azt mondta: Magyarországon 2010 óta folyamatosan nyernek a konzervatívok, legutóbb épp Trump elnök támogatásával, amiért máig hálás neki.
Egyre nyíltabban beszélt a győzelem receptjéről, és mint egy igazi amerikai motivációs tréner, újra és újra elismételte, hogy nem szabad feladni, mindent bele kell adni, csak akarni kell, és meglesz a siker.
„A győzelem napi rutin lett számunkra, de tudjuk, hogy a tegnapi győzelem nem nyeri meg a mait. Sikerünk kulcsa, hogy száz százalékot beleadunk, és minden körülmények között kiállunk az igazunkért.”
A beszéd derekán aztán ráfordult azokra az ideológiai sarokpontokra, amikre előzetesen is számítani lehetett: „Azért vagyok itt, hogy elmondjam, meg kell osztanunk a tapasztalatainkat, hogy elmondjam, hogy az értékeink, mint a nemzet, a keresztény gyökerek és a család, lehetnek sikeresek a harcmezőn. Még ma is, amikor a politikai életet a liberális hegemónia uralja.”
Szerinte az egyik legnagyobb veszedelem, hogy a liberálisok le akarják választani a nyugati civilizációt a zsidó-keresztény örökségről, márpedig a múltban ez eddig mindig tragédiához vezetett.
Soros Györgyöt is elővette – „Gyuri bácsit” – a legtehetségesebb és leggazdagabb magyart, ellenfelét, aki semmiben sem hisz, amit ő tesz, és akinek „egy egész hadsereg áll a szolgálatában, pénz, civil szervezetek, kutatóintézetek és a brüsszeli bürokrácia” ahhoz, hogy beteljesítse globalista küldetését.
Minden kulcsszót bedobott, amire rezonálhatott a közönség:
„Magyarország egy öreg, büszke Dávid-nagyságú nemzet, mely egyedül áll a globális woke-Góliáttal szemben.”
Beszélt az orbánizmus egyik alapvetéséről is, hogy ti. a saját játékszabályaidat alkalmazd, a saját intézményeidre támaszkodj, saját nyelvet használj, ne engedd át a kezdeményezés lehetőségét, mert azt a progresszívak azonnal ki fogják használni. Ha volt meglepő eleme a beszédnek, talán az volt, hogy
minden gátlás nélkül oktatta a republikánusokat, hogyan kéne politizálniuk ahhoz, hogy ne veszítsenek.
Végül pontokba szedte politikája sarokköveit. Ezekben magyar szemszögből kevés újdonság volt, inkább csak néhány ismert csúsztatás.
Erre a magyar kormány mondott először nemet Európában, de csak miután megkérdezte az embereket.
„Tucker Carlson mondta, amikor meglátogatott bennünket: nem egy hightech fal, de olyan emberek védik, akik szeretik a hazájukat” – hozta megint közelebb a közönséget egy ismerős névvel.
Azt mondta, hogy 400 ezer illegális csörtetett a határhoz 2015-ben, de a kerítés felhúzása után sikerült nullára redukálni a bevándorlást, és a mai napig óriási nyomás alatt van a határ - ráadásul nemcsak a bevándorlók miatt, hanem azért is, mert Brüsszel azt akarja, hogy adjuk fel a határvédelmi politikánkat.
Ezen a ponton már kicsit az érződött, hogy túl sok mindent akar belegyömöszölni amerikai barátai fejébe, és nem biztos, hogy van erre igény.
„Európában azt mondják, a család nem létezik, és love is love. Az igazság az, hogy ha nem tudjuk megfogalmazni, mi az a család, na akkor nem létezik" - mondta, és saját családpolitikáját méltatta.
Azt javasolta például az amerikaiaknak, hogy ha még nem nősek, keressenek maguknak magyar feleséget, mert jól fognak járni. Ezt a poént értették, nevettek is.
Éljenzés fogadta, amikor arról beszélt, hogy kormányzásuk idején feleződött az abortuszok száma, a házasságkötéseké viszont duplázódott.
Felidézte a gyermekvédelmi népszavazást; azt hogy a magyar alkotmány védi a családokat és gyermekeket, és bedobta az ismert szlogent: „Az anya nő, az apa férfi, a gyerekeinket pedig hagyják békén, vita lezárva!”
Ugyanezt elmondta úgy is, hogy minden amerikai, korosztálytól és értelmi szinttől függetlenül, mindenféleképp megértse:
„Kevesebb nőimitátor, több Chuck Norris!”
A vége felé egyre több lett az üresjárat: méltatta a magyar rendőrök munkáját, és a közbiztonsággal példálózott, ami szerinte Budapesten a legjobb Európában.
Még az adórendszerről is beszélt: elmondta, hogy egykulcsos jövedelemadót vezetett be, 10 év alatt 10 százalékkal csökkentettük az adóterheket, Magyarországon a legalacsonyabb a társasági adó a kontinensen, és ellenálltunk a globális minimál-adózás kísértésének, felbosszantva ezzel a globális eliteket.
Röviden, de megemlékezett a háborúról is: teljes szolidaritását fejezte ki Ukrajnának, ahonnan szerinte egymillió ember kényszerült arra, hogy Magyarországra meneküljön, igaz, többségük nem maradt az országban. (A hivatalos adatok szerint júliusig körülbelül 25 000 ukrajnai menekült kért ideiglenes tartózkodási engedélyt Magyarországon.)
„A globalista vezetők stratégiája kiterjeszti és elnyújtja a háborút. Amerikai–orosz tárgyalások nélkül sosem lesz béke Ukrajnában. Így a gazdaság a csőd szélére sodródik Európa” – sorolta a problémákat, azt sugallva, hogy az Egyesült Államokon, jobban mondva a 2024-es választáson múlik, hogy meddig tart majd a háború: „Az önök döntése, mit tesznek, de csak erős vezetők képesek békét teremteni.”
Összegzésében Orbán arra utalt, hogy ha kimondatlanul is, de a világ az Egyesült Államoktól várja, hogy választ adjon a jövő fontos kérdéseire. Ehhez viszont fel kell vállalni, hogy a Nyugat válságban van. Azok után, hogy legyőzte a totalitárius rendszereket, most önmagával harcol.
„A globalisták mehetnek a pokolba, én Texasba jöttem"
- flegmázott a végén, és hatalmas ováció fogadta.
Utolsó gondolata az együttműködés sürgetése volt: „Vissza kell venni az irányítást Brüsszelben és Washingtonban. Össze kell hangolnunk csapatainkat. Önöknél félidős választások lesznek, nálunk Európai Parlamenti választások 2024-ben. Két évünk van. Nem lesz könnyű, de meg fogjuk csinálni.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.