Fekete budafucki, dilis Bognár-ball és egy újabb nagy magyar tehetség: egy MTK-ultra könnyei és tombolása, miközben 12 gólt lát 2 meccsen
Egyet sem fizet, kettőt kap: bár ott voltam egy héttel ezelőtt, a Dorog elleni hétgólos hazai meccsen is, azt nem tudtam megírni utána, így most egyben számolok be arról és a most vasárnapi, Budafok elleniről. A dupla meccsnaplót a véletlen hozta ugyan, de véletlenül lett értelme is. Ugyanis óriási Szakmai Következtetéseket tudtam levonni a két, sok tekintetben igen hasonló gólfürdőből, pedig Szent Béla a tanúm, hogy soha életemben nem állt semmi ilyesmi a szándékomban.
****
“Nyilván nem lesz semmi balhé, ez már nem a kilencvenes évek” - mondtam magamban, ahogy a Budafuck elleni meccs kezdete előtt 5 perccel leparkoltam a motort a Szentély előtt. Azért a budafuckozás, mert a budafoki keménymag pár évvel ezelőtt - mindannyiunkat elemien meglepve - olyan pöpec, nagy hangerejű, fegyelmezett, mondhatni profi antiszemita vonulást tartott a Csikar-szobor környékén, hogy az ember földig lengette a Vaskeresztjét a feszes formáció láttán. Először egyáltalán nem értettük, hogy lehetett képes ilyesmire egy budai tábor. Mármint nem emberileg, hanem fizikailag. Hát nem kellett volna budaizós előítéletes rabjaivá válnunk. Hamar kiderült ugyanis, hogy egy rakás Budafokon lakó Fradi-tábor-tag második identitása ez a kicsi, de az őket motiváló közéleti kérdésekben meglepően hangos keménymag.
Ahogy leszálltam a motorról, mintha egy Netflix-sorozatba csöppentem volna. A szemem láttára lett ugyanis Budafuckból Buda Francisco, amennyiben a legelső ember, akit megpillantottam, egy budafoki ultrapólóba öltözött, igen lelkesen vonuló fekete fiatalember volt. “Dobok egy seggest a Törley-kastély fiatornyáról!” - mondtam magamban, azzal rohantam is a B1-es szektor felé.
Ahol a következő két órában egymás után a második alkalommal volt annyi és olyan minőségű szórakoztatásban volt részem, mint a teljes előző NB1-es idényben, és azt nem is számolom ide, hogy Á., a legendás kortárs filozófus az egész meccs alatt alternatív szöveggel énekelte a dalokat, miközben szambamozdulatokkal riszálva táncolt, mivel túledzette magát a meccs előtti ultraösszetartáson, ahová én sajnos nem tudtam elmenni.
Tessék, ilyenek az MTK-ultrák, mutasson nekem bárki korongrészeg táncos filozófust a saját táborából!
Alig kezdődött el a meccs és én máris úgy éreztem, hogy ez itt az Idétlen időkig 2. Életrevalónak tűnő kezdés után a védelmünk hamar összebalfaszkodott egy gólt az egyébként szupergyenge ellenfélnek, pont úgy, mint a Dorog ellen.
De innentől előjöttek a különbségek.
A Dorog elleni meccs olyan volt, mintha valaki egyetlen estébe sűrítve próbálta volna illusztrálni, hogy mit is jelent a Bognár-ball. A kortárs fociban szokatlan, kompormisszummentes szórakoztató produkciót, ami alapvetően ezerrel pörgő támadójátékból és pillanat szülte káoszvédekezésből, vagyis mesteri pillanatokból és jó sok balfaszkodásból áll össze, mindezt megfejelve egy olyan kapussal, aki egyes pillanatokban úgy viselkedett, mintha aznap délelőtt igazolták volna le, miközben a Hungária körúton sétálgatott.
Az első pillanattól harmatgyengének tűnő Dorog ennek a jegyében a 11. és a 17. percben is megalázó gólt lőtt a cammogás közben is elcsúszni képes védelmünknek, hogy a hisztérikus hangulatba került szurkolók ámulva figyelhessék az ezt követő hetven perces totális dominanciát és könnyed hazai gólesőt.
A Dorog-meccs bebizonyította, hogy ha összeszedik magukat, az MTK kerete kiemelkedik a másodosztályból, de a zsinórban lőtt öt gól ellenére sem tűnt úgy, hogy ebből bármi is következne a jövőre nézve. A játékunk először annyira gyenge volt, utána pedig olyan hirtelen csuklott össze az ellenfél, egyes játékosaink pedig annyival jobbak voltak a velük szemben védekezőknél, hogy mindez alapján kicsit sem látszott, mit is akarhat a legnagyobbik Bogesz. Futács nemcsak a mesterhármasa miatt emelkedett ki, általában is olyan volt, mintha felnőtt focizott volna gyerekek ellen.
Miközben figyelemreméltó volt, hogy amint összeszedték magukat, játszi könnyedséggel kerültek helyzetbe és kezdtek gólokat lődözni, annyira nem volt beazonosítható játéka a csapatnak, hogy a meccs halványan sem utalt arra, hogy akkor most milyen csapatunk lesz az NB2-bewn és utána az NB1-ben.
Az igazi különbség a felszínesen nézve igencsak hasonló Budafok-meccsen az volt, hogy itt már abszolúte érezhetők voltak a jövőre utaló jelek. És itt nemcsak Kovács Mátyás szuper teljesítményére gondolok. Pedig a 19 éves balszélsőnk olyan meccset játszott, hogy már el is kezdtem írni róla a Schön és Sallai fia vagyok én… című versemet, ami jelenleg épp itt tart:
Schön és Hamar fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a tizenhatos előtt?
Támadóharmad híres útján jöttem én,
Fülembe még Bognár mester rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Vonalszélsők új cseleivel?
Két gólt lőtt Kovács, de akkor is nagy meccse lett volna, ha egyik lövése sem megy be. Olyan érzés volt figyelni, mint amikor a kábé 16 éves Németh Krisztiánt láttam először jól játszani. Olyan tanulhatalan képességei vannak meg alapból - selymes labdaátvétel, futósebesség, spint közbeni labdakezelés és passzolás, lövés - amilyenek keveseknek, itthon aztán végképp. De közben - és én önző módon élveztem is ezt - még messze nem kész játékos, hiszen hirtelen döntési helyeztekben most még egy csomószor rosszul választott. De tízszer sűrűbben került eleve ilyen helyzetbe, mint szinte bárki a pályán. A relatív éretlenségének azért örülök, mert így van esély arra, hogy ne csak januárig láthassam az MTK-ban.
A második, hosszú felsőbe lőtt gólja még onnan is őrült jól nézett ki, ahol mi álltunk és nem sokkal utána csak az izgatottsága miatt nem jött neki össze a mesterhármas, amikor öt méterről a lécre belsőzött.
Itt egy rövid interjú vele korábbról:
link
Forrás
De nemcsak ő volt életrevaló, hanem az egész csapat fejlődött a Dorog elleni produkcióhoz képest. Ha nem is sokkal, de gyorsabb lett a játék, Kata összeszedte magát, a Budafok naivul levédekezett kontragólja után a védelem is összekapta magát mögötte, így szinte azonnal fordítani is tudtunk, még annál is hamarabb, mint a Dorog ellen. Egy hét - és 2 forduló - telt el a Dorog-meccshez képest ls máris érezni lehetett a változást.
Ebben az idényben eddig az a spéci, hogy pontosan azt kaptuk Bognár Györgytől, amire számíthattunk, a dolog szórakoztató értelmében. Hogy ettől páran szívrohamot kapnak? Ideje ellazulni és átadni magunkat az újfajta, szervezettségben szegény, gólokban annál gazdagabb élvezeteknek. Ez itt a Bognár-ball és nem az 1-0-ás taktikai győzelmek kora!
(MTK-ultra vagyok, idén minden meccsről naplót írok, amire kijutok, ez volt a második bejegyzésem, az első itt olvasható.)
Ez itt pedig a két jegyzőkönyv a végére:
MTK BUDAPEST–DOROGI FC 5–2 (2–2)
Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion, 800 néző. Vezette: Takács Tamás (Albert István, Bertalan Dávid)
MTK: Balázs – Poór, Szépe, Nagy Zs. – Miknyóczki (Kovácsréti, a szünetben), Kata, Bognár I. (Biben, 82.), Stieber Z. (Lehoczky, a szünetben), Medgyes S. (Nagy B., 85.) – Németh K. (Kovács M., 80.), Futács. Szakmai igazgató: Bognár György
DOROG: Borsos V. – Sztojka (Szilágyi Sz., 56.), Gyurácz, Keresztes, Lakatos Cs. – Lustyik (Tóth B., 56.), Lénárth (Nagyházi, 77.) – Barna G., Szerencsi (Kapornai, 73.), Szedlár – Magyari (Szalai J., 56.). Vezetőedző: Fenyvesi László
Gólszerző: Szerencsi (0–1) a 11., Szedlár (0–2) a 17., Futács (1–2) a 29., Futács (11-esből, 2–2) a 36., Futács (3–2) a 67., Németh K. (4–2) a 76., Kovácsréti (5–2) a 85. percben
Kiállítva: Barna G. (második sárga lap) a 79. percben
MTK BUDAPEST–BUDAFOKI MTE 4–1 (3–1)
Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion, 700néző. Vezette:Farkas Ádám (Horváth Zoltán, Aradi József)
MTK: Somodi – Varju (Medgyes S., a szünetben), Poór P., Szépe, Nagy Zs. – Kata – Mezei (Horváth A., a szünetben), Bognár I. (Kovácsréti, 59.), Kovács Mátyás (Lehoczky R., 74.) – Németh K., Futács (Stieber Z., 51.). Szakmai igazgató: Bognár György
BUDAFOK: Gundel-Takács – Jagodics M., Vaszicsku, Fótyik – Szűcs Zs. (Sós M., 55.), Csonka A. (Soltész I., a szünetben), Adorján, Németh M. (Nándori, 55.), Horváth O. – Beke P. (Tischler, 67.), Kovács D. (Horgosi, a szünetben). Vezetőedző: Csizmadia Csaba
Gólszerző: Beke ( 0–1 ) a 10., Nagy Zs. (1–1 ) a 26., Kovács M. ( 2–1 ) a 29., Németh K. ( 3–1 ) a 45., Kovács M. (4–1 ) az 53. percben
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.